Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 11 (321. szám) - A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között a katolikus egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről 1997. június 20-án aláírt megállapodás megerősítéséről szól... - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
2998 Vatikán és a magyar k ormány megállapodása. Ezt a kifejezést használta a külügyminiszter úr az expozéjában, amikor ezt a megállapodást itt a parlamentben előterjesztette, és a minap, néhány nappal ezelőtt Göncz Árpád köztársasági elnök a rövid vatikáni látogatása során, amikor Sodano bíboros úrral találkozott, aki aláírta a Vatikán részéről ezt a megállapodást, a bíboros úr is ezzel a kifejezéssel méltatta Magyarország és a Vatikán megállapodását; vagyis elterjedt egy olyan felfogás, hogy ez egy olyan helyes elveken alapuló, pél da értékű megállapodás, amit majd bizonyára mások is követni fognak a térségben. Én azt gondolom, ez a kifejezés félreérthető, azt is mondhatnám, hogy félrevezető. Én mindig örülök, amikor Magyarországot dicsérik, de ebben az esetben nagyon meg kell gondol ni, helyénvalóe ez a kifejezés. Arra szeretnék emlékeztetni, hogy amikor Akar László államtitkár úr ismertette azt a finanszírozási konstrukciót az egyházfinanszírozási és 1 százalékos törvényre vonatkozó expozéjában, amelyet a magyar törvényjavaslat tar talmaz, és amely a vatikáni megállapodásra épül, akkor nagyon korrekt módon bemutatta azt, hogy Európában milyen sokféle megoldás van. Beszélt arról, vannak olyan megoldások, mint a belga és a görög, ahol az állam fizeti az egyházi személyek bérét és jutta tásait; van olyan, mint a német, ahol az állam nem ad pénzt az egyháznak, csak éppen biztosítja az egyházi adó beszedését és az egyházhoz való továbbítását; van a spanyol, olasz modell, a mi 1 százalékunkhoz hasonló modell; és a másik oldalon említette az angol meg a francia modellt, ahol az egyház semmiféle támogatást nem kap az államtól, csak alapítványok meg egyéb formák teszik ezt lehetővé az egyház számára - ez igaz. Azt is elmondta korrekt módon, hogy a magyar modell mindettől eltér, és sok tekintetbe n emlékeztet különböző modellekre. Csak egy nagyon fontos dolgot az államtitkár úr akkor nem említett meg; és azt hiszem, amikor azt a kérdést tesszük fel, hogy modell értékűe a vatikáni megállapodás és a vatikáni megállapodásban szereplő egyházfinanszír ozási modell, akkor egy nagyon fontos kérdést fel kell tennünk. Az államtitkár úr akkor utalt arra, vannak olyan országok, ahol államegyházi vagy majdnem államegyházi berendezkedés van; és vannak olyan országok - itt Franciaországra utalt , ahol az állam és az egyház elválasztásának a határozott értelmezésével függ össze az, hogy az egyházak nem részesülnek állami pénzügyi támogatásban. Erről van szó, tisztelt Országgyűlés! Amikor azt a kérdést tesszük fel, hogy az a modell, amit ez a vatikáni megállapodás tartalmaz, ezt egybevetjük azokkal a megoldásokkal, amelyeket különböző demokratikus európai országok alkalmaznak, akkor nem kerülhetjük el azt a kérdést, hogy azok a modellek, amelyek - hogy szélső példát mondjak - Belgiumban és Görögországban működnek, meg az a modell, ami Németországban működik, milyen alkotmányos struktúrával, az állam és egyház viszonyának milyen alkotmányos rendezésével vannak összhangban. És a másik oldalon a francia egyházfinanszírozási modell, vagy említhetnénk az amerikait, mily en alkotmányos elvekkel van összhangban, milyen alkotmányos elveket rögzít a magyar alkotmány, és milyen modellt rögzít a vatikáni megállapodás? A dolog világos! Mindezekben az országokban, minden demokratikus országban - európai országban, ÉszakAmerikába n - alkotmányos elv a vallásszabadság - és nemcsak elv, hanem a demokratikus országokban gyakorlat. De ezen túl többféle modell van az állam és egyház kapcsolatára, és mint említettem, a francia modell - mint legtisztább modell, a legradikálisabb polgári f orradalom országának a modellje - az állam és egyház határozott elválasztásán alapul; míg másik ellenpéldaként, mondjuk, a görög modell - amit szintén említett, helyesen, az államtitkár úr , mint egy olyan ország, ahol valóban az állam fizeti az egyházi s zemélyeket, egy olyan országnak a modellje, ahol az ortodox egyház különleges helyzetét a görög alkotmány rögzíti. (19.00) Belgiumban vagy Olaszországban sem alkotmányos elv állam és egyház elválasztása. Tehát teljesen világos, hogy egy olyan országban, mi nt Magyarország, ahol az alkotmány rögzíti állam és egyház elválasztását, egy olyan országban, amelyik nem elégszik meg alkotmányában a vallásszabadság rögzítésével, hanem túlmegy ezen, és rögzíti az állam és egyház elválasztását is - a
