Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 25 (325. szám) - Az egyes pártok állami ingatlanjuttatásának törvényességi ellenőrzéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. KRISTÓF ISTVÁN (MSZP):
3514 megállapodás aláírására került sor, amelyet többek között a Magyar Szocialista Párt részéről Máté László írt alá, a Független Kisgazdapárt aláírását nem tudom kisilabizálni, a Magyar Demokrata Fórum részéről - ha jól ismerem az aláírást - Kollár K. Attila, a Fiatal Demokraták Szövetsége részéről Varga Tamás és Simicska Lajos urak jegyezték. Ez a politikai megállapodás, illetve a mellécsatolt értékelési szemponto k tartalmazzák azt, hogy a megállapodásban részt vevő hat politikai párt hogyan és milyen módon kívánja az egyes székházak értékelését elvégezni. Nem megalapozott tehát Deutsch képviselő úr azon állítása, hogy ez a számítás Mátépetymeg lenne; ez egy hatpá rti konszenzussal elfogadott számítási metodika, amely lehet, hogy utólag nem bizonyult jónak, de ezt bizony a hat párt aláírásával szentesítette, és az aláírók - gondolom - kellő felhatalmazással rendelkezve vettek részt ezen a tárgyaláson, és kellő felha talmazás birtokában írták alá ezt a meghatalmazást, tehát akár úgy is tekinthetjük, mintha ezt az adott pártok első emberei jegyezték volna. Az, hogy Máté László képviselő úrnak ebben a megállapodásban, illetve a számítási metodika előkészítésében jelentős szerepe lehet, arra vezethető vissza, annak az oka, hogy Máté képviselő úr rendelkezett akkor - a tények szerint - olyan szellemi kapacitással és olyan problémamegoldó képességgel, amely a vázolt problémát meg tudta oldani. (20.50) Oly módon tudta megolda ni, tisztelt Dávid Ibolya képviselőtársam, hogy az ön pártjának a képviselője ezt a számítási módszert elfogadta és aláírásával hitelesítette. Arról persze nem mi tehetünk, hogy ezek a körülmények így alakultak, de ezt a teljesség érdekében el kell hogy mo ndjam. Összességében - utaltam már rá - a mi álláspontunk szerint tényszerűen megállapítható, hogy a '91. évi XLIV. törvényben a kormány részére a jogalkotó adott egy felhatalmazást, és azt mondta, hogy bizonyos mértékű ingatlanokat a két érintett párt rés zére jogosult átadni. Ez azonban a mi álláspontunk szerint nem jelent korlátlan és gátak nélküli kormányzati eljárási lehetőséget. Hiszen ennek a felhatalmazásnak az én megítélésem szerint a kormány, aki ezt végrehajtotta, úgy kellett volna hogy eleget teg yen, hogy az érvényben levő egyéb törvényeket, amelyek az ő mozgásterét bizonyos mértékben korlátozhatták, bizony ezeket a korlátokat figyelembe kellett volna venni, és ennek megfelelően kellett volna eljárni. Ezért osztjuk mi azt a véleményt, amely az alb izottsági jelentésben is szerepel, hogy a kormány azzal, hogy az állam vállalkozói vagyoni körébe tartozó ingatlanokat adott át kormányhatározattal, és nem kért ehhez parlamenti felhatalmazást és jóváhagyást, bizony megsértette a '90. évi VII. törvény megf elelő rendelkezéseit. Hiszen a '90. évi VII. törvény szerint az állam vállalkozói vagyona köréből csak társadalombiztosítási, egyéb szervezet részére, a vagyonpolitikai irányelvek keretei között lehetett volna vagyont juttatni. Valamennyien tudjuk, akik eb ben a folyamatban részt vettünk, hogy bizony ez volt az az időszak, amikor vagyonpolitikai irányelvek egyáltalán nem voltak. Tehát a semmi keretei között kellett átadni, nyilván ez alapján a kormány nem járhatott volna el. Dávid Ibolya képviselő asszony a szakértői véleményt említette, hogy ezt mi misztifikálnánk, és minden véleményünket vagy minden döntésünket erre alapoznánk. A szocialista frakció nem tudja osztani ezt a véleményt. Mi súlyának megfelelően kezeljük ezt. Az albizottság eljárása s orán az az álláspont alakult ki - és ezt képviselő asszony, illetve ellenzéki képviselőtársai sem tudták cáfolni , hogy azok a jogi aggályok, amelyek ott le vannak írva, a hatályos jogszabályi környezettel összevetve megalapozottak és kerestük, de nem tal áltuk azt, hogy milyen eljárás mellett vagy miért nem vette a döntéshozó ezt figyelembe. Dávid Ibolya érdekes dolgokat is mondott, hogy a szakértői vélemény egy dolog, a politikai döntéshozók döntenek, és utána majd a szakértők megcsinálják azt, amit nekik kell. Ez addig fogadható el, míg a politikai döntéshozó a jogszabályi kereteket figyelembe véve hozza meg a döntését. És bizony amikor a jogszabályi keretekbe beleütközik, és ennek ellenére végrehajtja a döntést, ott bizony már kell keresni vagy lehet ker esni azt, hogy végül is mi volt az a jogi alap vagy jogi álláspont, amely egy egyébként megalapozott másik állásponttal szemben alátámasztja ezt az
