Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 27 (315. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. BÁNK ATTILA (FKGP): - ELNÖK (dr. Áder János): - PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP):
2281 finanszírozás, p iacszabályozás és információs rendszer - a szükséges parlamenti és kormányzati garanciákkal, valamint a földbirtokpolitika és földhasználat kérdései összehangoltan szolgálják az élelmiszergazdaság és a vidék fejlődését, hiányt szenvedhet. S a nagy veszte s ismét, mint már annyiszor, a magyar falu, az ott élő emberek lehetnek. Nagyok tehát a lehetőségeink, de a felelősségünk is. (Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalja el.) Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1998. évi költségvetési törvé nytervezet az előbb említett változásokon, törvényeken nyugszik. Pozitív üzenetet hordoz az agrártársadalom felé a tekintetben is, hogy az előirányzat a reálértéket meghaladó támogatási növekményt biztosít, mint ahogy az is, hogy szerkezetében, ámbár a kív ánt ütemnél lassabban, de érzékelhető változások következnek be. E tekintetben kiemelendő, hogy megteremti annak az esélyét, hogy az agrártámogatások egyre nagyobb hányada jusson el az alapanyagtermelőkhöz. Természetesen ennek megvalósulása nagymértékben függ az ehhez kapcsolódó végrehajtási rendeletek tartalmától. Az 1998. évi költségvetés kísérletet tesz arra, hogy egy több éves gazdaságpolitika alapján határozza meg a prioritásokat, a bevételi és kiadási előirányzatokat. Ez mindenképpen üdvözlendő, hisz en kiszámíthatóbbá teszi a gazdaság feltételrendszerét, megkönnyíti ezáltal a vállalkozások alkalmazkodását. Ez különösen fontos az agrárgazdaságban, ahol - és ezt ámbár unalomig ismételjük mi, agrárosok, de ennek ellenére továbbra is hangsúlyoznunk kell - egyegy gazdasági döntés akár harmincötven évre is eldönti a vállalkozás pályáját, a fejlődés lehetőségét, azaz önmagát helyezi kényszerpályára. Gondoljuk csak végig, micsoda felelősséget jelent ma egy ültetvény telepítése, amely lehet, hogy csak öt év m úlva fordul termőre, és a megtérülését tízhúsz évben kell számolni! Ugyanez igaz az állattenyésztésre, ahol egy telep létesítésének módja, illetve a betelepített állatok fajtája több mint tíz évre is determinálja a gazdálkodó mozgásterét. Tisztelt Országg yűlés! Az agrártámogatási rendszerben és a támogatás finanszírozásában érzékelhető változások következtek be, melyeket a '98. évi költségvetési törvény előirányzatai is jól mutatnak. Az imént már említettem, hogy elmozdultunk a termelőtámogatás irányába. E z tetten érhető abban az ez év nyarán megfogalmazott 50 milliárdos nagyságrendű forgóeszközpótló hitelrendszerhez kapcsolódó állami támogatási rendszerben, amely az agrárvállalkozások tőkeellátottságának javítását, krónikus forgótőkehiányának enyhítését hi vatott szolgálni. Azt, hogy joggal vetették fel ezt az igényt az agrárvállalkozások képviselői, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az 50 milliárdos keret jelentős része ma már hitelszerződésekben ölt testet. E siker igazolja, hogy nem szabad itt megállnun k, és az 1998. évi támogatási előirányzat lehetővé is teszi egy újabb 50 milliárd forintos hitelcsomaghoz kapcsolódó preferenciarendszer meghirdetését. Ugyanakkor végig kell gondolnunk az eddigi hitelcsomag tanulságait is, és a második csomagban még inkább segíteni kell az önálló vállalkozásra képes gazdálkodók hitelhez jutási esélyeinek javítását. Az 1998. évi költségvetési előirányzatokon felül jelentős források állnak rendelkezésre a fejlesztések támogatására. Nyilvánvaló, hogy az agrárgazdaság felzárkóz tatása, a versenyképesség, a hatékonyság növelése nem képzelhető el csak úgy, ha az elmúlt években keletkezett fejlesztési lemaradásainkat pótoljuk, ha a korszerű agrárgazdaság technológiai feltételeit biztosítjuk. (21.10) Ezen belül is ma talán a legfonto sabb a gépesítésben a technikai, technológiai elmaradások mérséklésében rejlő lehetőségek minél szélesebb körű kiaknázása. Úgy ítélem meg, hogy a forgóeszközhitelezés és a beruházási támogatási rendszer együtt végre egy olyan támogatást jelent a fejleszte ni képes és akaró agrárvállalkozások számára, amely nem azt a kérdést veti fel, hogy az okszerű gazdálkodáshoz szükséges forgóeszközszintet biztosítson vagy fejlesszen, hanem a fejlesztést és a gazdálkodáshoz szükséges forgóeszközállomány megszerezhetőség ét egyszerre teszi lehetővé.
