Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 3 (318. szám) - A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között a katolikus egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről 1997. június 20-án aláírt megállapodás megerősítéséről szól... - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP):
2662 meggyőződéssel vallotta, hogy az egyház önállósága az állam irányában egyszersmind biztosítéka mindazon önállóságnak, melyet az alkotmány az állam egyes rész einek ad. A magyar alkotmány 60. §a, mint ismeretes, az alapvető jogok között biztosítja a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságát azáltal, hogy kinyilvánítja: az állam az egyháztól elválasztva működik, biztosítja az egyház teljes függetlenségét is az államhatalomtól. A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között 1997. június 20án aláírt megállapodást - melyet megerősítés végett most a kormány H/4922. szám alatt országgyűlési határozati javaslat formájában a parlament elé terjesztett - vél eményem szerint leginkább abból a szempontból kell megítélni, hogy előrelépést vagy visszalépést jelente az állam és az egyház elválasztása s ezáltal az egyház függetlenségének erősödése szempontjából. Miután e tekintetben elsősorban szabaddemokrata képvi selőtársaink részéről számos olyan megjegyzés hangzott el, hogy a megállapodás nem erősíti, hanem gyengíti az egyház, a magyarországi felekezetek függetlenségét, érdemes néhány ellenérvet közelebbről is megvizsgálni. Ezt kell tenni akkor is, ha józan éssze l nehéz felfogni, miért lenne érdeke a legnagyobb történeti múltra visszatekintő és legnépesebb hazai egyháznak, a katolikusnak olyan megállapodást kötni, amely függetlenségét nem erősíti, hanem gyengíti. A többi felekezet esetében pedig azt kell felvetni, miért fogadják el maguk is a megállapodás alapelveit, miért tekintik mintának saját felekezetük és az állam közötti viszony rendezésében, ha ez csökkentené önállóságukat. E tekintetben nem ellenérv, hogy a reformátusok például saját egyházuk tekintetében nem tartják megvalósíthatónak az ingatlanok ellenértékének járadékká alakítását, mivel a református egyházban tulajdonosnak csak a gyülekezet tekinthető, csak az dönthet a javak sorsáról. Magát a megállapodást egyetlen történeti egyház sem opponálta, akkor sem, ha a részleteket másként látja, mint a katolikus egyház. Kétlem, hogy érdekeik megvédéshez egy párt támogatását igényelnék, nyolc évvel az egyházak függetlenségének kinyilvánítása után. Ha a megállapodás opponálását egy párt részéről a legnagyobb jói ndulattal szemléljük, akkor is nehéz szabadulni attól a gondolattól, hogy az érvek igyekeznek ellentétet támasztani az ökumenizmust politikájuk alapelvének tekintő történeti egyházak között, s felnagyítani néhány kisegyház valóban meglévő ellenvetését. Nos , lássuk az érveket! Először: az ellenérvek között gyakran szerepel, hogy a kormánynak csak az után lett volna szabad a szentszéki megállapodást megkötni, miután erre a parlamenttől felhatalmazást és utasítást kapott és a hazai egyházakkal megállapodásra j utott. A parlamenti felhatalmazás és utasítás előzetes megszerzése kapcsán csak nagyon halkan merem megjegyezni, hogy a legmodernebb alkotmánytani tankönyv szerint "a kormánynak és az Országgyűlésnek a politikai bizalomra épülő kapcsolata nem jelent hierar chikus viszonyt, alá, fölérendeltséget. A kormány éppen felelősségének és felelősségre vonhatóságának érdekében nem utasítható az Országgyűlés által." Az indoklás többnyire azzal folytatódik, hogy a megállapodás kész helyzet elé állítja nemcsak a parlamen tet, de a többi hazai felekezetet is. (23.00) A fordítottja nem szokott szerepelni az érvelésben. Milyen nemzetközi szerződést köthetett volna a kormány, ha annak tartalmát nemcsak a parlament, hanem a Katolikus Egyház kivételével minden hazai egyház megha tározhatta volna? Azt ugyanis mások mellett én is szeretném hangsúlyozni, hogy a megállapodás a magyarországi katolikusokra vonatkozik ugyan, de a katolikus világegyház szervezetéből fakadóan nemzetközi szerződés. A kormánynak nemzetközi szerződések kötésé re vonatkozó jogát pedig eddig egyetlen párt sem vonta kétségbe tudomásom szerint, nem is tehette, hiszen az alkotmány 34. § j) pontja azt mondja ki, hogy "a kormány közreműködik a külpolitika meghatározásában, a Magyar Köztársaság kormánya nevében nemzetk özi szerződéseket köt". E szerződéseket a 19. § (3) bekezdésének f) pontja értelmében az Országgyűlés elfogadhatja, illetve elvetheti, de a kormány által megkötött szerződéseket nem módosíthatja.
