Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 15 (297. szám) - A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GOMBOS ANDRÁS (SZDSZ):
279 bármelyik bankhoz, próbál hitelt fölvenni, és megkérdezik tőle: ugyan milyen hitelbiztosítékot tud nekü nk felmutatni? Természetesen azt mondja, hogy itt van a 100 hektár földem. Jelenleg országos átlagban, nagyon jó minőségű földek esetében, ez körülbelül 120 ezer forintot jelent hektáronként. Ez 100 hektár esetében 12 millió forint. A legjobban fizető hite lintézet a jelzáloghitelintézet, amely 70 százalékként fogadja el a biztosítékot. Ezt akárhogy számoljuk, 8 millió forint körüli hitelt képes fölvenni ez a 100 hektáros gazda annak érdekében, hogy el tudjon indulni, tisztességesen tudjon működni a gazdasá ga. Úgy gondolom, nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy elképzeljük, mennyire kevés eszközt tud vásárolni a gazdasága részére ezen a 8 millió forinton. Tehát ez nem megoldás! A megoldás az, hogy ezt a biztosítékrendszert próbáljuk meg olyan piaci értékre fö lemelni és olyan piaci viszonyokat kialakítani, hogy ezzel működőképessé tudjuk tenni a gazdaságot. Ez a törvényjavaslat többek között ezt is szolgálná olyan formában, hogy próbálná elindítani a földpiacot abban az irányban, hogy a jelenleg meglévő, az ere deti törvényi szabályozásnak megfelelően szabályozott szűk körön túlmenően - ez gyakorlatilag a magánszemélyek köre, akik meglehetősen komoly tőkeszegénységben szenvednek, azok az emberek, akik valóban termelni akarnak a mezőgazdaságban , ezen túlmenően m ás piaci szereplők is jelenjenek meg a földpiacon, természetesen nagyon szigorúan szabályozott módon. Azt a diszkriminációt is meg kell valamilyen módon oldani, hogy a jelenleg használt földterület 60 százalékát olyan gazdasági szervezetek művelik, amely g azdasági szervezeteknek egy talpalatnyi földjük sincs. Úgy gondolom, ha végigvesszük ezt a folyamatot is, ez is nagyon jelentős tőkekivonást eredményez az agrárágazatból, mert hiszen a bérleti díj a legtöbb esetben nem helyben kerül felhasználásra, hanem m ás területen, elsősorban városi területen kerül felhasználásra. (Szórványos taps az SZDSZ padsoraiban.) Úgy gondolom, ezt is célszerű figyelembe venni akkor, amikor erről a kérdésről beszélünk. Azt hiszem, hogy a kormánypártok és az ellenzéki pártok egy po nton egyetértenek. Nevezetesen abban, hogy lehetőleg - és ha lehet, kizárólagosan - csak magyarországi belföldi személyek szerezhessenek földtulajdont. Az eltérés ott van, hogy az ellenzék azt állítja, hogy a jelenlegi status quo elfogadható, hosszabb távo n is képes megoldani ezeket a kérdéseket; míg a kormánypárti oldal, a kormány azt mondja, hogy igenis, nagyon szigorúan körülhatárolt, szabályozott módon a gazdasági társaságok - beleértve természetesen a szövetkezeteket és az egyéb gazdasági formákat is - szerezhessenek földtulajdont. Melyek ezek a nagyon szigorú szabályok, amelyek mentén ez a törvényjavaslat szeretné lehetővé tenni ezeket a földtulajdonlásokat? Az egyik ilyen szigorú szabály az, hogy legalább öt évig mezőgazdasági termelé st kell végeznie, melyet hitelt érdemlően kell bizonyítania - nevezetesen az Agrárkamara igazolásával , hogy márpedig ő ezt a tevékenységet folytatja. Ezen túlmenően helyben telephellyel, székhellyel kell rendelkeznie. Úgy gondolom, hogy ezen biztosítékre ndszernek van egy ennél még fontosabb pontja, hogy lehetőleg próbálja meg kizárni azokat a spekulatív elemeket ebből a földvásárlásból, akik nem a mezőgazdaság érdekében, hanem a saját egyéni vagy gazdasági tőkéjük szaporítása érdekében próbálnak földtulaj dont szerezni, és ez pedig a helyi közösségek meghatározó döntési helyzetbe hozatala, kvázi vétójogának biztosítása. A törvényjavaslatnak az a pontja szabályozza ezt, hogy 300 hektár - és az SZDSZnek lesz majd egy olyan javaslata, hogy adott közigazgatási területnek maximum 15 százaléka alatti - területrészen lehet csak engedély nélkül, fölötte pedig az önkormányzatok engedélyével lehet földtulajdont szerezni annak a gazdasági társaságnak. Úgy gondolom, és a szabaddemokraták véleménye az, hogy ha a helyi k özösségek nem képesek szabályozni és eldönteni azt, hogy annak az adott közösségnek melyek az érdekei, és ha az az önkormányzat, amely soksok milliárd forinttal képes gazdálkodni és a polgárai megelégedésére akár iskolákat, akár utakat, kórházakat - és so rolhatnám tovább - képes működtetni, úgy gondolom, hogy ez az önkormányzat lehetőséget kell hogy kapjon arra, hogy döntéshozatal esetében ebben a kérdésben is igenis meghatározó szerephez jusson.
