Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 3 (318. szám) - Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló törvényjavaslat; a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló törvé... - SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
2636 többi részéhez is hozzá lehet szólni, hozzá kell szólni így a bevezetés, elfogadás után egy évvel. Tehát én ne m is a második 1 százalékról szeretnék beszélni, hanem az első 1 százalékról, illetve az azzal kapcsolatos szabályozási kérdésekről. Azt gondolom, hogy szükséges ezt megtennünk, mert egy évvel ezelőtt, amikor elfogadtuk ezt a törvényt, akkor magunk is úgy fogalmaztunk sokszor a vitában, hogy ez egy kísérleti dolog, hogy természetesen az élet tapasztalatainak megfelelően lehet majd korrigálni ezt a törvényt, kell majd korrigálni ezt a törvényt. Tehát most, azt gondolom, nagyon indokolt megnézni, hogy tényleg hogyan vált be, mennyire volt eredményes, érdemes volte megcsinálni. És itt egyértelműen igennel akarok válaszolni erre a kérdésre. Az elmúlt héten pénteken a társadalmi szervezetek költségvetési támogatását előkészítő bizottság kezdeményezésére nyílt na p volt a Parlamentben, ahol nemcsak a közhasznútörvénnyel és nemcsak a társadalmi szervezetek által használt állami tulajdonú ingatlanok jogi helyzetének rendezése kérdésével foglalkoztak a meghívott szervezetek, hanem természetesen ezzel a becenevén "egys zázalékos törvény"nek nevezett törvénnyel is, és nagyon sok kritika megfogalmazódott. De mindenekelőtt abból szeretnék kiindulni, amit mi VámosiNagy Szabolcstól, az APEH elnökhelyettesétől hallottunk arról, hogy mit mutatnak a számok, mit mutat a statisz tika. Ebből számunkra az derül ki, hogy a lakosságnak cirka az egyharmada élt ezzel a rendelkezési jogával, és hogy az egyharmadból is körülbelül minden ötödik lakos beadványa érvénytelen volt, tehát durván 1 millió, egészen pontosan 1 millió 50 ezer olyan nyilatkozattétel történt, ami érvényesnek tekinthető. Fontos tudnunk, hogy a szervezeteknek, a társadalmi szervezeteknek és alapítványoknak szintén cirka egyharmada vált kedvezményezetté ez által a rendelkezés által; illetve itt nagyon nagy különbséget mu tatnak a számok aszerint, hogy megneveztek szervezetet az érintettek, és aszerint, hogy valóban eljute hozzájuk a pénz. Hiszen körülbelül 16 ezer szervezet lett nevesítve a nyilatkozatok által, és csak alig 10 ezer szervezethez fog végül is pénz eljutni. Én nem akarok nagyon belemenni ezekbe a részletekbe, inkább arról beszélnék, milyen pontokon érzem szükségét annak, hogy egy kis korrekció történjen. Vannak vitatható kérdések, amelyekkel kapcsolatban még bennem sincs kész megoldási javaslat, míg más kérdé sekhez már benyújtottam módosító indítványt a megoldás céljából. Az egyik kérdés, amiről mindenképpen gondolkoznunk kell, hogy a titokvédelem hogyan gondolható újra. Pénteken a szervezetek hosszú, tömött sorban kifogásolták, hogy nem tudhatják, kitől kapjá k a pénzt, és kifogásolták, hogy nem tudják ilyen módon megköszönni azt az adományt, amit kaptak. Vámosi úr előadása szerint is megfontolás tárgyát képezheti, hogy titokban kelle tartani a személyt is vagy csak az összeget. Azt gondolom, hogy ez a két dol og szétválasztható lenne; miközben az összeggel kapcsolatban indokolt a titkolózás, talán az érintett személlyel kapcsolatban ez nem feltétlenül indokolt, és ilyen módon megoldható lenne ez a kérdés. A másik probléma, amiről elég hosszan érdemes lenne gond olkodni, az az, hogy meghatározhatóe eleve valami minimum, ami alatt már nem kerülne sor folyósításra, hiszen ha túl kicsik, túl forgácsoltak ezek az összegek, akkor oda jutunk el, hogy több a kár, mint a haszon a dologból. Most úgy néz ki, hogy eléggé so kféle értelemben forgácsoltak ezek a rendelkezések. A kedvezményezett szervezetek 8 százaléka kapott egyezer forint alatti összeget, és nagyon nagy a szórás abban is, hogy hány kedvezményezett választott magának szervezetet. A harmadik kérdés, amiről nagyo n röviden szólni szeretnék, az az, hogy az az általános tapasztalat, hogy túl sok bürokráciával, túl sok adminisztrációval zajlott ennek a rendelkezésnek az érvényesítése. (20.50) Így például a vámhivataltól szerzett igazolás az említettek értelmében tízez res nagyságrendben terhelte ezeket a szervezeteket azzal, hogy szerezzenek ilyen igazolást. Megint csak a többször
