Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 3 (318. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, valamint a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP):
2676 inkább így lesz ez 1999től. Ma viszont még ott tartunk, hogy megyék ugyan vannak, de igazából nincsenek régiók. Pénz van, de nincs foglalkoztatáspolitikai eszköz, mechanizmus, a régiókat célozandó. Ezzel kapcsolatban sze retném felhívni a figyelmet arra, hogy a területfejlesztési célú pénzek ÉszakMagyarországon 80 százalékban ma is a foglalkoztatást célozzák, míg ÉszakDunántúlon inkább az infrastrukturális fejlesztéseket, ami tovább nyitja az infrastrukturális ollót, ami önmagában is sújtja a keletmagyarországi foglalkoztatási helyzetet. Nem véletlen, hogy a tőke nem megy KeletMagyarországra. Nem véletlen, hogy a beindult gazdasági növekedés rendkívül egyenlőtlen, a délalföldi régióban ma is csökken a GDP az ÉszakDuná ntúl kétszámjegyű növekedésével szemben. Márpedig a növekedés és a foglalkoztatás között szintén szoros korreláció van. Tisztelt Ház! Az eddigiekből is kiderült, hogy a foglalkoztatáspolitika és a gazdaságpolitika viszonyrendszere ma nem rendezett. Márpedi g jó gazdaságpolitika nélkül nincs jó foglalkoztatáspolitika. 1998ra nem láthatók ez utóbbi prioritásai. A növekedésből ugyan még nem automatikusan következik a foglalkoztatás növekedése, sőt a vállalatok növekedési kényszere foglalkoztatáscsökkentési kén yszerrel jár együtt, és most nem említem a közalkalmazotti, közszolgálati szféra túlzott arányát az összfoglalkoztatottakon belül. Az ellentmondásoknál megemlíthető: amennyire üdvözlendő a törvényjavaslatból is kiolvasható járulékcsökkenés mint tendencia, addig látni kell, hogy abszolút mértékben az inflációnál nagyobb mértékben nő a Munkaerőpiaci Alapba való befizetés. Jó lenne, ha a munkavállalói járulék is csökkenne, hiszen ha ez szolidaritási járulék, akkor annak visszafelé is működnie kellene. Ellentm ondás az is, hogy viszonylag alacsony az aktív eszközök aránya, és azok között is az úgynevezett álaktív eszközök aránya túlzottnak tűnik. Tisztelt Ház! Többször felmerült a foglalkoztatáspolitikát említve az EUhoz való közeledés. Úgy érzem, itt is több a kérdés, mint a válasz. Önmagában az is kérdés, hogy az eszközök alkalmazásában, a foglalkoztatáspolitikában valóban a 2 százalékkal magasabb munkanélküliségi rátával rendelkező EUt kelle nekünk követni. Netán a sikeres foglalkoztatáspolitikát megvalósít ó ÉszakAmerikát? Egyáltalán, ezen a területen lehetségese, lehete egységes Európáról beszélni, Európa Unióról beszélni, ahol ráadásul a legsikeresebbnek tűnő Németország átlag feletti munkanélküliségi rátával küszködik? Követhetjüke az EUt, amely ezen a területen inkább elzárkózik, mint kitárulkozik? De a kérdést úgy is fel lehet tenni, hogy eléggé versenyképese a mai magyar munkaerő. Netán már ma kellene lépéseket tenni az irányban, hogy ez így legyen, képzéssel, nyelvtanulással, jogharmonizációval? Egyáltalán átvesszüke azt, ami ott jó, vagy annak tűnik? A részmunkaidő beépülése a rendszerbe nem megoldott, az atipikus foglalkoztatási formák nehezen terjednek, holott ez lehetne az egyik eszköz a feketemunka ellen is. Az EUval kapcsolatosan a legsúly osabbnak az az alaphelyzet látszik, hogy az egyre kisebb létszámú foglalkoztatott a munkanélküliek rovására oldja meg problémáit. Nem engedik meg a bérköltségek csökkenését, és az egyébként is alacsonyabb jövedelemmel rendelkező országokban ez automatikusa n csak a munkanélküliség növekedésével és azok jövedelmi helyzetének rohamos romlásával oldódik meg. Egy látszólag szolidáris rendszer annak ellenkezőjét valósítja meg. Ezt kellene követnünk? Tisztelt Ház! Ezekre a kérdésekre válaszadással nem kísérletezem . A törvénnyel kapcsolatosan azonban további kérdéseket szeretnék felvetni. A törvényjavaslat 24. §a a modern munkahelyekről beszél. Ez a támogatás kemény törvényi kontroll nélkül nem működik, teret enged a lobbyzásnak. Itt is felvethetjük a kérdést: szab ade támogatni azt, ami magától is megy? A rehabilitációval kapcsolatosan is inkább csak a kérdéseknél tartunk. A ráfordítás meghozzae az eredményt? Szociális vagy foglalkoztatáspolitikáról vane itt szó? Felkészülte a szakma a végrehajtásra?
