Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 29 (317. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
2512 (Az ellenzéki padsorokra mutatva:) azon az oldalon ülők nyilván nagyon jól el tudják mondani, és attól tartok, hogy nem igazán gazdasági magyarázatai vannak ennek, most csak egyszerűen a tényeket szeretném megállapítani, hogy ilyen helyzet alakult ki '92re. Más utat járt Lengyelország és Csehország. Lengyelországban és Csehszlovákiában, illetve utána Csehországban az ottani konzervatív kormányok ezt a változást nagyon rövid idő alatt na gyon fájdalmas módon végigvezették. Óriási infláció volt, nagyon nagy reálbércsökkenés, és ezt követően ezzel az egyszeri alkalommal túljutottak ezen a problémán, és utána nyilván rá tudtak térni egy viszonylag dinamikus növekedési pályára. A mi problémánk abból fakad, hogy mi csak félig csináltuk meg azt az alkalmazkodást, amit sajnos, előbbutóbb meg kell tenni, mert a gazdaság törvényei eléggé meghatározhatóak. Ráadásul egy ilyen, félig végrehajtott alkalmazkodás után '9394ben nemhogy az alkalmazkodás szempontjából jó irányú változás nem következett be, hanem pontosan egy rossz irányú változás következett be, mert úgy ítélték meg - valószínűleg nem tisztán gazdasági okokból , hogy most már az a megoldás útja, ha rálépnek arra a bizonyos gázpedálra, teh át ha elkezdik a gazdaságot a fogyasztás oldaláról gyorsítani. És ez már teljesen világosan vezetett a folyamatok további lényeges romlásához, amikor már megjelent a magas államháztartási hiány, megjelent a kezelhetetlen mértékű fizetésimérleghiány, és fe nnmaradt a vállalati jövedelempozíciók elfogadhatatlanul alacsony színvonala, aminek a mélypontja '93ban volt. Ha most együtt nézzük, hogy mi történt '89 és '94 között, akkor azt lehet látni, hogy '94ben a GDP még mindig közel 16 százalékkal volt alacson yabb, mint '89ben, ezzel szemben a fogyasztás csak 7,7 százalékkal volt kisebb. A közösségi fogyasztás még magasabb is volt, 1516 százalékkal. Bár ez nagyságrendileg viszonylag kisebb, mint a lakossági fogyasztás, de azért ez azt mutatja, hogy a fogyaszt ásban olyan aránytalanság keletkezett a GDPhez viszonyítva, ami hosszú távon nyilvánvalóan tarthatatlan, és nyilvánvaló, hogy a dolog csak úgy finanszírozható, hogy egyrészt a beruházások felhalmozása, a vállalatok pozíciója a gazdaság szempontjából fennt arthatatlanul rossz szintre kerül, másrészt meg külső eladósodás lép be finanszírozásképpen. Természetesen lehetne folytatni ezt a bemutatást azokkal a konkrét gazdaságpolitikai hibákkal, amik ezzel együtt jártak, illetve részben ezt okozták: az elhalaszto tt, nem végrehajtott leértékeléssel, a mesterséges kamatszintcsökkentéssel, a rendkívül magas centralizációval és adóterhekkel, az energiaáremelés állandó halasztásával, de nem szeretnék ezen a vonalon továbbhaladni, hiszen ez nagyon hosszú időt venne igé nybe. Igazából alapvetően azt szeretném mondani, hogy ha komolyan akarjuk a folyamatokat elemezni, akkor nem 1994hez kell mindenféle számokat viszonyítani, hanem 1989hez kell viszonyítani, mert az a valódi töréspont, változáspont a magyar gazdaság életéb en; az a helyzet, ami 1994re kialakult, az egy torz, fenntarthatatlan helyzet, és azt a helyzetet kellett valamilyen módon korrigálni. Nem véletlen, hogy az elhíresült Bokroscsomag fő jellemzője azt volt - emlékeztetnék rá , hogy a fizetési mérleg hiány át drasztikusan csökkenteni kell, a külső egyensúlyt javítani, az államháztartás hiányát drasztikusan mérsékelni kell, és a jövedelemújraelosztásban egy átcsoportosítást kell végrehajtani - óhatatlanul a lakosság kárára és a vállalkozói szféra javára. Teh át a Bokroscsomag tulajdonképpen nem irányzott elő mást, mint a kialakult alapvető belső egyensúlytalanságok rendbetételét, amit - még egyszer szeretném aláhúzni - végső soron a rendszerváltás gazdasági következményei okoztak, illetve annak a felemás keze lése. Ha úgy tetszik, Bokros Lajos programjának igazi szülője nem Bokros Lajos volt, hanem a helyzet, a helyzet pedig részben adódott - még egyszer mondom - a rendszerváltás dolgaiból és abból, hogy az előző kormány hogyan kezelte ezt a szituációt, hogy cs ak felemás módon tudta ezt kezelni. Közismertek azok a változások, amelyek '94 óta bekövetkeztek. Ebben a gondolatmenetben szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy az a '98as végállapot, amit ma körülbelül előre látunk - és most már elég nagy valószínűsé ggel , azt mutatja, hogy '98ban a GDP termelése 8 százalékkal lesz a '89es szint alatt, a fogyasztás 10 százalékkal lesz ez alatt a szint alatt, a vállalati
