Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 28 (316. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP):
2444 Tehát a maximális javaslatom az, hogy fogadja el a tisztelt Országgyűlés az én módosító indítványoma t, amelyek közül az egyiket legalább a gazdasági bizottság támogatta is, de ha ezt nem tudja megtenni, akkor legalább ezeket a módosító indítványokat - amelyeket említettem - ne fogadja el. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Ád er János) : Megadom a szót Götzinger Istvánnak, Magyar Szocialista Párt. DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném, ha Bauer Tamás felszólalása mellett más érveket is figyelembe vennénk az étkezési hozzájárulás adómentességével kapcs olatban. Szeretném azt is megjegyezni, nem hiszem, hogy van úgynevezett normális adórendszer; hogy van olyan ország, amelynek az adórendszerét normának foghatnánk fel. Valószínűleg nagyon tarka a világ adórendszere, és ha jobban megnézzük, nehéz szilárd el veket találni. Nagyon sokféle kivétel, nagyon sokféle támogatás van. Ha van normális adórendszer... - nem tudom, ezt be kellene bizonyítani, abban az értelemben, ahogy Bauer Tamás mondta. Jó dologe az, hogy a napi munkaidőben egész nap dolgozók részére eb édelési lehetőség van, meleg étkezés esélye van egy nehéz és fárasztó munkanap közben? Jó dologe ez? Először ezt a kérdést kell eldöntenünk, hogy ennek vane valami haszna az egészséges étkezés szempontjából, a munkahelyi közérzet szempontjából, az egész vállalati kultúra szempontjából, hogy egy olyan munkahelyen dolgozom, ahol délben, kulturált körülmények között, valamilyen többékevésbé elfogadható ételt fogyaszthatok el. Ha azt mondjuk, hogy ennek van valami haszna, akkor azt is megkérdezzük, hogy érde mese ezt támogatni, valamilyen módon ösztönözni. Úgy gondolom, hogy ez a nem túl nagy adómentesség még mindig valamilyen támogatást jelent. Azt szeretném megjegyezni, hogy Európa számos országában adómentességgel támogatják az étkezési hozzájárulását, és úgy támogatják, hogy az inflációt kiküszöbölve egy automatizmust vezetnek be: vagy a minimálbér, vagy az átlagbér százalékában határozzák meg az adómentes támogatás mértékét, és ez évről évre igazodik a minimálbér illetve átlagbér növekedéséhez. Jóval maga sabb értékek jönnek ki ezen a támogatáson keresztül, mint amilyen támogatás a mi gyakorlatunkban van. Feltételezem, hogy ha ez a támogatás megszűnik vagy nem növekszik - az elmúlt négyöt évben talán az egyharmadára csökkent az értéke , vagy pedig bizonyt alanság van ekörül, akkor jelentős mértékben csökken azoknak a munkahelyeknek a száma, ahol biztosítják az étkezést. Mi ennek a következménye? Mondhatjuk azt, hogy kapja meg bérben a dolgozó. A munkaadó úgy számol, hogy ez a támogatási összeg nála - ha ezt bérben akarja megadni - bruttó bérköltségként kerül kifizetésre, illetve elszámolásra. Ebből elég kevés az a nettó bér, amit a dolgozó megkap, talán a fele annak, amit most támogatásként az üzemi étkezéshez megkaphatna. Tehát nemigen jár jól, mert lényege sen csökken az az összeg, amit megkapna. A másik szempont, hogy főznek továbbra is, és megkapja teljes áron azt a levest és főzeléket hússal, amit eddig is elfogyaszthatott. Igen ám, de ez már valószínűleg túl nagy összeg lesz ahhoz, hogy minden nap kifize sse azt a több száz forintot, ezért marad a másik választás, hogy otthonról hoz magával zsíros kenyeret. Nem tudom, hogy efelé törekszünke. Szembe lehet állítani ezzel az "álszociális" juttatással... - bár én nem tartanám annak, még akkor sem, ha túlnyomó an a középhelyzetű embereket támogatjuk ezzel. Én azt mondom, hogy a középhelyzetű vagy a középhelyzetűnél kicsit rosszabb helyzetű embereket támogatjuk, mert azoknál jelent többet ez a fix összeg. Egy másik probléma, hogy ha szembeállítjuk a családi pótlé kkal, és azt mondjuk, hogy amit itt megtakarítanánk, akkor ezt mint családipótlékemelést lehetne kifizetni - miért éppen ezt állítjuk
