Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 3 (318. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. DARÓCZY ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP):
2654 '96ra a költségvetés ugyan nem irányzott elő kellő mennyiségű forrást erre, de az év végén egy kiegészítő megállapodással a költségvetési tartalék terhére sikerült előteremteni, tehát '96ban a minisztérium, illetőleg a miniszter által megkötött közoktatási megállapodások költségvetést terhelő része az egyházak véleménye szerint is betartatott, és 1997re a '96 végén benyújtott költségvetés már tartalmazta azokat a költségvetési kiadásokat, amelyeket a művelődési és közo ktatási miniszter által aláírt közoktatási megállapodások előirányoztak. Való igaz, hogy még 1997ben is voltak viták arra nézve, hogy a szóban forgó megállapodásban szereplő összeget hogyan kell kiszámolni, ebben a nézetkülönbségek fennmaradtak, és ezen a címen az egyházi fenntartók többletigényekkel álltak elő, de ez már egy értelmezési vita volt, amelyben meggyőződésem, és utóbb az egyházakkal folytatott tárgyaláson már ők is belátták, hogy a minisztériumnak volt igaza. Egy másik, a '98ra, a szentszéki megállapodásban előirányzott modellt kértek számon egy korábbi közoktatási megállapodáson, amelyet az nem tartalmazott. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kétperces reagálásra megadom a szót Daróczy Zoltán képviselő úrnak, Magyar S zocialista Párt. DR. DARÓCZY ZOLTÁN (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Bauer Tamás felszólalásának egy részével tökéletesen egyetértek, de úgy tudom, hogy az előterjesztő művelődési és közoktatási miniszter is egyetért, ugyanis az e xpozéban elhangzott, hogy az egy téves mondat, szerencsétlen mondat, tehát azok a bizonyos világnézettel kapcsolatos intézkedések a felvételnél s a többi. Tehát az már az expozéban is elhangzott, hogy hibásan van az előterjesztésben. Reméljük, hogy találun k egy megfelelő formulát, illetve szerintem el kell hagyni - azt hiszem, ez a legjobb megoldás. Egy másik dologgal már kevésbé tudok egyetérteni, nevezetesen azzal, hogy mintha úgy vettem volna ki a szavaiból, hogy nem veszi jó néven azt, hogy az egyházi f elsőoktatási intézményekben tanuló hittudománnyal foglalkozó hallgatók jogállása ugyanaz, mint... Szeretnék csak példát mondani. A magyar történelem tele van tudós emberekkel, akiknek a végzettsége "csak" hittudományi végzettség volt. Mondok neveket, csak hármat mondok a példa kedvéért: Ravasz László, Prohászka Ottokár, Goldziher Ignác. Hát nem tartozik a legmagasabb műveltségű magyar értelmiségiek körébe ez a három név? Én itt nem látok problémát. A másik, hogy ha a falumra visszaemlékszem, a református le lkipásztor, a plébános, a tanító úr jelentette azt, ahova a szegény ember adott esetben úgy tudott tanácsért menni, hogy még szakmailag is jól el tudták igazítani az életben. Úgyhogy javaslom, hogy talán ezt a részét ne bántsuk ennek a törvénymódosításnak. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kétperces reagálásra megadom a szót Orosz István képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha jól é rtettem, Bauer képviselő úr felszólalásának két sarkpontja volt, az egyik az, hogy nincs alapja az egyházi és a magán felsőoktatási és közoktatási intézmények közötti különbségtételnek. Tehát az a három halmaz, amit Daróczy képviselő úr itt felsorakoztatot t, az tulajdonképpen kettő vagy kettő kellene hogy legyen. A másik az, hogy az állami feladatok átvállalása nem indokolja az állami és a nem állami intézmények azonos finanszírozását. Nos, én úgy vélem, hogy ebben az ügyben az Alkotmánybíróság mondotta ki azt, hogy mit kell követnünk ebben a kérdésben, és hadd olvassam fel - miután Sasvári Szilárd nem olvasta fel, én hadd olvassam fel - az idevonatkozó passzust. Azt
