Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 1 (326. szám) - A külföldre utazásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
3592 Azt hiszem, ezeknek a jogoknak a minőségileg magasabb szinten történő, ismételt deklarálá sa megéri ezt a misét. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök ú r. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Be kell vallanom, hogy végighallgatva a múlt héten az általános vitát, volt egy rossz érzésem, nevezetesen: mintha ebben a múlt heti általános vitában több szó esett volna a külföldi utazásról szóló törv ény kapcsán az országgyűlési képviselők diplomata útlevélhez való jogáról, mint bármi másról együttvéve. És nem veszi rossz néven tőlem Szabó Lajos Mátyás képviselőtársam, ha megemlítem: mintha ő is csatlakozott volna ehhez a szokáshoz - és én ezt nem tart om jónak. (Szabó Lajos Mátyás széttárja a karját.) Nem hiszem, hogy ez lenne a fő kérdése egy olyan törvénynek, amely végül is egy alapvető alkotmányos jogról - valamennyi állampolgárnak egy alapvető alkotmányos jogáról , és az ehhez szükséges adminisztra tív lépésekről, adminisztratív intézményekről szól. Miután ez nekem nem igazán tetszett, hogy így nézett ki eddig ez az általános vita, én a diplomata útlevél kérdéséről egy szót sem fogok szólni, noha erről is van véleményem - talán nem is egészen az, min t amit itt sokan elmondtak; de én erről hadd ne beszéljek! Hanem két kérdésről fogok beszélni, mind a kettő az utazás szabadságával, a külföldre való utazás szabadságával függ össze. Az egyik kérdés, amiről beszélek, az útlevelekkel kapcsolatos eljárás kér dése; a másik pedig ennek a - hogy úgy mondjam - fordítottja, a külföldi utazás szabadságának egy nagyon fontos kérdése lesz, amelyik csak kapcsolódik a törvényjavaslat tárgyához, de röviden mégis szólnék róla ebből az alkalomból: ez a vízumügy, a vízumpol itika kérdése. Kezdeném az első kérdéscsoporttal. Magyarországon az 1989et megelőző hosszúhosszú évtizedekben - és nemcsak a szocializmusban, hanem azt megelőzően is - útlevelet kapni: az egy ügy volt. Nem volt magától értetődő, hogy aki külföldre akar u tazni, az utazhat is külföldre; a külföldi utazás egy különleges esemény volt az emberek életében, és a külföldi utazáshoz az állami hatóság engedélyére volt szükség; és ez, ha úgy tetszik, magától értetődő volt, ebben nőttünk fel, ebben éltünk. A dolog te ljesen természetes volt, és hadd tegyük hozzá: néhány évtizeddel ezelőtt ez nemcsak Magyarországon volt így, hanem a világ legtöbb országában így volt - a külföldi utazás nem volt a mindennapi élet szerves része. Azóta a világ megváltozott; részben a gazda sági kapcsolatok, részben a tömegturizmus meg az emberi jogok tisztelete olyan helyzetet teremtett a demokratikus országokban, amikor magától értetődő dolog, hogy ha kedvem szottyan, és a kedvemhez még pénzem is van, akkor senki nem szólhat bele abba, hogy én holnap felkerekedeke Bécsbe vagy Párizsba, vagy a világ bármely más pontjára. Ennek két akadálya szokott volt lenni: az egyik az, hogy külföldi pénzre van szükségem. Két héttel ezelőtt beszéltünk a devizatörvényről, a forint átválthatóságáról, és ezze l kapcsolatos problémáinkat akkor volt alkalmunk megvitatni. A másik pedig maga az útlevélkérdés: 1989ig a dolog úgy nézett ki, hogy jótékony államunk fenntartotta magának azt a mérlegelési jogot, hogy most X. Y., aki külföldre akar utazni, utazhate, ava gy tömören és velősen közölte vele, hogy "az ön utazása közérdeket sért", és ezzel a dolog el volt intézve. Olyan szabályok is voltak, hogy eleve csak 3 évenként egyszer, vagy évente egyszer: hogy miért, ezt nem volt alkalmunk megkérdezni. Ez a helyzet gyö keresen megváltozott: ma már egyrészt a forint szabadon átváltható, ha van forintunk, akkor a világ bármely valutáját beszerezhetjük érte; és van egy útlevelünk 1988 óta, amivel bármikor utazhatunk, és ezt a jogunkat '89 óta a hatályos útlevéltörvény is rö gzíti.
