Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 10 (296. szám) - Az egészségügyről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter, a napirendi pont előadója:
229 Az állam feladata egyebek között, hogy az ellátások biztonsága és minősége érdekében meghatározza az egészségügyi szolgáltatások szakmai feltételrendszerét, ideértve a minőség ellen őrzését és biztosítását. A feltételrendszerhez az is hozzátartozik, hogy az egészségügyben dolgozók szakképzettsége megfelelő legyen és hogy tudásukat folyamatosan megújítsák az egészségügyben dolgozók. Ugyanilyen fontos azonban azt biztosítani, hogy az eg észségre vonatkozó tudásanyag a közoktatásnak is szerves része legyen. Vannak az államnak olyan feladatai is, amelyeket nemcsak szabályozás útján, hanem saját intézményrendszerével, saját költségvetéséből kell biztosítani. Állami feladat lesz a jövőben a m entésügy, a terhesgondozás vagy például a vérellátás megszervezése. A kiemelkedő költségigényű vagy ma még nem általánosan bevezetett gyógymódok alkalmazásának szabályozásáról és finanszírozásáról is az államnak kell gondoskodnia, így az igénybevétel terve zhetővé, átláthatóvá válik. Talán legfontosabb a mindennapjainkat is érintő szabály, hogy a népegészségügy, valamint a közegészség- és járványügy feladatait szintén az állam látja el. Sarkalatos pontja a törvénynek, hogy minden állampolgár egyenlő eséllyel élhessen jogaival, minden állampolgárnak egyenlő esélye legyen egészsége megőrzésére, hogy mindenki számára minél egyenlőbb eséllyel legyen biztosítható a szükségleteinek megfelelő és megfelelő minőségű ellátás. Talán nem kell mondanom, hogy itt egy célmo dellről van szó, és ez a cél sem érhető el akkor, ha csupán a gyógyító egészségügy eszközeit vesszük számba. Már szóltam arról, hogy az egészség nem az egészségügy belügye. Minden szektornak, minden ágazatnak megvan a maga felelőssége abban, hogy ez a fajt a esélyegyenlőség minél inkább biztosítható legyen. Amikor az új törvény tervezetét képviselőtársaim elé terjesztem, arra teszek javaslatot, hogy ennek a szemléletnek a figyelembevételével határozzuk meg az egészségügy minden szereplőjének feladatait és jo gait - az államtól az önkormányzatokig, az egyéntől az egészségügyi ellátórendszerig. Tisztelt Országgyűlés! Gyógyulásunkról továbbra is az egészségügyi ellátórendszer gondoskodik, amely talán a korábbiaknál is jobban a közfigyelem kereszttüzébe került. Sz ázezrek ülnek a képernyő előtt, amikor az egészségüggyel, a gyógyítással foglalkozó sorozatokat vetítenek, és százezrek mérik össze a chicagói sürgősségi osztály vagy a feketeerdei klinika lehetőségeit, néha illúzióját személyes tapasztalataikkal. Enné l is érthetőbb, hogy megyéket, néha az egész országot megmozgatja egyegy új kórházi szárny megnyitása vagy éppen megszüntetése, a veseátültetés vasárnapi szakmai és etikai tévévitája vagy például az újraélesztés körüli kérdésekkel foglalkozó cikkek. Az eg észségügy korszerűsítésének méltán kiemelt célja a betegségek megelőzése és korai felismerése. Ugyanilyen fontos azonban, hogy a jelenleginél jobban biztosítsuk a hatásos és hatékony diagnózis, a megfelelő gyógykezelés, ápolás és rehabilitáció feltételeit, hogy csökkenjenek az ellátásban tapasztalható egyenlőtlenségek, végül, de nem utolsósorban az, hogy a jogi szabályozás megfeleljen a tudományos, technikai fejlődés eredményeinek. A törvényjavaslat meghatározza, hogy melyek az alapvető követelmények az egé szségügyi ellátás egyes elemeivel és szintjeivel szemben. Ilyen alapvető követelmények a betegek jogainak és méltóságának védelme, az esélyegyenlőség és a méltányosság, a prevenció és a rehabilitáció előtérbe helyezése, az alapellátás és a folyamatos gondo zás szerepének erősítése. Mint mondottam, a szabályozás biztosítani hivatott, hogy a gyógyítás megfeleljen az egységes feltételeknek, ami a felszereltséget, a személyi állományt vagy például a dokumentációs kötelezettséget írja elő. Rendkívül fontos új ele m, hogy a tudomány mindenkori állásának megfelelően bizonyítottan hatékony módszereket kell alkalmazni a gyógyítás során. Azt azonban még ennél is fontosabbnak tartom, hogy a javaslat rendszerbe foglaltan írja elő a személyzet - és nemcsak az orvosok - kép zésére és folyamatos továbbképzésére vonatkozó kötelezettségeket. Fontosnak tartom azért, mert itt is kiművelt emberfők sokasága szükséges a megújításhoz, ahhoz, hogy a jövő század elejének egészségügyét megszabó új törvény valóban érvényesülhessen.
