Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 28 (316. szám) - A helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló törvényjavaslat, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SZENTKUTI KÁROLY (SZDSZ):
2349 A szabaddemokraták önkormányzati programjának egyik sarkalatos eleme volt és lesz az önkormányzatok szabad társulásának elve. Ezt rögzíti az alkotmány, a kétharmados önkormányzati tör vény és a hozzá kapcsolódó feladat- és hatásköri törvény. Azért tartom én is szükségesnek nyomatékkal hangsúlyozni ezt itt és most is, mert folyamatosan valóban felfelbukkan szakmai vitákban, politikai megnyilatkozásokban, sőt a törvényelőkészítő munkák kapcsán is a kötelező társulás, a kényszertársulás fogalmának bevezetése. Legutóbb az alkotmánykoncepció egyik tervezetében találkozhattunk ezzel, tehát valahol ez a kérdés tényleg lebeg. A kötelező társulás létrehozásának hívei gyakran úgy ítélik meg, hog y korlátok közé kell szorítani az önkormányzatok kötelező társulási feladatait - ezt törvény írja elő , talán azzal a hivatkozással, hogy ez az elaprózott önkormányzati rendszert átalakítja és a hatékonyságot növeli. Egyébként én azt gondolom, a hatékonys ágot nem biztos, hogy növeli, másrészt pedig nem szabad elfeledkezni arról - és ebben tényleg egyet kell értenünk , hogy az önkormányzatok - mint külön hatalmi ág - a helyi döntéshozás demokratikus alapintézményei, választott testülettel az élen, amelyek számára törvényi keretek között a szabad döntéshozás jogát elvitatni nem lehet. E beterjesztett törvényjavaslattal talán a fent említett vita eldőlt, lezárható. A Szabad Demokraták Szövetsége következetesen vallotta és vallja ma is: a feladatok hatékonyabb ellátásának útja az önkormányzatok szabad társulásának ösztönzése által valósulhat meg. Személyes tapasztalatom is az, hogy az önkormányzatok döntő többsége érdekelt abban, hogy feladatait az ott élő emberek számára a lehető legjobb színvonalon és költség takarékosan lássa el. Ehhez a törvényhozásnak segítséget kell adni, nem kényszert, hanem ösztönzést. A szabad akaratból történő együttműködés erősítésének véleményem szerint - túl a hatékonyságon és a költségkímélésen - van még két nagyon fontos kihatása. Az egyik az önkormányzati feladatok ellátásának civilesítése, kihelyezése közhasznú egyesületi szférába. Az önkormányzati feladatellátás ma még erősen intézménycentrikus. Utalhatnék egy most folyó vitára éppen a kulturális törvény kapcsán. Amíg az egyik pó luson azt mondják azok, akik emellett törnek lándzsát, hogy a közművelődés alapfeltétele, hogy kulturális ház, közművelődési intézmény legyen; a másik oldalon pedig van az a vélemény, hogy közösségi színteret kell biztosítani, és majd eldöntheti az önkormá nyzat, hogy ezt intézményi keretekben vagy más formában látja el. Tehát ez a fajta intézménycentrikusság az önkormányzatok vonatkozásában egy élő vita, és azt is gondolom, hogy kötelező feladatot ilyen formában egy ágazati törvényben nem biztos, hogy elő k ell írni, nem biztos, hogy szerencsés rögzíteni. A társulások sokfélesége, a sokszínűség persze jól leszabályozott jogi keretek közt történik, a merev intézményi feladatellátási kereteket fellazíthatja, az önkormányzat és polgárai között partneri együttműk ödési viszony alakítható ki, nem pedig sok esetben szolgáltató vagy kiszolgáló, függő rendszer. Az önkéntes társulások erősítésének másik fontos eredménye lehet - amiről nagyon keveset beszélünk mostanában - az önkormányzatok közötti szolidaritási kapcsola t felerősítése. Megfigyelhető, jómagam is tapasztalom, hogy a nagyvárosok és a városok a környékbeli településekkel együtt egyre intenzívebb együttműködésbe kezdtek az eltelt pár évben. A területi politika erősödésével talán ki fog alakulni az a szemléletm ód, mely szerint a kistérségben, a megyében, a régióban, de az országon belül is a lemaradó területek nem tesznek jót a gazdagabb, fejlettebb régióknak sem. Vagyis az egymásnak átadandó tudás, tapasztalat, de akár anyagi segítség is hosszú távon mindenki é rdeke. (10.50) A "dögöljön meg a szomszéd tehene is" szemlélet, ami azért Magyarországon létezik, tapasztalataim szerint az önkormányzati alrendszerben elhalványulóban van. Persze tudom, hogy ez egy hosszan tartó folyamat eredménye lesz, de azt is tudom, h ogy ha nem az önkormányzatok közötti kölcsönös érdekeltséget, együttműködést, szolidaritást erősítjük, hanem "a gazdagtól elvesszük, és a szegényebbnek adjuk" kiegyenlítési technikát erősítjük fel, ez befelé fordulást fog jelenteni a
