Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 18 (323. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BOROSS PÉTER (MDF):
3166 ahol, azt hiszem, '96ban fordult elő, hogy a 18 milliárd forintos tervezett hiány, ha jól tudom, 60 milliárd körül kötött ki. Tehát van egy 50 milliárd körüli hiány, am i most áthelyeződik a társadalombiztosításra, és az állami költségvetés számadatai természetesen csak ezzel a 18 milliárddal - vagy amennyivel - számolnak ebben az évben. Ez önmagában azért nagyon lényeges, mert nem egy esztendőről van szó, hanem most már évek visszatérő tendenciájáról. S ha évek visszatérő tendenciájáról, akkor úgy hiszem, el kell jutni arra a következtetésre, hogy jó volna mindezt megszüntetni. Egyértelművé, őszintévé kell tenni a reális hiánykombinációt a társadalombiztosításnál akkor is , ha az állami költségvetésnek tudomásul kell venni, hogy sokat és nem egyszer propagandisztikusan említett hiánya mégsem annyi, mint amennyi valójában. Egészen addig, amíg alkotmányos kötelezettség a költségvetés megtérítési kötelezettsége, nem hiszem, ho gy célszerű a továbbiakban is ezt a sajátos, furcsa játékot játszani. Az előbbiekben már elhangzott, hogy mi legyen azokkal, akik társadalombiztosítási ellátásra jogosultak, de utánuk senki nem fizet; például gyerekek, öregek és így tovább. Szeretném felhí vni a figyelmet arra, hogy amíg a társadalombiztosítás a maga sajátságos autonómiájával - ami mellé egy kis kérdőjel ugyan elhelyezhető, na de mégis nevezzük annak, mert hisz ráaggattuk az "önkormányzat" nevet - más helyzetet teremt minőségében, mint a kor ábbi évtizedekben, amikor a társadalombiztosításnak ilyen természetű autonómiájáról nem lehetett szó, vajon nem volnae természetes felvállalni mindazokat a társadalombiztosítási kiadásokat, illetve azok fedezetének megteremtését, amelyek a számára kötelez ettséget jelentenek, de a másik oldalon bevételi forrás nincs. Ez is csak az egyértelműség érdekében lenne rendkívül fontos, hogy ne kezdődjenek örökösen elölről a viták, mert hisz ez az érvelés a társadalombiztosítási szervezetek részéről évente felmerül. Évente hallhatjuk, hogy bizony rájuk olyan kötelezettségeket ró a kormányzat, ami egy autonómiára tulajdonképpen nem is róható - és itt ez a lényeg! Nem akarok továbblépni, de ha egy közjogi modellrendszert működtetni akarunk, akkor annak a modellnek az ö sszes konzekvenciáját le kell vonni - vagy pedig csináljuk vissza az egészet! A dolog természetéből adódik, hogy az a fajta félmegoldás, ami kialakult, az az évenkénti viták örök forrása lesz. Hogy ez 50 milliárd vagy mennyi, az most teljesen másodlagos ké rdés, úgy hiszem. A társadalombiztosítást érintően megjelent egy másik nagyon súlyos probléma, ez pedig a nyugdíjreform. E pillanatban nem tudjuk - az érvek elhangzottak a nyugdíjreform vitájánál , hogy milyen kockázatot vállalt fel az, aki ebben igennel szavazott. Legyünk őszinték: másfél hónap múlva belép egy új modell. A hírek riasztóak az előkészületekről és sok minden másról, például arról, hogy a fogadó magánpénztárak állapota vajon éppen most érette erre a nagyon jelentős mozdulatra; amelynek, az a gyanúm, a legnagyobb hibája, hogy a korrekció, a visszacsinálhatóság - hogy egyszerűen fejezzem ki magam - különböző kockázatokat rejt magában. No de hát mennyi lesz? Mennyi lesz összesen? Ki tudja megmondani, hogy mennyi lesz összesen, ami kiszívódik, há nyan mennek az önkéntesbe? Ma, november 18án ezt senki nem tudja megmondani. És erre épül egy költségvetés, azon túl, hogy '97. évi bázisa sincs, tehát még viszonyítási alapok sem állnak rendelkezésre. Folytathatnám a sort a vagyonértékesítéssel, a behajt ással kapcsolatos, nem tudom pontosan, milyen reálszámításokon alapuló vagy éppen pénzügyminisztériumi álmokat érintő kötelezettségekkel, ami ellen tiltakozik a társadalombiztosítás, és a kívülálló csak azt tudja megállapítani, hogy mintha a társadalombizt osítás szervezeteinek inkább lett volna igazuk az elmúlt években, mint az itt elfogadott és beterjesztett költségvetésnek. S már elérkezett az ideje annak is, hogy a tanulságok levonásra kerüljenek. Itt tehát a bizonytalanság a meghatározó, tisztelt Ház, a z a bizonytalanság, ami sok tízmilliós dimenzióváltozást jelenthet. Jelenthet 60, 80, nem tudom mennyi milliárdos eltérést. Azt kell mondanom, ez így költségvetési tárgyalásra tulajdonképpen nem is volna alkalmas, de hát ezzel körülbelül mindenki tisztában van. Elhangzott azonban, hogy kell költségvetés, mert ha nincs, még azt sem lehet kifizetni, amit egyébként ki lehet.
