Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 3 (318. szám) - A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között a katolikus egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről 1997. június 20-án aláírt megállapodás megerősítéséről szól... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZŰRÖS MÁTYÁS (MSZP):
2665 MSZP és az ellenzéki pártok a jelentős különbségek ellenére nagyjából egy irányba igyekeznek cselekedni gondolataik, véleményük kifejtésével, álláspontjuk megfogalmazásával, az SZDSZ pedig egészen más irányba. Én tiszteletben tartom a mások vélemény ét is - ebben az esetben az SZDSZ véleményét. Ugyanakkor úgy látom természetesen, hogy egy koncepció rabjává váltak, mert nincs tulajdonképpen - igaza van Sasvári Szilárdnak - nemigen van, legalábbis történelmi egyház nincs olyan Magyarországon, amely, ill etve amelyek az SZDSZ koncepciója szerint hajlandóak lennének az állam és az egyház közötti viszony rendezésére. Elhangzott az is - SZDSZes képviselőtársaim részéről , hogy ez a megállapodás tulajdonképpen felesleges, értelmetlen. Meg kell mondanom, ez a zért arra utal, hogy akik ezt állítják, nincsen kellő tapasztalatuk a nemzetközi viszonyok értékelését, elemzését illetően. A politika formálásának - és így a külpolitika formálásának is - alapvető tényezője a tapasztalat. Azért még mindig elég sokan vagyu nk itt, ebben az Országgyűlésben, akik egyházi iskolába vagy valamiféle tanintézetbe jártak annak idején, és vannak bizonyos tapasztalataink és elképzeléseink is arról, hogyan működik ez. És például azt mondani, hogy lebecsülni a Vatikánnak, a Szentszéknek a nemzetközi szerepét, az ne lenne hatással, mondjuk, a Magyar Köztársaság nemzetközi tekintélyének és szerepének az alakulására, ez valami ilyesmire utal. Orosz István képviselőtársam beszélt arról, hogy a mindenkori pápa, jelenleg II. János Pál pápa tul ajdonképpen a világon a legbefolyásosabb államfő. Ahol ő megjelenik - és őt most utazó pápának szokták nevezni , akkora embertömegeket vonz, hogy nincs még egy hozzá hasonló államfő. És a történelemből tudjuk, hogy a Vatikánnal való jó viszony milyen hatá ssal volt egyegy államnak a nemzetközi kapcsolataira. Mondok egyéb példákat is. Amikor én a Szovjetunióban, Moszkvában voltam nagykövet - lehet, hogy ez ma már szinte hihetetlen, bár baráti nagykövetnek tituláltak bennünket , a nagykövetek Moszkvában 50 kilométeres körzetben mozoghattak szabadon, Moszkvát nem hagyhatták el engedély nélkül. Viszont Zagorszkba, a pravoszláv egyház központjába szabadon elmehettek a diplomaták is. Vagy például emlékszem arra, hogy milyen jelentősége volt annak, amikor Lékai L ászló bíboros Moszkvába látogatott és találkozott Pimen pátriárkával. Ez nemcsak a magyarszovjet kapcsolatok, hanem az ezeréves magyarorosz kapcsolatok történetében is először fordult elő, tehát hogy a Magyar Katolikus Egyház feje Oroszországba látogatot t - óriási jelentősége volt! És gondoljunk csak arra: nagy dolog volt az, amikor Jelcin elnök itt, a magyar Országházban megkövette a magyar népet az 1956os szovjet beavatkozás miatt. De azért nagy volt a jelentősége annak is, hogy ezt kiegészítette Aleks zij pátiárka, aki ugyancsak megkövette a magyar népet, a magyar nemzetet, itt, az Országházban - és sorolhatnék egyéb példákat is. Tehát az egyházak ereje, hatása a nemzetközi kapcsolatokra és a világban igen jelentős. Folytatom azzal, tisztelt képviselőtá rsaim, hogy ismereteim, illetve tapasztalataim szerint a keletközépeurópai országok között Magyarországon a legrendezettebb az állam és az egyházak viszonya. És nemcsak az én véleményem ez, hanem nemzetközi konferenciákon kiderült - és talán ezt SZDSZes képviselőtársaim is elfogadják , hogy ilyen a nemzetközi megítélés is a Magyar Köztársaságról. Ez nagyon fontos számunkra. Ennek vannak rendszerváltás előtti előzményei, de döntően annak köszönhető, hogy a kormányzati szervek és az egyházak vezetői már a rendszerváltás elején felismerték, hogy sok évszázados, előremutató hazai törekvéseikhez - a negatívumok, a hibák ellenére is - és az európai civilizáció keresztény alkotóelemeihez méltóan az egyházak csak akkor tudják betölteni történelmi hivatásukat, ho zzájárulásukkal újra erkölcsi tartást adni a nemzetnek, s jövőbe vetett hittel gazdagítani és egységesíteni a társadalmat, hangsúlyozom: ha az állam és az egyház elválasztása megtörténik, a lelkiismereti és vallásszabadság érvényesül, és a korábbi négy évt izedben elkövetett jogsértéseket orvosoljuk. Ez jórészt megtörtént 1990 januárjában, tehát még a szabad választások előtt, amikor az Országgyűlés elfogadta a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvényt.
