Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 8 (328. szám) - A kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
3811 vigadók és egyletek java része múlt századi alapítású, és gyakran az épületük is száz éve ugyanaz. Ez a szilárd alapja a nemzetközi versenyképességünk nek, ami lemérhető a szellemi elit csúcsteljesítményén és azon a természetességen, amellyel fiainklányaink többsége közlekedik a nemzetközi közösségben. Nem szabad azonban hallgatni a kirekesztettség és kisebbrendűség érzéséről és okairól sem! A társadalm i, földrajzi és nyelvi kirekesztettség okozta alkati hátrányt görcsössé nevelte a szovjet blokkba zártságunk. Ahogy nem volt elpusztítható a nemzedékekkel korábban a felvilágosodástól a XX. századig tartó kulturális polgárosodás eredménye, úgy nem léphető át egyszerre az elmúlt fél évszázad sem, beleértve a rendszerváltás törvényszerű viszontagságait; de újra adottak a körülmények, hogy megteremtsük polgáraink teljes körű kulturális egyenlőségét a világ élvonalával. Törvénytervezetünk nem tűzhet ki ennél ke vesebbet célul. Tisztelt Ház! A tervezet - amelyet kivételes eljárásban tárgyalt az Országgyűlés, és amelynek vitája ennek folytán jórészt lezajlott a kulturális bizottságban - vitája során tehát a vízválasztó majdnem mindig az állam kezdeményező, feladatk ijelölő és teherviselő szerepe volt, a szélső pontokat az erről alkotott felfogás jelölte ki. Mindkét álláspont a kultúráért aggódik és a kultúráért száll síkra, az egyetemes emberi kultúráért, s abból is azért, amit mi e hazában s e Házban a legjobban ism erünk, amihez legjobban kötődünk, s amiért mindenkinél inkább felelünk: nemzeti kultúránkért. Méltatlan volna, ha ezt a törődést politikai irányzatok stigmájával próbálnánk illetni. A különféle felfogások kirekesztése, legyőzése helyett értelmes szakmai és politikai kompromisszumok elérésére törekedtünk mind a tervezet kidolgozásának hónapjaiban, mind az országgyűlési kivételes eljárás heteiben. Ez mondható el a kormányhivatalokról és a vitának keretet adó kulturális bizottság tagjairól is. Ezúton szeretnék a kormány nevében is köszönetet mondani mindenkinek a felelős hozzáállásért, azért, amelynek eredményeképpen a benyújtott tervezethez társuló módosításokkal egységes szellemiségű és színvonalú törvényjavaslatot terjesztettünk a tisztelt Ház elé. Ez azért nagy szó, mivel a törvény egymástól jelentősen különböző területek szabályozására születik meg, és mivel esetenként az eszmék és érdekek igen nagy távolságát kellett és sikerült áthidalni. Jelentős nézetkülönbségek voltak a múzeumügy és a régé szeti kérdések szabályozása kapcsán. A szakmai tekintélyek jelentős része a tervezetben foglaltaknál nagyobb erőt kívánt összpontosítani egy központi múzeumi felügyeleti szervnek, a régészek jó része elkülönülő régészeti főfelügyeletet látna szívesen. Máso k, zömmel a múzeumi és régészeti szakmán kívüliek, óvnak az új központosítástól, a hivatalok szaporításától. A tervezetben szereplő, a "kulturális örökség igazgatóságának" nevezett intézmény régi adósságokat kell hogy törlesszen. A kulturális javak védetté nyilvánítása és a külföldre vitel engedélyezése jelenleg meglehetősen összehangolatlanul történik. Nincs országos nyilvántartás sem a közgyűjteményekben őrzött értékekről, sem a magánkézben lévő védett műkincsekről, márpedig ez nemcsak nemzetközi egyezmén yekben vállalt kötelezettségünk, hanem a hatékony műtárgyvédelem kiindulópontja is. Az új szervezet látja majd el a régészeti engedélyezés, védetté nyilvánítás központi hatósági feladatait. Az itt felsorolt teendők jelenleg a minisztérium múzeumi osztálya, valamint az országos és megyei múzeumi hálózat között oszlanak el, egyes elemeit tehát - például az országos számítógépes nyilvántartást, amely nélkül hatékony műkincsvédelem el sem képzelhető - a nulláról kell felépíteni. Olyan súlyú és eszközigényű fela datról van szó, mely szétfeszíti egy minisztériumi főosztály kereteit, ezért hozunk létre - más országok mintájára - egy elkülönült, a minisztériumnak alárendelt igazgatóságot. (17.20) Az igazgatóságnak több pénze lesz a régészeti kisajátításokra, a védele mre, feltárásokra, a műkincsek beszerzésére - vagyis mindösszesen a programokra , mint korábban. A benyújtott
