Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 29 (317. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ):
2553 Az általános vita elején fölszólaltam, és reagáltam Torgyán József képviselő úrnak azon megállapítására, hogy valamikor két évvel ezelőtt a szabaddemokraták akkori elnöke, Pető Iván - Kornai Jánosra hivatkozva - fölszólalt itt, és elmondta a két évvel ezelőtti költségvetési vitában, hogy vergődés és remény jellemzi az országot. A különbség, amiről Torgyán úr elfeledkezett, és nagyon sokan a fölszólalók közül elfeledkeztek, hogy az 1995ös, '94es hel yzet nagyonnagyon különbözik attól, amit 1998ban megközelítünk. Mind a két időszakra jellemző az, hogy a vergődés szót lehet és indokolt használni. Igaz az, hogy Magyarországon a reálbérek alacsonyak, és hogy a csökkenés után bekövetkezett emelkedés még messzemessze nem ellentételezi azokat az áldozatokat, amit a magyar társadalom az utolsó években vállalt. Igaz az, hogy a nyugdíjak átlagos színvonala nemcsak az elmúlt hét év alatt, hanem az elmúlt 17 év alatt jelentősen csökkent, és ha a csökkenést az 1 998ra tervezett intézkedések meg is állítják, nem hoznak létre olyan változást, ami boldoggá teheti a nyugdíjasokat, hiszen nem kapnak annyit, mint amennyire számítottak, hogy kapni fognak tíztizenöt évvel vagy akár öt évvel ezelőtt. Igaz az is, hogy Mag yarországon még nagyon sok régió, tájegység van, nemcsak KeletMagyarországon, hanem még NyugatMagyarországon is, ahol a helyzet nagyon rossz, és messze nem lehetünk vele elégedettek. A helyzet mégis alapjában véve változott. Miért változott, és miért bes zélhetünk ma egész más hangon arról, hogy reményünk van arra, hogy kilábalunk ezekből a nehézségekből? Azért, mert nemcsak egy növekedés kezdődött el, hanem egy olyan növekedés kezdődött el, amely a további növekedés előfeltételeit is pozitívan magában hor dozza. A termelékenység jobban nőtt, mint a gazdaság növekedése, a magyar vállalatoknak a hatékonysága jobban nőtt, mint azt a GDPnövekedés mutatja, és ez arra biztat bennünket, hogy további növekedésre, méghozzá gyorsuló ütemű növekedésre van reményünk. A helyzet attól, hogy van reményünk, és hogy a reményünk már tényekben megfogalmazható, és a költségvetés számtalan adatából ezekre a tényekre következtethetünk, nem azonos azzal, hogy ma elégedettek lehetünk a helyzettel, és hogy a vergődésnek bizonyos je lei nem lennének a mai életre még ugyanolyan mértékben jellemzőek, mint voltak. Miért következett be ez a változás? Azért, mert a Magyarországot körülvevő világgazdasági környezet olyan mértékben megváltozott, és a Magyarországgal szembeni viszonya is olya n mértékben megváltozott, hogy a magyar vállalatok, a magyar nyereségtermelő képesség, a magyar jövedelemtermelő képesség hallatlanul nagy mértékű zuhanásnak volt kitéve. A nemzeti jövedelem, a bruttó társadalmi termelés 20 százalékkal esett vissza, és ezt 1989 és '95 között nem követte vagy nem arányosan követte a magyar fogyasztás, a magyar felhasználás visszaszorulása. Ennek következtében az első évek, tehát a '89909192es gazdasági visszaesés után bekövetkezett növekedés megalapozatlan növekedés volt , amelynek nem volt lehetősége a folytatásra. A bérek, a magyar termékek versenyképessége nem javult, hanem romlott, és így a növekedés önmagában véve további zavart, sőt, elmélyült zavart okozott. Most nem ilyen helyzettel állunk szemben, ami messze nem j elenti azt, újra aláhúzom, hogy elégedettek lehetünk a helyzettel, hogy meg lehetünk elégedve, hogy boldogok lehetünk, hogy most már minden rendben van. Egyrészt még nincs minden rendben, másrészt az a jövedelemszínvonal, ahogy ma élnünk kell, nem elégíti ki a magyar társadalmat. De ez így van, ez egy objektív adottság, amihez igazodnunk kell, és nagyon pozitív, nagyon dicséretre méltó a magyar társadalom viselkedése, hogy ezt az alkalmazkodást vállalja, nagyobb megrázkódtatások nélkül vállalja, és így meg teremti magának a lehetőséget arra, hogy azt a politikai célt, ami Magyarországot, ha tetszik, a török megszállás óta, a török hódoltság óta állandóan foglalkoztatja, hogy mikor fogunk elérni arra a színvonalra, mikor fogjuk megközelíteni azt a színvonalat , amit a tőlünk nyugatra élő világ már elért, napirendre tűzhetjük. Ez a rés, ami Magyarország és a fejlett világ között van, az utolsó években nagyot mélyült, és fejlődésünknek, a török hódoltság utáni fejlődésünknek csak egy nagyonnagyon rövid időszakáb an volt olyan, hogy egyértelműen csökkent volna.
