Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 18 (323. szám) - A kábítószer-fogyasztás visszaszorítása érdekében létrehozott eseti bizottság jelentéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
3154 az nagyon nagy mértékben egybecseng azzal, amit Dobos Krisztinától hallottunk, aki kisebbségi véleményként adta elő ugyanezeket a gondolatokat. A határ ozat javaslatot tesz arra, hogy kormánybiztost nevezzünk ki, illetve nevezzen ki a kormány a téma kezelésére. Nekem kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy egy fecske tude nyarat csinálni ezen a területen; hogy nem esünke abba a csapdába, hogy úgy érez zük, csináltunk valamit azzal, hogy kormánybiztost kineveztünk, miközben gyakorlatilag nem jutunk közelebb a probléma megoldásához. Szeretném hangsúlyozni, hogy nemcsak olyan elvi alapon támadom ezt a gondolatot, hogy a szabaddemokraták elvileg nem értenek egyet azzal, hogy a kormánybiztosok számát (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) szaporítsuk. Tisztelt Elnök Úr! Az elsőnek felszólaló Hága Antónia nem használta el az idejét, ott maradt több mint öt perc. Engedje meg, hogy még két gondolat erejéig folytassam. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : A lelkére bízom, hogy minél hamarabb befejezze. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Betartom; csak azt az időt fogom elhasználni, amit Hága Antónia megtakarított számomra. A másik kérdés, amiről röviden szólni szeretnék, a kábítószerügyi tárcaközi bizottság lecserélése koordinációs bizottságra. Én nem akarom megvédeni a KTB munkáját, nem is tehetem, nem is ismerem eléggé alaposan a munkájukat ahhoz, de ellentmondást vélek felfedezni abban az anyagban, amire táma szkodhattam az eseti bizottság jelentésében, illetve a határozatban magában is. Ezt a tárcaközi bizottságot le kell cserélni, amennyiben egyáltalán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ehhez képest ez az országgyűlési határozat arra tesz javaslatot, hogy azt a bizonyos nemzeti kábítószerstratégiát még itt kapkodva, egy hónap alatt, december 31éig gyorsan tegye le az asztalra ez a bizottság. Ez egy nagyon komoly ellentmondás! Most vagy képes ilyen munkára ez a bizottság, vagy nem. Ha rossz a bizottsá g és le akarja cserélni az előterjesztő, akkor miért címez ki neki egy ilyen nagy horderejű feladatot, amit eddig még nem végzett el? Ez egy nagyon súlyos ellentmondás! Szeretném megismételni, hogy azon az állásponton vagyok, amit a szociális bizottságban hangoztattam is, és Csehák Judittól hallhatták képviselőtársaim: nem oldunk meg semmit azzal, hogy az egyik bizottságot felcseréljük egy másik bizottságra. Egy létező bizottságot meg lehet újítani, személyeket lehet cserélni, feladatokat lehet megváltoztat ni, megfogalmazni konkrétan számára, és - hogy a legfontosabbról beszéljek - mellé lehet tenni azt a pénzt, amire szükség van ahhoz, hogy elmozduljanak a holtpontról a dolgok. Végezetül egyetlen gondolatot szeretnék még szóba hozni, és ez a prevenció - meg előzés - kérdésével kapcsolatos. Számomra nagyon komoly dilemmát jelent, hogy úgy gondolom, nem egyformán gondolkozunk a prevencióról; hogy hajlamosak vagyunk arra, illetve ennek a bizottságnak a munkája nyomán, sőt még Kökény miniszter úr szavai nyomán is az a benyomásom, hogy szűk értelemben gondolkozunk prevencióról, amikor azokat a módokat keresgéljük, hogyan tartsuk távol az embereket ezektől a veszélyes szerektől. Ehhez képest úgy gondolom, hogy lényegesen mélyebbre kellene ásni, ha prevenciót akarunk , ha igazi megelőzést akarunk. Azt gondolom, hogy a szociokulturális viszonyokban vannak jelen azok a jelenségek, amelyek nagy számban termelik ki a szenvedélybetegeket a társadalomban és a szenvedélybetegek utánpótlását a fiatalok körében. Azt gondolom, h ogy nagy számban termelődnek ki azok az élethelyzetek, amelyek következtében feszültségoldó szerekhez kell nyúlni, és ilyen értelemben mindegy, hogy drog, vagy alkohol, vagy gyógyszer, vagy valami más. Szeretném, ha a prevencióról ilyen széles értelemben p róbálnánk meg gondolkodni, amikor feladatokat fogalmazunk meg.
