Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 28 (316. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Áder János): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
2443 adómentességgel kapcsolatban nyújtottam be; valamint ehhez kapcsolódik két kapcsolódó módosító indítványom, amik még nincsenek benne az ajánlásban, de amelyek szintén erre a két tételre vonatkoznak. Miről is van szó itt, tisztelt Ház? Magát a kérdést már az általános vita végén elhangzott felszólalásomban is felv etettem, és ezek a módosító indítványok indokolják, hogy még egyszer foglalkozzunk vele. Arról a kérdésről van szó, hogy milyen jövedelmeket kezel adómentesként a személyi jövedelemadó- törvény, milyen jövedelmekre biztosít adómentességet, illetve, hogyan kezeljük ma, 1997ben azokat az adómentességeket, amelyek az elmúlt hosszú időszakban kialakultak, megszokottá váltak. Én úgy gondolom, és erről beszéltem az általános vitában is, hogy egy személyi jövedelemadórendszerben meg kell próbálni elvi alapon tis ztázni azt, hogy mire nyújtunk adómentességet és mire nem. Egy normális személyi jövedelemadórendszer adómentességet általában a beruházásra, lakásépítésre, értékpapírvásárlásra fordított jövedelemre szokott nyújtani, vagy pedig adományokra felhasznált j övedelemre, tehát olyan jövedelmekre, amelyeket az adózó nem használ fel a saját fogyasztására. Nálunk viszont egy olyan sajátos helyzet alakult ki az elmúlt időszakban, hogy bizonyos olyan jövedelmekre adunk adómentességet - és erre példa ez az étkezési h ozzájárulás, meg az üdülési utalványokban nyújtott adómentesség , amelyek jellegzetesen az átlagállampolgár személyi fogyasztásra felhasznált jövedelmei. Azt hiszem, ez nem indokolt, nem logikus, nincs összhangban a személyi jövedelemadórendszer elveivel . És emellett, ami talán még fontosabb, itt van egy olyan széles körben elterjedt hiedelem, hogy ezek az adómentességek valamiféle szociális funkciót hordoznak, miközben a valóságban erről nincs szó. Nem a leginkább rászoruló lakosság pozícióját javítjuk e zekkel az adókedvezményekkel, hanem nagyon is a középen lévő lakosságcsoportok számára nyújt egy közvetett támogatást az állam, és ráadásul teljesen esetleges az, hogy ki jut és ki nem jut hozzá; ki az, akinek a munkahelyén van melegkonyha és ki az, akinek a munkahelyén nincs melegkonyha; ki az, aki egy adott évben hozzájut üdüléshez, illetve ki az, aki nem jut hozzá. Tegyük hozzá: pontosabban az üdülésnél nyilvánvalóan az jut hozzá ehhez a támogatáshoz, aki az üdülésnek a másik felét meg tudja fizetni, és ez ma biztosan nem a társadalom alsó harmada vagy alsó fele. Én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, az adórendszerünk elvei azt indokolnák, hogy ilyen adókedvezményeket ne érvényesítsünk a személyi jövedelemadórendszerben, hanem ezt a jövedelmet a mu nkáltatók közönséges bérben, adózott bérben adják oda a munkavállalónak. És az én módosító indítványaim, amelyeket kapcsolódó módosító indítványként benyújtottam, be kell vallanom, arra irányulnak, hogy ezek az adómentességek szűnjenek meg. Én azt hiszem, ez lenne a tiszta, elvi megoldás; és amit megtakarítunk ebből, azt olyan formában kellene felhasználni, ahol tényleg szociális célokat lehet érvényesíteni, gondolom, hogy például a családi pótlék emelésére - mint ahogy ezt az általános vitában már elmondta m. Ha azonban úgy ítéli meg az Országgyűlés, hogy - különösen a viszonylag szélesebb kört érintő étkezési hozzájárulás esetében - egy ilyen radikális lépésre nem érzi magát ké sznek, akkor sem helyes az, amit a 82., illetve 83. pontban Filló Pál és képviselőtársai, illetve a költségvetési bizottság által jegyzett módosító indítványok tartalmaznak, nevezetesen: újra meg újra emeljük ezeket az értékhatárokat, tehát hogy megőrződje nek, és az inflációval is lépést tartsanak ezek az adókedvezmények; mert így minél inkább ezt tesszük évrőlévre, annál nehezebb lesz valamikor, amikor át kell tekintenünk a személyi jövedelemadó- rendszert, megszabadulni ezektől az elvileg kétségkívül ind okolatlan adókedvezményektől. Tehát én azt javaslom, ha már nem tudják elfogadni az én módosító indítványomat - hogy most szűnjenek meg ezek a kedvezmények, és ennél szociálisan indokoltabb célra használjuk fel ezeket az összegeket , akkor legalább azt ne tegyük meg, hogy ezeknek a kedvezményeknek még az értékállóságát is biztosítjuk, miközben nagyok sok minden más területen ezt nem tudjuk megtenni. (19.30)
