Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 28 (316. szám) - Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény, a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény és a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája9683 - MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP):
2457 állapítanak me g. Tehát ez azt jelenti, hogy bizonyos aggályok is vannak a hozzáadottértéktípusú adórendszerre történő áttéréssel. Ugyanakkor ha ebben most a kormány által benyújtott törvényjavaslatot fogadjuk el, akkor tulajdonképpen hosszú távra döntés történik arról a kérdésről, hogy a ma félúton lévő és nem jó - mert nem jó - vegyes szisztémájú adóalapot hosszú távon hozzáadottértéktípusú adóalappá alakítjuk át, ilyen módon évtizedekre - ez talán túlzás, de hosszú időre előre - egyfajta adórendszerbeli döntésünk nyo mán a vállalkozások működési feltételei meghatározásán keresztül irányítjuk is, hogy milyen típusú tevékenységek telepedjenek meg Magyarországon. Lehet azon meditálni - és ezen el kell meditálni : vajon jóe az, ha az anyagigényes ágazatok adóterhelése ki sebb, mint a hozzáadottértéktípusú, a magas hozzáadottértéktartalmú termelésé. Ezért tehát azt gondolom, hogy a Gaál és Wekler képviselők által a 17. pontban benyújtott indítvány mellé egy olyan lépést lenne ésszerű tenni, amely az adómértéket csökkenti a mai 1,2 százalékról, hogy egyértelmű legyen: a kormány a vállalkozások adóterhelését is csökkenteni akarja. Ha a mértékkel kapcsolatos számításokat elvégezzük - a kapcsolódó módosító indítványomban ezt nyújtottam be , akkor ezt 1 százalékban lehetne meg határozni. (20.30) Milyen előnyei vannak ennek a javaslatnak? Így egyértelművé válik, hogy a vállalkozások adóterhelését csökkentjük, kevésbé okoz problémát a vertikális integrációban ez a halmozott adóterhelés. Ha a mértéket a számításokban átvezetjük, ak kor lényegében a vállalkozások oldaláról ugyanahhoz - vagy egy kicsit kedvezőbb - pozícióhoz jutunk, mint amit a benyújtott törvényjavaslat nyomán az első évben a vállalkozásoknak fizetni kellene, amikor az anyagköltség egyharmadát vonhatják le. Ez tehát ö nmagáért beszél. Egyértelműen demonstrálja a törvényhozás egy ilyen lépéssel, hogy igenis csökkenteni kívánja a vállalkozások adóterhelését és orvosolni kívánja az imént említett problémát. A másik előnye ennek a javaslatnak, hogy kiszámíthatóbbá teszi az önkormányzatok 1998. évi költségvetésének tervezését. Egyrészt egy adómértékcsökkentés könnyen átvezethető a mai számokon, pontosan és jól tervezhető 1998. Másrészt egy év áll rendelkezésre arra, hogy a hozzáadottérték típusú helyi adóztatásra pontos kalk ulációt készíthessenek az önkormányzatok, hiszen itt elég sok önkormányzat berendezkedett a mai szisztémára, tehát nekik elég jól kell kalkulálni, hogy hosszú távon milyen adóbevétellel számolhatnak az új rendszerben. Ehhez nincs elegendő idő, ha azonnal h atályba léptetjük a törvényjavaslatot. A harmadik és szintén nem lebecsülendő előny, hogy a kormány és a törvényhozás egy évet nyer arra, hogy azokat a részletszámításokat is elvégezze, amelyekhez információs bázist igazából a mostani időszak bevallásai ny újtanak, ahol analitikusan és részleteiben is pontosabban kalkulálhatóvá válik, hogy egy ilyen adórendszerbeli változás hogyan érint bizonyos típusú vállalkozásokat, az egyes ágazatokat, és hogyan érinti az egyes önkormányzatokat. Kétségtelenül vannak pers ze ennek az indítványnak hátrányai is, hiszen például azok az önkormányzatok, amelyek eddig a maximális adókulcsot, az 1,2 százalékot vetették ki, elvileg kisebb adóbevételre számíthatnak ezen a címen. Azonban itt két megjegyzést szeretnék tenni. Az egyik, hogy ez a hátrány persze csak elvileg hátrány, hiszen lényegesen nagyobb a gazdasági növekedés annál, mint amivel az önkormányzatok kalkuláltak, és jövőre is nagyobb lesz - meggyőződésem szerint még a kormány által tervezett mértéknél is - a növekedés, kö vetkezésképp nominálisan az adókulcs csökkenése ellenére is hozzájutnak ahhoz a bevételhez, amivel reálisan számolhattak és számolhatnak a mai helyzetben. A másik ilyen szempont, hogy ha megnézzük a helyiadóbevételek kétharmadát beszedő önkormányzatok lis táját, akkor azt találjuk, hogy a maximális adókulcssal dolgozó önkormányzatok egy jelentős része azon önkormányzatok közül kerül ki, amelyek a belterületi földek utáni részvény, illetve készpénzjuttatással százmilliárdos nagyságrendű bevételre, vagyontöm egre tettek szert. Következésképp nem is igazán hiányzik egykét éves büdzséjükből ez a pénz, hiszen a belterületi
