Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 11 (321. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SELMECZI GABRIELLA (Fidesz):
2926 a Valutaalapot. Önök újra egy olyan költségvetést terjesztettek be, amelyről már most megmondható, ho gy nem tartható. Ezt a költségvetést nagyon rövid időn belül korrigálni kell. Nem értjük, hogy miért csinálják ezt önök. Előre meg lehet jósolni, hogy mi fog történni az elkövetkezendő fél, háromnegyed évben. Kora tavasszal már látszani fog, mindenki számá ra világos lesz, hogy nem tartható a társadalombiztosítás jövő évi költségvetése. Ekkor ugyan még a pénzügyminiszter úr és a népjóléti miniszter úr tagadni fogja, hogy pótköltségvetésre van szükség, de a nyár elejére, amikor már a szakmai szervezetek is, i lletve a parlamenti képviselők újra felhívják a figyelmet arra, hogy pótköltségvetésre van szükség, a Pénzügyminisztérium, illetve a Népjóléti Minisztérium sürgősen összeüt egy pótköltségvetést. Szerencsére a pótköltségvetés tárgyalását már egy másik kormá ny fogja beterjeszteni. Miért van szükség arra, hogy a Magyar Országgyűlés drága idejével visszaéljünk, és állandóan kétszer tárgyaljuk meg a társadalombiztosítási költségvetést? - legalább kétszer. Miért van erre szükség? - amikor meggyőződésünk, hogy önö k is nagyon jól tudják, hogy ennek a költségvetésnek a főbb számai nem állják meg a helyüket? Miért nem lehet már most előszörre, rendesen, korrekt, megalapozott számokkal beterjeszteni a társadalombiztosítás költségvetését? Évek óta tart az a gyakorlat, h ogy a Pénzügyminisztérium úgy gondolja, hogy ha papíron kiegyensúlyozott költségvetést készít, akkor majd kiegyensúlyozott költségvetés fog végrehajtódni. Ezért fel kell hívnunk az államtitkár úr figyelmét, hogy az elmúlt évek tapasztalatai alapján talán m ár illene rádöbbenni arra, hogy ez a szómágia nem működik, az elején sem működik, a végén sem működik; és hogy a nemzetközi szervezetek - ahonnan ezekért a költségvetési tervezetekért az elismerést várják - is rájönnek pillanatokon belül, hogy mennyit is é rnek ezek a tervezetek. De ha nem pillanatokon belül jönnek rá, azért az elmúlt kéthárom év alatt rájöhettek már, hogy mit érnek a társadalombiztosítás benyújtott költségvetéstervezetei. Nincs semmi kétségünk afelől, hogy ez a költségvetés is csupán a ha marosan bekövetkező, méghozzá pánikszerűen bekövetkező pótköltségvetésig fog élni; csupán - újra mondom - azon csodálkozunk, hogy mire jó ez a színjáték. (12.00) Csak nem a következő kormány számára készített ajándékcsomagról van szó netán? Újra el kell mo ndanom, hogy a szakértelem kormánya az összes eddigi társadalombiztosítási költségvetést úgy tervezte, hogy a bevételek felül, a kiadások alul vannak tervezve. Nem először mondom, nem csak én mondom, más is mondja, és mindig bekövetkezik a jóslatunk. A kor mány a társadalombiztosítás költségvetésének a tervezésénél eleve rossz kiindulási pontot választott. Nem igazán korrektek a bázisadatok, azok az adatok, amelyeket 1997es bázisadatként használnak. E tekintetben az Állami Számvevőszék anyagában is nagyfokú a bizonytalanság. Nem tudjuk továbbá, hogy az 1998 elejétől érvénybe lépő jogszabályok vajon milyen módon fogják befolyásolni ezt a költségvetést. Például komolyan gondolhatjae bárki, hogy - mondjuk - az egészségügyi hozzájárulást 98 százalékos hatékonys ággal be lehet hajtani, amikor az állampolgárok érdekeltségi viszonya a járulékhoz ugyanúgy nem fog változni? Ha többet fizetnek be vagy rendesen fizetik be a járulékukat, attól az egészségügyi szolgáltatás színvonala nem fog változni, tehát nincs érdekelt ség. Már most látható tehát, hogy a bevételi oldal nem fog teljesülni, mert jóval felül van tervezve. Sokkal súlyosabb probléma azonban ennél a kiadási tételek alultervezettsége. Az egészségügyi dolgozók bérügyben már sok mindent megértek ettől a kormánytó l. Újra el kell mondani emlékeztetőül - mert van, aki még mindig nem akarja érteni, hogy miről van szó az egészségügyi dolgozók béremelésénél , hogy először volt egy nagy nyilvános egyezség Szabó Györggyel és Horn Gyula miniszterelnök úrral. Aztán megérté k azt az egészségügyben dolgozók, hogy ehhez az egyezséghez a kormány nem teremtette meg a pénzt a költségvetésben, hanem közlik azt, hogy kérjék a kórházigazgatóktól a béremelést, hiszen ez a pénz le van utalva a kórházakhoz. Az
