Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 28 (316. szám) - Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény, a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény és a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája9683 - MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP):
2456 Megnyitom a második vitaszakaszt az ajánlás 630. pontjai szerint a már tárgyalt indítványok kivételével. Kíváne valaki felszólalni? (Miklós László jelentkezik.) Igen. Megadom a szót Miklós László képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az általános vitában a helyi adókról szóló törvény módosításával kapcsolatban aggályok és kételyek fogalmazódtak meg. Miközben a hozzászólók általában elismerték azt, hogy a kormány által benyújt ott törvényjavaslat kezeli azt a problémát, amely a vertikális integráció túlzott adóterheléséből fakad - és a köznapi nevén a beszállítói rendszer kialakulását gátolja egy halmozott adóterheléssel , másfelől viszont aggályok merültek fel azzal kapcsolatb an, hogy vajon az önkormányzati finanszírozási rendszert nem teszie túlzottan bizonytalanná. Végül is itt egy olyan típusú adórendszerbeli változásról van szó, amely egy begyakorolt adómechanizmust változtatna meg. Ily módon az önkormányzatok 1998. évi kö ltségvetése legalábbis nagy bizonytalansággal lenne tervezhető, pontosabban a költségvetésüknek ez a fajta bevételi eleme. Kétségtelen, hogy ez az adónem különbözőképpen érinti a településeket, és ehhez kaptunk is a törvényjavaslat mellé részletes számítás okat. Meg is próbálja ez a számítási anyag a lehetséges hatásokat - igaz, hogy egy korábbi, 1995ös vagy '96os árbázison - végigvezetni. De az is látható belőle, hogy valószínűleg nem voltak elég részletesek azok az adathalmazok, amelyekből a kormány ezek et a számításokat elvégezte. Ezért van bent egy olyan módosító indítvány az ajánlás 17. pontja alatt - Gaál Gyula és Wekler képviselő úr neve alatt , amely azt indítványozza, hogy 1998ban hagyjuk változatlanul a mai rendszert, és '992000ben két lépésbe n térjünk át az új hozzáadottértéktípusú helyiadórendszerre. Ez a javaslat tulajdonképpen ésszerűen kezeli az önkormányzati finanszírozással kapcsolatos problémát. Nem nyújt azonban megoldást arra, hogy a vállalkozások adóterhelése - különösen a vertikáli s integrációban, a feldolgozóiparban - túlzottan magas. Ezért önmagában egy ilyen halasztó hatályú lépés, úgy gondolom, hogy kevés, és szükség van a kiegészítésre. Az általános vitában elhangzott néhány más aggályra is szeretnék visszautalni azért, hogy ut ána a kapcsolódó módosító javaslatom mellett tudjak érvelni. Az egyik ilyen, általam is kifejtett probléma az volt, hogy a hozzáadottértéktípusú helyi adóra történő áttéréssel tulajdonképpen a magasabb hozzáadottértéktartalmú termelés adóterhelése növeks zik jelentősen, és a nagy anyag- és energiaigényű ágazatok terhelése pedig csökken. Ezzel kapcsolatban az aggályokat korábban kifejtettem. Egy másik típusú aggály az, ami ma már egy más összefüggésben szóba került, a transzferárak kérdé se. A helyi adónak van egy olyan előnye, hogy függetlenül a vállalkozás nyereségétől - ideértve a transzferárakat is, exportimport alulfelülszámlázásokat, szolgáltatási számlázásokat , garantáltan fizet a vállalkozás adót, igaz, hogy nem a központi korm ányzatnak, hanem a helyi önkormányzatnak. E tekintetben mindegy a nyereségadó, mindegy, hogy milyen transzferárakkal dolgozik egy nemzetközi vállalat, legalább árbevételarányosan valamit annak a településnek fizet, ahol a vállalkozás működik. Ez egy nagyo n ésszerű szabály nem egyszerűen az önkormányzatok finanszírozása miatt, hanem egy vállalkozás még akkor is, ha a legkörnyezetbarátabb, bizonyos terhelést is okoz a településnek. Ha viszont áttérünk a hozzáadottértéktípusú adóra, akkor tulajdonképpen az a dóalap a transzferárakon keresztül jelentősen csökkenthető; ezért nem kárhoztatni kell a nemzetközi vállalatokat, a gazdasági működés racionalitása azt kívánja meg, hogy ott vegyék ki a nyereséget, ahol nekik ez a legkedvezőbb. E tekintetben részletkérdés az, hogy Magyarországon 18 százalék a társasági adó, ha visszaforgatják a vállalkozásba. Ha nem forgatják vissza, akkor ennél több, illetve, azt hiszem, a világon van néhány ország - nem túl sok , ahol a 18 százaléknál is kisebb adómértéket
