Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 8 (328. szám) - A kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
3810 DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Ti sztelt Képviselőtársaim! Magyarország e században nem volt híján a történelmi sorsfordulóknak. Jócskán el is koptattuk ezt a kifejezést, és tudjuk, hogy a sorsfordulók is koptattak bennünket. Az ifjú nemzetek szónokiassága helyett a sokat próbáltak higgadt ságával szögezzük le: most az euroatlanti beilleszkedés történelmi fordulója áll előttünk. Amikor társtulajdonosokat keresnek abba a sokat emlegetett európai házba, az első szűrési szempontot az anyagiak jelentik. Mi az esélye annak, hogy rendben hozzájár ulunk a közös költségekhez és csak elviselhető mértékig csapoljuk meg őket? Kimondvakimondatlanul azonban majdnem egyenrangú ezzel az a szempont is, hogy mennyire kulturált lakótársra van kilátás. A tisztelt Ház elé terjesztett törvényjavaslat a nemzet ku lturális állapota érdekében szükséges teendőket hivatott rendszerbe foglalni és törvényerőre emelni. A kormányprogram szelleme, a törvényhozás határidőnaplója szerint némi késéssel születik meg a kulturális szaktörvény. Meglehet, a kulturális élet reálfoly amatait és állapotát leíró megfigyelések szerint még inkább, hiszen a ráfordításokban csökken a közpénzek aránya, ezért csökken a kultúrában foglalkoztatottak száma, intézmények kényszerülnek bezárásra, átszervezésre, pénzügyi önkorlátozásra, nőtt a kultúr át semmilyen módon vagy csak kommersz formában igénylők hányada. Ezt egyelőre nem ellensúlyozza a rendszerváltás anyagi nyerteseinek kulturális presztízsfogyasztása, és erre is - a tömegkultúrára pedig még inkább - a multinacionális szórakoztatóipar térnye rése jellemző. Van azonban az időmérlegnek egy másik serpenyője is, és erre is érdemes egy pillantást vetni. Mindenekelőtt lefutott a kulturális Gorenjeláz: az tehát, amely a kommerszhez való hirtelen igazodást jelenti. Ez nagyjából beállt egy piaci társa dalom normálértékére. Ugyanez mondható el az atyáskodó államhatalomhoz fűződő tudatos és tudat alatti nosztalgiákról is. Természetes és elviselhető szintre mérséklődött a kulturális élet politikai töltete, a "kultúrkampf"ok kockázata. Van távlati nemzeti stratégiánk: az euroatlanti beilleszkedés; megállapodott a helyi önkormányzatok tervezésipolitikai gyakorlata, tömegesen színre lépett és a kultúrában is érezteti hatását a civil szektor, beüzemelt a Nemzeti Kulturális Alap - amely a kulturális tevékenys égek fő kormányzati mecenatúra ügynöksége , és megkezdődött a nemzeti kulturális intézmények stabilizációja, sőt a honfoglalás és az államalapítás évfordulóihoz kapcsolódóan van erőforrás a kultúra új templomainak létesítésére is. Ezek a körülmények azt s ugallják, hogy ma jobban kiszámítható a szaktörvények hatásmechanizmusa, hatékonyabban tűzhetők ki az állami támogatás céljai. Ezzel a többlettel ellensúlyozhatjuk a késlekedést. Azzal a meggyőződéssel nyújtja be tehát a kormány a kulturális szaktörvénycso magot, hogy időben, még épp jókor keríthetünk sort az összegző törvényalkotásra. Tisztelt Ház! A kultúra állapotát leíró mutatók a felszínt rajzolják ki. Egy nemzet kulturális színvonala azonban ennél mélyebben gyökerező, tartósabb képződmény. Büszkén kész ülünk ezeréves állami létünk és keresztény kultúránk megünneplésére, de ha egyoldalúan ebből vezetjük le kulturális önértékelésünket, azt érhetjük el, hogy összemosolyogjanak a hátunk mögött. A földgolyó számos pontján élnek ugyanis népek, amelyeknek jelen kulturális állapotán nemigen változtat a több ezer éves vélt vagy tényleges történelmi múlt, miközben más népek egykét évtized alatt dolgozták le százados hátrányukat a művelődési intézményeik terén. Egy nemzet kulturális arculatát döntően az utolsó négyöt emberöltő formálja szociológiailag érzékelhető mértékben. A magyarság elmúlt négyöt emberöltőjének idejére esett a polgárosodás kiteljesedése, amely hazánkat a XIX. század végére - az OsztrákMagyar Monarchia nagyobbik társországaként - az akkori műve lt világ élvonalába emelte. Százesztendős nemzeti szervezetek, kongresszusok és világkiállítások jegyzőkönyvei tanúsítják, hogy dédapáink teljes jogú alapítói voltak az ipari forradalmat megkoronázó civilizációs világrendnek. Művelődési közintézményeink, o rszágos társulatok és intézmények, helyi múzeumok, könyvtárak, gimnáziumok, kulturális szerepet is játszó
