Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 8 (328. szám) - A kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
3812 szövegben ezzel együtt a reméltnél és a szakmailag indokoltnál kevesebb a műkincsek javát ösztönző és a műkincsek veszélyeztetőit elrettentő elem . Azon leszünk azonban, hogy a régészkedés szigorúbb hatósági szabályozását, a büntető törvénykönyv néhány passzusának szigorítását, a műkincsek behozatalát könnyítő vámkedvezmények alkalmazását a törvény hatálybalépését követően minél következetesebben ér vényesítsük. Nemzetközi összevetésben a magyar kultúra területei közül a könyvtárügy állami támogatottsága marad el a legjobban az Európai Unió tagállamainak gyakorlatától. Nem véletlen, hogy a törvénytervezet nyomán az 1998. évi költségvetésben a tárca fe jezetében megjelenő támogatási többlet zöme a könyvtárak rendszerét célozza. A települések - minden egyes település - könyvtári ellátottsága nem egyszerűen kulturális kérdés, a fehér foltok felszámolása nemcsak életmódbeli különbségek kiegyenlítését szolgá lja. Az információs társadalom körülményei között az a település - illetve nagyban az az ország , amely nem vagy csak késve és korlátozott módon jut hozzá az információkhoz, az egzisztenciális boldogulás és felemelkedés eszközeit veszíti el. Tisztelt Ház! A törvény a magyar könyvtárügyből kiemeli a lakosságot ellátó nyilvános könyvtárakat, és e körben minőségi fordulatot hoz. A hagyományos, szigetszerűen működő olvasó- és kölcsönzőhelyek helyébe az egységes szakmai elvek alapján szerveződő szolgáltatóhelye k összefüggő rendszerét tűzi ki célul, ahol a helyileg meglévő nyomtatott és egyéb dokumentumok mellett fontos szerepet kap a könyvtárak közötti kapcsolat, az olvasót szolgáló információ sokirányú áramlása. A törvény és a törvény ereje folytán megnövekedet t erőforrások megteremtik annak a feltételeit, hogy a nyilvános könyvtári hálózat révén a legkisebb településhez is vezessen egy ösvény a világ információs szupersztrádáiról. A legtöbb vita a tervezet közművelődéssel foglalkozó fejezeteit ötvözte. Magának a szónak is kettős a csengése, tisztelt Ház. Sokak számára a művelődési házak a rendszerváltást előkészítő erjedést, a szabadság formálódó kis köreit idézik, amelyek különösen vidéken a civil mozgalmak bölcsői, a polgár magára találásának színterei, a zord abbá váló társadalmi verseny lemaradóinak támaszai, a szegények színházai és úri kaszinói. Mások számára viszont a művház máig azt a karámot, azt a felülről szabályozott és provinciális, kulturált szabadidőtöltést jeleníti meg, amitől a rendszerváltás szab adított meg bennünket. Úgy vélem, mindkét szemlélet az intézményt minősíti, azt ruházza fel valós vagy vélt jellemzőkkel. A kettő közötti távolságot olyformán hidalhatjuk át, ha visszanyúlunk a közművelődés eredeti jelentéséhez, mely szerint ez mindenekelő tt cselekvés. A fogalom megszületésekor a XIX. században a jelen kulturális törvénytervezet tartalmának egészét ölelte fel - tanúskodik erről a szegedi múzeum és sok más épület homlokzatának felírása a közművelődésről. A benyújtott tervezet közművelődési f ejezete a művelődő ember tevékenységére összpontosított, annak feltételeit vette számba, elegendő, de nem teljes körű szabadságot hagyva az elsődlegesen felelős önkormányzatok számára, hogy milyen konkrét formában segítik az iskolán kívüli művelődést és az öntevékeny művészetet. A közművelődésre vonatkozó fejezet a mozgósító nemzeti programnak csupán az előfeltételeit teremti meg. A hosszú vitában fogant paragrafusok azt a területet határolják, amelyen a közművelődés a jövőben az állam és az önkormányzatok kötelező felelősségével működtetett intézmények és foglalkoztatott szakemberek dolga marad, illetve lesz. Ismétlem: magától a törvénytől egy nemzeti közművelődési stratégiának csak előfeltételeit kaphatjuk meg. Túlontúl sok érdek és presztízsszempont eldön tését várták az érintettek a tisztelt Háztól. A művelődési házak nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltó hálózatának adottságaira és a törvény által létrejövő konszenzusra építve a védekező, visszanéző, visszahúzó attitűdök helyett most lehet, most fo gjuk megteremteni a céljaiban, eszközeiben, társadalmi támogatottságában biztos, modern nemzeti közművelődési programot. A törvény tervezetét a kulturális bizottság fontos elemekkel bővítette, amelyek a kulturális szakemberek felkészültségét szolgálják. Re ndszeressé és tervezhetővé válik a szakmai
