Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 8 (328. szám) - Az ülés megnyitása - Megemlékezés dr. Rott Nándor (FKGP) képviselő haláláról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
3795 Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A HornKunczekormány programj ának igen jelentős részét képezte a gazdaságpolitikáról szóló fejezet. Többek között olyan mélyenszántó és a realitásokat figyelembe vevő megállapításokat tartalmazott, mint az alábbi: "A kormány intézkedéseket hoz a kárpótlási folyamat 1995 végéig történő befejezésére, és megfelelő részvénycsomagot állít össze a kárpótoltak számára." Ehhez képest az Országgyűlés '97 májusában fogadta el a vagyoni kárpótlások lezárására vonatkozó törvényjavaslatot. A kormány 1995 végéig semmit nem adott az eredeti kárpótlás ra jogosultaknak a kárpótlási jegyükért. 1997 júniusában lépett hatályba az a törvény, amely alapján 201 ezer igényt adtak be élet elvesztése miatt. E kérelmek számítógépes rögzítése megtörtént, de még egyetlenegy ügyben nem hoztak határozatot. A vagyoni k árpótlás iránt beadott 1 millió 430 ezer ügyből 480 ezret archiváltak, a közel 1 millió még hátravan. Nem fejeződtek be a földárverések, és ezres nagyságrendben vannak bírósági eljárások. A mai napig adós maradt a kormány azzal, hogy eleget tegyen az Alkot mánybíróság egyik határozatának; nevezetesen az Országgyűlésnek ez év június 30áig törvényt kellett volna alkotnia a nemzetközi szerződésekkel okozott károk kárpótlásáról. A kormány szavahihetőségét ez ügyben bizonyítja, hogy kétszer kérdeztem meg a Külüg yminisztérium politikai államtitkárát: mikor kíván a kormány eleget tenni ennek a jogalkotási feladatának? Az államtitkár úr legutóbb, november 4én ezt válaszolta: "A Külügyminisztérium nevében a képviselő úrnak köszönettel tartozom a kérdésért. Gondolom, ez arra fogja ösztönözni a Külügyminisztériumot, hogy ha a többi tárca nem válaszol a megkeresésre, akkor a kormány elé beterjesztjük ezt a javaslatot. Hiszen a képviselő úrnak igaza van, ez a kérdés tovább már nem halogatható." Tisztelt Országgyűlés! Úgy látszik, mégis halogatható: a kormány a mai napig nem terjesztette be ezt a javaslatot az Országgyűlés elé. Föltehetjük a kérdést: ki fogja végrehajtani ezt a törvényt, amit még el sem fogadtunk? Ki fogja elbírálni a 201 ezer kérelmet? Ki fogja archiválni az 1 millió ügyiratot? Azért teszem föl ezt a kérdést, képviselőtársaim, mert '98. március 31ére a kárrendezési hivatalok összes dolgozója köztisztviselői jogviszonyát fölmondták, '98. március 31ével az összes hivatal megszűnik. Akkor ki fogja a munkát elvégezni? Előrelátó és bölcs döntése a kormánynak ez a lépése? Attól tartok, hogy nem. Meg kell kérdeznem a jelen lévő államtitkár úrtól: valóban nincs szükség ezeknek az embereknek a szakértelmére? Nincs szükség azokra, akik éveken keresztül közel kétmi llió ügyben eljártak, határozatot hoztak, és a magyar államigazgatás egyik legnagyobb kihívását, többkevesebb sikerrel, de megoldották? (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Inkább kevésbé!) Föl kelle mondani, meg kelle szüntetni a jogviszonyukat azoknak, akiket utóbb egy utódszervezetben foglalkoztatni akarunk? Vagy honnan fogja toborozni az utódhivatal munkatársait a kormány, ha ezeknek a dolgozóknak, akik jelenleg köztisztviselők, fölmondja a köztisztviselői jogviszonyát? Utána majd újból szerződést fog velük kötni? Ki fogja őket nevezni? Azt hiszem, hogy ez a lépés jelentős zavart okoz a közigazgatásban, és ezeknek az embereknek a számára azt jelenti, hogy március 31ével új munkahelyet kell keresni, nem tartanak igényt a munkájukra. Lehete a humán erő forrásokat ilyen módon pazarolni? Lehete több száz embert érintő döntést kellő előrelátás nélkül meghozni? A kárpótlás egyszeri és megismételhetetlen folyamat volt. A rendszerváltozás része volt, és mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a jogalkotás s orán is és a végrehajtás során is történtek hibák. Voltak olyanok, akik megtévedtek, és letértek a jog és az erkölcs útjáról - de a legtöbben nem! Ők végrehajtották azt a feladatot, amire esküt tettek! Nekik a Magyar Demokrata Fórum nevében megköszönöm (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) lelkiismeretes és áldozatos munkájukat, amit idáig elvégeztek, és üzenem nekik, hogy a magyar közigazgatás számít rájuk.
