Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 29 (317. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
2509 óhatatlanul előrehozott választási vitává is vált. A mostani felszólalásom időzítése nyilván lehetőséget ad arra, hogy a tisztelt képviselő urak és höl gyek a későbbiekben arra is reagáljanak hozzászólásaik során, amiket én most itt elmondok. Valóban, a vita egyik fontos tanulsága az, hogy igazából nem egyszerűen csak a '98as költségvetésről volt szó, hanem a kormánypárti és az ellenzéki felszólalók is f ölhasználták a lehetőséget arra, hogy alapvető gazdaságpolitikai kérdésekben fejtsék ki álláspontjukat, tulajdonképpen az egyes pártok kormányzóképességéről mondjanak valamit. Teljesen világos, hogy egy párt kormányzóképessége csak akkor van meg - nagy val ószínűséggel a választók értékítélete szerint is , ha a gazdaság menedzselésére vonatkozóan is nagyon világos elképzelésekkel rendelkeznek. A vitában a kormánypárti képviselők jellemzően azt az álláspontot képviselték, hogy '9498 között sikeres volt a ga zdaságpolitika az adott feltételrendszer lehetőségeihez viszonyítva, tehát a '9498ban történtek bizonyítják a jelenlegi kormánykoalíció kormányzóképességét. Ellenzéki oldalról ezzel szemben a kritikai megjegyzések mellett egy olyan vonulat volt megfigyel hető, ami ismételten azt vetette föl, hogy tulajdonképpen az 199094 közötti kormány tevékenysége igazolja az abban a kormányban vezető szerepet betöltő MDF kormányzóképességét illetve tudjuk, hogy a FideszMagyar Polgári Párt és az MDF megállapodása azt j elenti - ahogy többen interpretálták , hogy a Fidesz is építeni kíván az MDF kormányzati tapasztalataira. (10.00) Sőt, itt a vezérszónoki megszólalások sorában éppen a Fidesz vezérszónoka tett nagyon világos kijelentéseket, amelyek egyértelműen ennek az 1 994es évnek a sikeres megítélését tartalmazták. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy Varga képviselő úr szemére vetette a kormánynak, hogy miközben '94ben 3 százalékos gazdasági növekedés állapotában vette át a gazdaságot, a Bokroscsomaggal elrontotta ezt az ígéretes fejlődési utat; szerinte '95ben 5 százalékos növekedés lett volna, ha a kormány nem tesz ilyen dolgokat, sőt, 13 százalékos növekedési veszteséget könyvelhet el a kormány a helytelen gazdaságpolitikája miatt. Nem itt a parlamentben, de a parla menten kívül ugyanettől a párttól elhangzott, hogy 20 százalékos életszínvonalcsökkenés valósult meg Magyarországon ennek a kormánynak a működése alatt. Ezek szerint tehát a megítélés egyértelműen az, hogy egyrészt a növekedési teljesítmény alacsony, másr észt az életszínvonalcsökkenés nagy volt, és igazából a beállítás azt tartalmazza, hogy 1994 volt az utolsó igazi sikeréve a magyar gazdaságnak. Természetesen ez egy nagyon fontos kérdés, és miután nem egyszerűen csak arról van szó, hogy szakemberek egymá ssal elvitatkozgatnak ezeken az ügyeken, hanem nyilvánvalóan a választói értékítéleteket, szélesebben a közvéleményt nagymértékben befolyásolja, hogy ezekre a kérdésekre milyen válaszokat tudunk adni, ezért engedjék meg, hogy a továbbiakban egy kicsit szak mai alapon próbáljak ezzel az egész problémakörrel foglalkozni. Első megközelítésben tulajdonképpen nagyon egyszerűen lehet állást foglalni ezekben a kérdésekben. Először is az az állítás, hogy 20 százalékos életszínvonalcsökkenés valósult meg Magyarorszá gon az elmúlt három évben, egyszerűen nem igaz. Természetesen azon mindig lehet vitatkozni, hogy az életszínvonalat milyen mutatóval mérjük; általában a lakossági fogyasztás alakulását lehet leginkább olyan mutatónak tekinteni, ami ennek jelzésére alkalmas . Nyilván fontosak ebben a megítélésben a lakosság jövedelmeit jelző mutatók is, tehát a reáljövedelem és ennek részeként a reálbér alakulása is. A lakossági fogyasztás a mélyponton, tehát '96ban 10,4 százalékkal volt kevesebb, mint '94ben. Tehát, hölgye im és uraim, szó nincs itt 20 százalékos életszínvonalcsökkenésről; 10 százalékos életszínvonalcsökkenésről kétség kívül szó van. (Lányi Zsolt: Marha jól élnek az emberek!) Természetesen azon sem vitatkozom, hogy ez a csökkenés nyilvánvalóan jelentős sz óródás mellett valósult meg, tehát nyilván valóban vannak a társadalomban olyan csoportok, olyan emberek (Dr. Latorcai János: Legalább 40 százalék!) , akiknél bekövetkezhetett ekkora életszínvonalcsökkenés,
