Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 25 (325. szám) - Az egyes pártok állami ingatlanjuttatásának törvényességi ellenőrzéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. KRISTÓF ISTVÁN (MSZP):
3513 magam részéről úgy értem, és a frakcióm úgy érti, hogy az Állami Számvevőszék vizsgálata terjedjen ki mindazon tények és körülmények vizsgálatára, amelyek ezzel az üggyel összefüggésbe hozhatók a két párt székházjuttatása kapcsán. A Számvevőszék tehát v izsgálja meg azt, hogy az ebben eljáró kormányzati szervek - az Állami Vagyonügynökség, a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet - hogyan gondozta és hogyan kezelte a gondjaira bízott vagyont, hogyan gazdálkodott azzal a vállalkozói vagyonnal, amelynek kezelésén él fogva a törvény őt kötelezettségekkel látta el. Ennek körébe megítélésünk szerint - természetesen - mellékszálak is beletartoznak, úgyhogy úgy látom, hogy a vizsgálatnak ki kell terjednie arra is - nemcsak arra, hogy melyik párt milyen értékű ingatlant kapott , hogy ezzel összefüggésben az állami vagyont értee veszteség, ha igen, milyen mértékű, mert a jelentés meghökkentő dolgokat is tartalmaz. Például a Váci utca 38. és a Széchenyi rakpart 23. alatti ingatlanok esetében megállapítható az, hogy az az ingatlanrész, amelyet a pártok adtak el, háromszoros áron értékesült, mint az ezzel szerves egységet képező Veres Pálné utca 1. alatti, illetve Akadémia utca 6. alatti ingatlan. Hogy teljesen érthető legyen: a Váci utca 38. alatti ingatlant a két párt a kö ztük meghatározott arányban 1 milliárd 530 millió forintért tudta eladni egy - az anyagban megnevezett - banknak, míg az ezzel szerves egységet képező, kiképzésében csaknem hasonló, azonos alapterületű Veres Pálné utca 1. alatti ingatlant, amelynek az ÁVÜnél becsült forgalmi értéke 1 milliárd 100 millió forint volt, nagy nehezen tudta az ÁVÜ 510 millió forintért eladni. Összességében - és ezt tartalmazza az albizottsági jelentés - a vevő nem járt rosszul, hiszen ő ténylegesen a valós forgalmi érték környék én vette vagy vehette meg, ezen belül azonban az egyes eladók anyagi érdekérvényesítése különféle mértékben valósult meg. A szocialista frakció nem tud egyetérteni azzal az állásponttal, amelyet Dávid Ibolya képviselő asszony kifejtett. Nevezetesen, hogy n em állapítható meg az, hogy a két párt milyen mértékű ingatlanjuttatásra szerzett még jogosultságot, illetve hogy nem állapítható meg az, hogy a kormányt milyen mértékű ingatlanjuttatási kötelezettség terhelte. Mi azt mondjuk, hogy az 1991. évi XLIV. törvé ny megfelelő szakasza tartalmaz egy felhatalmazást a kormány részére, amely azt mondja, hogy felhatalmazza a kormányt, hogy a két párt részére olyan mértékű további ingatlant juttasson, amely a két pártot a juttatásban részesített többi párttal összehasonl ítva azonos elbírálásban - és nem elhelyezésben - részesíti. Azt teljes mértékben osztom, hogy ez teljesen egzakt módon, négyzetméterben nem határozható meg, de azért ez nem azt jelenti, hogy a törvényalkotó teljesen szabadjára engedte a kormány juttatási szándékát, és azt mondta: kormány, belátásod szerinti mértékben! Mert ha így lett volna, akkor lehet, hogy most a két párt és a törvény végrehajtásáért felelős kormány esetében azt kellene mondani, hogy bölcs önmérsékletről tanúskodtak, mert ha ezt az állá spontot fogadom el, ezen az elvi alapon akár a Margitszigetet vagy akár a Népstadiont is a két párt tulajdonába adhatta volna, hiszen Dávid Ibolya képviselő asszony szerint nem lehet egzakt módon meghatározni, hogy hol a határ, ahol meg lehet állni vagy ah ol meg lehetett volna állni. A Népstadionra visszatérve: talán szerencsés, hogy nem így történt, hogy ez is belekerüljön ebbe a körbe, mert a hatpárti szempontrendszer alapján - a korrekciós tényezőket is figyelembe véve - meglehet, hogy kevésnek bizonyult volna a két párt ingatlanigényének, és lehet, hogy a Körcsarnokot vagy még a Kisstadiont is hozzá kellett volna csatolni, mert a korrekciós tényezők olyanok voltak, mint amilyenek - és az iroda és a székház céljára használhatóság ezekben bizonyos szerepet játszott , és lehet, hogy adott esetben a Népstadionban vagy a Körcsarnokban nem jött volna össze a szükséges terület. Itt egyben kell hogy szóljak néhány szót a hatpárti szempontrendszerről, amelynél vagy amellyel végül is ez az egész történet kezdődött , és amelyről - ha jól emlékszem - Deutsch Tamás képviselő úr a délelőtti órákban szólt, éspedig úgy nevezte vagy minősítette, hogy Mátépetymegekben számoltak az eljárás során. Az tény, tisztelt képviselőtársaim - és aki ebben az ügyben részt vett, minden ki részére visszaigazolható , hogy 1991. május 21én a hat parlamenti párt között egy politikai
