Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 27 (315. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. BÁNK ATTILA (FKGP): - ELNÖK (dr. Áder János): - PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP):
2282 Külön kell szólni a kormány által is üdvözölt, az Érdekegyeztető Tanácsban történő megállapodás agrárvonatkozásairól. Én is kedvezőnek tartom a megállapodást, hiszen az agrárgazdaság másik nagy feszültségpontjára ad pozitív vál aszt, nevezetesen az agrárfoglalkoztatásban rejlő feszültségeket enyhíti. Ez az új támogatási elem a falu és a vidék megtartó képességét hivatott szolgálni, és egyidejűleg mérsékelni a mindenki által jól ismert versenyhátrányt. Köztudott ugyanis, hogy az a grárgazdálkodás élőmunkaigénye magas, és a béreket terhelő közterhek meghaladják a nemzetgazdaság átlagát. E feszültségeket enyhítő új támogatás EUkonform, jövedelem típusú juttatást jelent. Ugyancsak üdvözlendő az, hogy az agrárvállalkozások a gázolaj fo gyasztási adójának száz százalékát igényelhetik vissza 1998tól. Az eddig általam kiemelt támogatási elemek mindegyike eleve abba a körbe tartozik, amely közvetlen a mezőgazdasági termelőnek kíván olyan támogatást nyújtani, mely a mezőgazdasági termelőt he lyezi a támogatási rendszer középpontjába. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az agrárgazdaság egésze mindaddig nem képes hatékonyan működni, amíg nem működik megfelelően a piacszabályozási rendszer. Sajnos, ennek kapcsán továbbra is súlyos gondjainak vannak. Úgy gondolom, nemcsak az agrárvállalkozások szempontjából, de a nemzetgazdaság egésze szempontjából sem megengedhető, hogy alapvető mezőgazdasági termékek ára egyik évről a másikra megduplázódjon, akár megfeleződjön. Sajnos, 1997 mindkét esetre példát szolgáltatott, gondoljunk akár a gabona, akár a sertésár alakulására. Ha ezen nem tudunk változtatni, ha e folyamatok továbbra is ilyenek maradnak, úgy azt az alapvető nemzetgazdasági célt, amely az infláció megfékezésében egy kiszámítható antiinflációs politikát céloz meg, veszélyeztethetjük. Tény, a kormány e folyamatokra próbált reagálni, igaz, néha megkésve, s az intézkedések hatékonysága is időnként megkérdőjelezhető. Meggyőződésem, hogy az nem pusztán a forrás, azaz a támogatási keret kérdése, hiszen a 41 milliárd forintos előirányzat e problémák kezelésére elégséges lehet abban az esetben, ha rendelkezünk a beavatkozáshoz szükséges intézményrendszerekkel, ha az eddiginél egyértelműbb játékszabályokat közvetítünk az agrártermelők felé, ha egyértelművé válik, hogy mikor kell és mikor nem kell az államnak beavatkozni, azaz, ha e folyamatok a jelenleginél sokkal jobban kiszámíthatókká válnak. Önkritikusan be kell vallanom, hogy e tekintetben az elmaradásaink jelentősek. Igaz ez a jogalkotás terén, hiszen már régen túl kellene lennünk az agrárrendtartási törvény módosításán igaz ez a kormányzat szintjén, hiszen a szükséges intézmények kialakítása vontatottan halad. És ezen a tény sem változtat, hogy a tervek szerint 1998tól, ami nagyon fonto s lépés, létre kívánják hozni az agrárintervenciós ügynökséget. Nem utolsó sorban tisztázni kell a különböző agrárvállalkozások, illetve ezek szerveződésének helyét, szerepét és feladatát az agrárpiacszabályozásban, gondolok a kamara, az érdekképviseletek és a terméktanácsok kérdésére. Ugyanakkor nem vitatható az sem, hogy az 1998. évi piacszabályozás tervezett változásai előremutatóak. Az exporttámogatás tervezett új rendszere, amely egyre inkább adott piacokat adott termékkel kíván megcélozni, jelentős l épés még akkor is, ha ennek hatékony működéséhez valószínűleg egy év nem lesz elégséges. Jó iránynak mutatkozik ugyanakkor az 1997ben létrehozott Agrár Marketing Centrum, valamint a minőségi termékek támogatásának irányába szándékolt elmozdulás is. A WTOval kötött 1997es megállapodás időt ad számunkra arra, hogy a piacszabályozáshoz kapcsolódó támogatási rendszerünket fokozatosan alakítsuk át. De ez nem jelenti azt, hogy ráérünk a korszerűsítéssel, hanem már 1998ban is olyan típusú piacszabályozási rend szereket kell működtetnünk, amelyek az exporttámogatások helyett, illetve mellett a minőségvizsgálathoz, az állat- és növényegészségügyhöz, a minőségi termékelőállításhoz nyújtanak az eddiginél nagyobb segítséget.
