Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 1 (326. szám) - A külföldre utazásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP):
3591 Tehá t azt hiszem, hogy nem ez az a szám, amely kifejezetten felduzzasztja a diplomata útleveleket, amelyek még kint vannak. Tehát mindkét esetben személyes véleményem az, hogy meg kellene hagyni ezt a szerzett jogot a magyar parlament képviselői számára mindad dig, amíg valóban nem jutunk el arra a fejlettségi szintre, arra az integrációs szintre, amelyen oly sokan, oly sokszor dolgozunk, és nem mondhatjuk majd el - remélem, minél hamarabb, de addig még néhány év mégiscsak eltelik , hogy már az úgynevezett sche ngeni határokon belül tudhatjuk már magunkat. A következő témakör, amelyhez szólni szeretnék, a szolgálati útlevél visszaállítása. Tudom, hogy voltak az általános vita első szakaszában olyanok, akik ezt vitatták, és voltak olyanok, akik üdvözölték ennek az útlevéltípusnak a visszaállítását. Én is azok közé tartozom, akik üdvözlik ennek az útlevélfajtának a visszaállítását, maximálisan egyetértve azzal, ami az előterjesztés 14. §ához fűződő indoklás elején van; nevezetesen: "A szolgálati útlevél újbóli beve zetését az indokolja, hogy különösen egyes afrikai, ázsiai országokban, valamint a volt szocialista országok többségében, elsősorban a Szovjetunió utódállamaiban a magánútlevéllel hivatalos célból utazó, illetőleg tartós külszolgálaton ott tartózkodó magya r állampolgárok hátrányos helyzetbe kerülhetnek." Így igaz! Éppen ezért, miközben nagyon szépen, tisztán elismertetik egy adott tényhelyzet, amely ma még így van, furcsa, hogy a 7. oldalon ugyanennek a paragrafusnak a részletes indoklásában, az utolsó beke zdésben ez áll: "A javaslat a szolgálati útlevelet nem terjeszti ki a piaci szféra területére, mivel itt a jogosultság és az állami érdekeltség nehezen ellenőrizhető, és a visszaélés lehetősége megvan." Itt egyébként hivatkozik az előterjesztés - gondolatj elbe téve - "az európai országokhoz hasonlóan" kitételre. Azt hiszem, hogy ebben a helyzetben ugyanazt tudnám elmondani, amit az előbbi helyzetben a képviselők diplomata útleveléről. Azt hiszem, hogy a '90es évek vége felé közeledve mindenképpen elmondhat juk azt, hogy a piaci élet vagy a piaci szféra - ahogy ez az indoklás fogalmaz - szereplői között létrejöttek, megteremtődtek azok a felelős magyar gazdasági emberek, vezetők, akik igenis jól felfoghatóan - még akkor is, ha örömünkre az állam és gazdaság e gyre inkább szétválik, mégis beláthatóan: adófizetőként mindenféleképpen vagy az ország hírét gazdaságán, kereskedelmén át növelően - komoly szerepet játszanak. Éppen ezért úgy gondoltuk, hogy néhány képviselőtársammal együtt, Czellár Istvánnal - őt azért is említeném, hiszen az előző vitában már nagyon röviden kitért erre a problémára , Szász Domokossal és Molnár Gyulával módosító indítványt nyújtunk be, amelyben vitatkoznánk a magyarázatnak azzal a kitételével, miszerint nem terjeszti ki a piaci szféra t erületére a szolgálati útlevél adásának lehetőségét. Elfogadva azt, hogy igenis, lehet vele visszaélés - bármivel lehet, nemcsak ezzel , a javaslatunkban az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter egyéni elbírálás alapján adhatna a belügyminiszter nek előterjesztve - végül is a belügyminiszter lenne az, aki megadhatná a piaci élet egyes szereplőinek a szolgálati útlevelet. Mi úgy gondoljuk, hogy ez a kettős miniszteri kontroll - tehát hogy a szakági miniszter egyedi elbírálás alapján terjesztené elő a belügyminiszternek, és végül a belügyminiszter adna ilyen szolgálati útlevelet a piaci élet egyes szereplőinek - biztosítaná azt a kontrollt, amelyre, természetesen elismerjük, e helyzetben szükség van. Hozzáteszem, hogy különösen az európai térségeken túl - de Közép- és KeletEurópában pedig a volt keleti piacokon , akkor, amikor kitüntetett célunk az ottani piacok visszaszerzése vagy a piacok megtartása, az ilyen típusú mozgás, tehát a szolgálati útlevéllel való mozgás jól segítené nemcsak a piaci éle t szereplőinek tevékenységét, hanem ezzel együtt a magyar állam, a magyar nemzetgazdaság fejlődését is. Végezetül azt szeretném kérni, hogy az általános vita végén, a részletes vitában próbáljunk meg abban egyetérteni, hogy ez a törvény újabb, magasabb szi nten erősíti meg azokat a törekvéseket, amelyek az ilyen típusú szabadságjogok magyarországi biztosítását jelentik a '90es évek elejétől kezdve folyamatosan. (20.10)
