Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 29 (317. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
2511 kísértetiesen hasonlók; ha más országokat nézünk a régiónkban, azoknak még nag yobb visszaesést kellett megélniük. Valószínűleg ez a visszaesés lehetett volna egy kicsit kevesebb, ha bizonyos kérdésekben akkor a gazdaságpolitika - vagy nem is egyszerűen csak a gazdaságpolitika, gondolok az egész kárpótlási folyamatra a mezőgazdaság ö sszefüggésében, és gondolok arra is, hogy a konkrét válsághelyzeteket, csődhullámokat hogyan kezelték abban az időben - bölcsebben jár el. De azt állítom, hogy ez természetesen csak valamit enyhíthetett volna az alaptendencián. Az alaptendencia történelmi értelemben kikerülhetetlen volt. Ez alapvetően abból fakadt, hogy a régi típusú együttműködési rendszer összeomlott, a magyar export jelentős részéről kiderült, hogy eladhatatlan. Ez nyilván végiggyűrűzött az egész gazdaságon, kiderült, hogy a gazdaság str ukturálisan meglehetősen elmaradott, és mindez aztán vállalati csődökhöz vezetett, ahhoz vezetett, hogy a bankrendszer olyan állapotba került, amilyen állapotba került, ez vezetett a bankkonszolidációkhoz és így tovább. De kérem szépen, ha egy országban eg y ilyen nagyságrendű sokk következik be - és szeretném ismét felhívni a figyelmet arra, itt a Házban már többször mondtam, hogy ez a bizonyos '7374es cserearányromlás ennek a sokknak a felét jelentette a magyar gazdaság számára, és emlékezzünk vissza, eg y akkora sokkot is évtizedeken keresztül cipeltünk magunkkal és küszködtünk vele, tehát ez tényleg egy borzasztóan nagymértékű sokk , akkor ennek sajnos vannak következményei. Tehát megpróbálni azt a stratégiát követni, amit abban az időben a Kádárrendsz er megpróbált - arról már a történelem bebizonyította, hogy nem működik. (10.10) Mert mit mondott akkor a Kádárrendszer - egyébként egy olyan indulóhelyzetben, amikor az ország eladósodása gyakorlatilag minimális volt? Azt mondta, hogy tartsuk fenn a növe kedést, legfeljebb az ütemet egy kicsit vegyük vissza, de dinamikus növekedés legyen; azt mondta, hogy eladósodással finanszírozzuk ezt a helyzetet és azt mondta, hogy majd csinálunk egy kis különbséget, hogy azért nem fog annyival nőni a belső felhasználá s, mint ahogy a GDP, és majd apránként helyrehozzuk a dolgokat. Mindannyian tudjuk, hogy ez a dolog totális kudarcba fulladt, és az lett a végeredménye, hogy a rendszerváltást óriási adóssággal kellett az országnak megkezdenie. Természetesen nem pontosan u gyanez történt a '90es évek elején, hiszen csökkent a lakossági fogyasztás, csökkent a belső felhasználás, de nagyságrendileg fele mértékben, mint amit a GDPvisszaesés indokolt volna. Tehát ami megmaradt, amilyen mértékű alkalmazkodás nem ment végbe, az még nagyságrendileg akkora csapás, mint amit önmagában a '7374es cserearányromlás okozott az országnak. Tudom, hogy erről nagyon kellemetlen beszélni, és tudom, hogy ennek a másik része nyilván nem lehet népszerű megfogalmazás. Nevezetesen: ha egy ország elveszti a jövedelemtermelő képességének közel 20 százalékát, akkor bizony előbbutóbb a jövedelemfelhasználásnak is 20 százalékkal csökkennie kell, mert csodák nincsenek. Nyilván lehet ezen valamit segíteni az idők során, de abban bízni, hogy majd a növe kedés behozza ezt a különbséget, és rendbe hozza az ügyeket, csak nagyonnagyon minimális mértékben és nem ilyen nagyságrendekben lehet. '9192ben a lakossági fogyasztás 9 százalékkal, a reáljövedelem 67 százalékkal csökkent, a közösségi fogyasztás még k özel 5 százalékkal nőtt is, miközben - mint ahogy mondtam - a GDP 18 százalékkal mérséklődött. A másik oldalon - mert csodák nincsenek - az életszínvonal relatív védelme azt jelentette, hogy bizony a beruházások, a felhalmozások tekintetében kellett lényeg esen visszalépni. A felhalmozás a '89es bázishoz képest 40 százalékkal mérséklődött. A beruházások valamivel kisebb mértékben, de a felhalmozás 40 százalékkal. Azt is világosan lehet látni, hogy a gazdaságban átrendeződtek a jövedelmi arányok, a rendelkez ésre álló jövedelmen belül a vállalkozói szféra részesedése '89ben még 14 százalék volt, ez '92ben 9 százalékra ment le. A gondok gyökere tehát valahol a '9192es alkalmazkodási folyamat felemásságában, félig való előrehaladásában található . Abba most nem szeretnék belemenni, hogy ennek mik a magyarázatai, az
