Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 8 (328. szám) - Az ülés megnyitása - Megemlékezés dr. Rott Nándor (FKGP) képviselő haláláról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. FAZAKAS SZABOLCS ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter:
3791 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Meg kell mondanom, meglepetéssel, sőt megdöbbenéssel hallgattam a tisztelt képviselő úr felszólalását, azért is, mert a tisztelt képviselő úr azt a címet adta felszólalásának, az energiaárak alakulásáról kíván napirend előtt beszélni. Mindannyian hallhattuk, hogy a képviselő úr mindenről beszélt, csak az energiaárak alakulásáról nem. Ha lett volna szíves az előzetesében, legalább a címben jelezni, hogy a p rivatizációs problémákról kíván ma beszélni, akkor biztos, hogy a privatizációért felelős két kormánytag is módot talált volna arra, hogy megfelelő választ adjon felvetéseire. Egy biztos: azért nem beszélt az energiaárakról, mert ön is tudja, hogy az energ iaárak alakulásának nincs összefüggése a privatizációval; vagy mondhatom így: ha valaki ebben a Házban ezt tudja, akkor az ön kell hogy legyen (Moraj az ellenzék soraiból.) , hiszen 1994 tavaszán fogadott el ez a Ház még egy törvényt, a villamosenergia- és gáztörvényt, amelyben előírta, hogy a vezetékes energiahordozók árának 1997. január 1jétől kell fedeznie a költségeket, amely törvény azt is előírja, hogy az indokolt költségek tartalmazzák a tőkét, azaz a befektetett eszközöket is. Azért mondom, tisztelt képviselő úr, ha valaki ezt a Házban tudja, annak önnek kell lennie (Latorcai János: A 8 százalékot kihagytátok!) , mert ennek a törvénynek az előterjesztője éppen ön volt, képviselő úr, és ennek a törvénynek az értelmében került sor az energiaárak kialakí tására 1997. január 1jére, egy év külső, független szakértői munka eredményeként. A képviselő úr arról is beszélt, hogy a privatizáció eredményeként a külföldi befektetők egy sor kötelezettséget vá llaltak, aminek nem tettek eleget. Elnézést képviselő úr, megint meg vagyok lepve, sőt megint meg vagyok döbbenve: ön, aki mérnök, ön, aki szakember, másfél év után azt mondja, hol vannak az erőművek. Elnézést, ha egy kicsit foglalkozik a témával, akkor tu dhatja, vagy ebben a hónapban, vagy legkésőbb a jövő hónap elején le fogjuk tenni egy 390 megawattos, több mint 300 dolláros erőmű alapkövét. (Moraj az ellenzék soraiból.) Pont a héten jön ide az angol miniszter úr, akivel Powergen által építendő... 390 me gawatt, 300 dollár elég komoly tétel, kérem, higgyék el! (Közbeszólások.) Bocsánat, tisztázzuk! 390 megawattos lesz, ami 300 millió dolláros befektetési költséget fog igényelni. (Zaj az ellenzék soraiból.) Továbbra is fog ez sikerülni, higgye el képviselő úr... (Derültség a kormánypártok soraiból.) , ha önök nem nagyon akadályozzák. Engedjék meg, hogy elmondjam, ahogy a törvény is előírja, két pályázatot írtunk ki - a Magyar Villamos Művek Részvénytársaság a minisztériummal együtt - az erőműfejlesztésekre. K érem, ezeken a pályázatokon tízszeres túljelentkezés volt, magyar és külföldi, már itt lévő és olyan cégek részéről, amelyek 1995ben a privatizációkor még úgy érezték, a magyar piac nem elég biztos számukra ahhoz, hogy itt ilyen kockázatos szektorban, min t az energiaszektor, beruházást hajtsanak végre. Ezek a cégek... (Latorcai János közbeszól.) Tisztelt képviselő úr, én se szóltam közbe, amíg ön beszélt, kérem ennyi tiszteletet adjon meg nekem is, hogy én is folyamatosan mondhassam! - hiszen ez a 8 százal ék 2001ig érvényes, ön is tudja. Mint mérnök tudja, hogy azok az erőművek, amelyeket most pályázatra írtunk ki, 2001ben még meg sem épülnek, 2003 és 2005 között fog az első pár erőmű üzembe lépni, tehát ott a 8 százalék biztos, hogy nem volt motivációs t ényező. Annyit szeretnék elmondani, hogy a villamos szektor privatizációja szükségszerű lépés volt - szükségszerű lépés, mert a költségvetésnek bevételre volt szüksége. Kérem, gondoljunk vissza az 1995 eleji helyzetre, amikor a kettős deficit az országot k atasztrófahelyzet felé sodorta! Igen, kérem, fontos volt a privatizáció, melynek eredményeként olyan szakcégekkel gazdagodott a magyar gazdaság, amely szakcégek megbízható partnerként működnek együtt a magyar gazdaság fejlesztésében. Higgyék el, nagyon saj náljuk, de az energiaárak emelése egy 1994ben, ön által előterjesztett törvény következtében hárul ránk. Tudjuk, hogy ez az emelés nehéz feladat, tudjuk, hogy szükségszerű, de nem népszerű és nem hálás lépés, ezért is döntött a kormány úgy, hogy egy energ ia alapítvány formájában megpróbálja a legrászorultabb rétegeket kompenzálni, és, mint tudja, ez az Energia Alapítvány nemcsak a tavalyi
