Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 3 (318. szám) - A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között a katolikus egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről 1997. június 20-án aláírt megállapodás megerősítéséről szól... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZŰRÖS MÁTYÁS (MSZP):
2664 A kérdés csak az, hogy lehetségese a pénzbeli kártalanítás összegét olyan tőkévé alakítani, amelynek 5 százalékos kamatát az egyház jogosan igényelheti. Ha nem, azt kell megkérdezni, hogy a magyar alkotmány alapján lehete úgy különbséget tenni, hogy a világi állampolgárokat megilleti a kárpótlás, az egyházakat nem. A kárpótlás vagyon után járt a kárpótlási törvény szerint is. Természetesen nem jár azoknak, akiknek nem volt vagyonuk, nem veszítették azt el, nem kérték vissza vag y még meg sem születtek. Így nem értelmezhető az az ellenvetés sem, hogy azok az egyházak miért maradnak ki a kárpótlásból, amelyek meg sem alakultak még 1948ban, vagy nem volt vagyonuk. Az lenne diszkrimináció, ha a sérelmet szenvedett és a sérelmet nem szenvedett egyházak esetén valamiféle egyenlősdi érvényesülne. Nem értelmezhető ez az állítás azért sem, mert a kérdésben az Alkotmánybíróság már nyilatkozott. Ezt szabaddemokrata képviselőtársaim figyelmébe ajánlom, mert ezek figyelembevétele is kötelező egy országgyűlési képviselőnek. Azt mondotta ki az Alkotmánybíróság: "Mivel ez az átadás olyan ingatlanokat ölel fel, amelyeket a jogosult egyházak korábban is a vallásgyakorláshoz való jog megvalósítására használtak, és most is ugyanerre a célra, a tényle ges szükségletek mértéke szerint igényelhetik vissza őket, ésszerű oka van annak is, hogy miért nem rendelkezik a törvény ingatlanjuttatásokról olyan egyházak számára, amelyek a tulajdonelvonások idején nem működtek vagy ilyen sérelmet nem szenvedtek." Ter mészetesen lehet vitatni, tisztelt képviselőtársaim - és bizonyára nem is alaptalanul , a kárpótlás jogosságát. Ha azonban a Magyar Országgyűlés törvényt alkotott a kárpótlásról, akkor kár arra hivatkozni, hogy voltak 1948ban kevés vagyonú vagy vagyontal an egyházak, amelyek a finanszírozásban most megrövidülnek. Tisztelt Országgyűlés! Bizonyára jó néhány olyan kérdés van, amelyben megközelítési módszerünk eltérő. Befejezésül csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy milyen presztízsvesztést jelentene a Magyar Köztársaságnak, ha az Apostoli Szentszékkel kötött megállapodást a Magyar Országgyűlés elutasítaná. A Vatikán állam feje egyben az egész katolikus világ köztiszteletben álló vezetője is, aki sok nagyhatalomnál többet tett a békéért és az emberisé g boldogulásáért. Erre is gondoljanak, képviselőtársaim, amikor a határozati javaslatot elfogadják vagy elutasítják! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm képviselő úr felszólalását. Szólásra kö vetkezik Szűrős Mátyás képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt részéről. Megadom a szót Szűrös Mátyás képviselő úrnak. (23.10) DR. SZŰRÖS MÁTYÁS (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Igaza van az Országgyűlés elnökének, hogy elég hosszúra nyúlt ez a vita; ugyanakkor meg kell mondani, hogy végül is tanulságos; és annak ellenére, hogy itt sok minden olyan elhangzott, amivel magam sem tudok egyetérteni, azért végül is a vita nem felesleges. Tisztelt Országgyűlés! A magyar állam és a magyarországi t örténelmi egyházak, felekezetek, vallási közösségek közötti viszony törvényes alapjainak megteremtése, illetve gazdagítása keretében jómagam elsősorban a kérdéskör nemzetközi vetületeiről, illetve néhány vonatkozásáról, és elsősorban a Magyar Köztársaság é s az Apostoli Szentszék között '97. június 20án aláírt megállapodásról kívánok szólni. Most is abból indulok ki, hogy a politikában az állásfoglalás vagy a politikus véleménynyilvánítása gyakorlati cselekvést jelent. Itt most tulajdonképpen az történik, h ogy az
