Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 3 (318. szám) - A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között a katolikus egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről 1997. június 20-án aláírt megállapodás megerősítéséről szól... - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP):
2663 Számomra megnyugtató a külügyminiszteri expozé, amely szerin t "az egyeztetések során az egyházak képviselői tudomásul vették, hogy a Szentszékkel a magyar kormány azért kíván különmegállapodást kötni, mert az nemzetközi jogalany". Kifejezésre került, hogy a kormány más egyházakkal nem szándékozik különmegállapodást kötni, a rájuk vonatkozó szabályozás egyeztetések lefolytatásával a megfelelő törvényekben kerül kidolgozásra. A fent vázolt finanszírozási modellel szemben alapvető, elvi jellegű kifogás nem merült fel, a megfelelő törvények pedig e megállapodással együt t az Országgyűlés elé vannak terjesztve. Nincs tehát alapja annak az ellenvetésnek, hogy a szerződés előkészítése nem volt alkotmányos és a többi egyház háta mögött készült. Másodszor: a két kormánypárt közötti vitában gyakran felmerül az az érv is, hogy a megállapodás nem a koalíciós szerződés és a kormányprogram szellemében született. A magyarázkodás helyett legyen szabad - most nem a kormányprogramot, de a kormányprogram a koalíciós megállapodás alapján született - a koalíciós megállapodás vonatkozó rész ét idézni: A két párt fontosnak tartja az egyházi tevékenység anyagi hátterének kiépülését. Ezt úgy kívánják előmozdítani, hogy az elvezessen az egyházak anyagi függetlenségéhez, másfelől ne sértse mások lelkiismereti szabadságát. Távlatilag azt tartják he lyesnek, ha a hívek személyi jövedelemadójuk meghatározott részének terhére maguk gondoskodnak egyházuk fenntartásáról. Belátják azonban - és számomra az itt következő mondatok is nagyon fontosak , hogy az egyházak ez idő szerint még állami támogatásra sz orulnak. Arra törekednek a koalíciós felek, hogy az egyházak költségvetési automatizmus révén jussanak állami támogatáshoz. Én a megállapodást és a benyújtott törvényeket nem tudom másként értelmezni, mint törekvést arra, hogy az állampolgárok az adójuk eg y részével valóban támogathassák egyházukat, így a pénzügyi támogatás valóban függetlenedni fog az államtól, illetve az állam éves költségvetésétől, mert abban is megjelennek az aktuális döntéstől független automatizmusok. Szerintem az akarja az egyházak f üggetlenségét gátolni, aki továbbra is fenn kívánja tartani az állam évenkénti pénzügyi döntési jogát, és arról beszél, hogy az államkassza bent ragad a rendszerben. Mellesleg jó néhány közösen alkotott törvény is megköti a költségvetés kezét bizonyos auto matizmusok révén. Például az, hogy a közoktatási intézmények éves normatívájának el kell érni a két évvel korábbi norma legalább 80 százalékát, vagy a felsőoktatásban tartalmaznia kell 500 új Széchenyiprofesszori ösztöndíjas minimálbér többszöröséhez kapc solt összegét. Ezek is automatizmusok, ezek is megkötik a költségvetés kezét. Harmadszor: a legnagyobb nézetkülönbség azonban abban van, hogy koalíciós társunk vallásilag pártosnak, diszkriminatívnak tartja az előterjesztést; úgy véli, hogy az örök járadék ráépítése az ingatlanrendezési törvényre tartós pénzügyi összefonódást eredményez egyház és állam között; tartósítja az 1948ban fennálló rendszert; a járadék eltávolítja az egyházak támogatási rendszerét a polgárok akaratától és a többi és a többi. Néhán y kérdés e véleményekkel kapcsolatban is megfogalmazható. Közbevetőleg csak annyit, amire egy kétperces reagálásban már utaltam: 150 évvel ezelőtt, amikor a feudális járadékokat az utolsó rendi országgyűlés kárpótlás mellett megszüntette, az egyházi tized volt az egyetlen járadék, ami kárpótlás nélkül szűnt meg. Nem ildomos tehát máig emlegetni az egyházak mohóságát. Az új Magyar Köztársaság törvényt alkotott arról, hogy a kommunizmus évei alatt anyagi kárt szenvedett állampolgárokat legalább részlegesen ká rpótolni kell. Törvényt alkotott arról is, hogy a vallásgyakorlás alkotmányos jogában az állam által okozott károk is megtérítendők. Erről intézkedett az 1991. évi XXXII. törvény. A javak visszaadásának határideje vagy az értük járó pénzbeni kártalanítás h atárideje 2001 volt. Ez változott 2011re, hogy a költségvetésre ne háruljanak elviselhetetlen terhek. Ugyanakkor az egyéb volt egyházi javak ellenértéke járadék forrásává vált, amely járadék az egyház hitéleti tevékenységének finanszírozását szolgálja a m egállapodás szavai szerint.
