Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 27 (315. szám) - Az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. DARÓCZY ZOLTÁN (MSZP):
2267 összeférhetetl enség fogalma egy politikából átjövő fogalom volt. Természetesen a tudóstársadalomban is mindig van összeférhetetlenség, hiszen aki nem kap, az nyilvánvalóan nincs túlságosan megelégedve azzal a kuratóriummal vagy azzal a bizottsággal, amelyiktől kért, míg esetleg mások, akik kapnak vagy többet kaptak, túlértékelik ennek a bizottságnak a jelentőségét. Tehát az összeférhetetlenség fontos dolog, és úgy vélem, nagyon helyes, hogy ezen a területen is törvény szabályozza ezt a kérdést. Ugyanakkor ennek a törvény nek még mindig van néhány olyan pongyolasága, amivel nem tudok megbékélni, és az államtitkár úr előterjesztését is javítanom kell egy kicsit. Az OTKA elnökének nem a tudománypolitikai kollégiumban kell beszámolni, hanem a kormánynak kell beszámolni. Ez a f ogalom, hogy Tudománypolitikai Kollégium, nem is szerepel az OTKAtörvényben, bár tudjuk, hogy a Tudománypolitikai Kollégiumnak jelenleg tagja az OTKA elnöke. De ez egy más kérdés, ez még nincs elintézve törvényesített formában. Különben is, van ilyen prob léma a magyar tudományban, hogy tulajdonképpen ki képviselje, milyen kormányzati szerv képviselje a magyar tudományt, adott esetben, mondjuk, nemzetközi tárgyalásokon. Ez az egyik dolog. A másik dolog az, hogy használ ez a törvényjavaslat olyan fogalmakat, amit a jogászok úgy mondanak, hogy idegenek - nincs definiálva a fogalom. Tudom jól, hogy a jogászok azért nem olyan finom gondolkodásúak, mint, mondjuk, a matematikusok... (Derültség.) , de azért általában ők is igyekeznek jól definiált fogalmakkal dolgoz ni. Mert ha nem erre törekednének, akkor elég sok baj lenne. Kérem szépen, itt mondok két példát. Az egyik például azt mondja, hogy vannak úgynevezett szakterületi kollégiumok. De ez a szakterületi kollégium fogalom abszolút nincs definiálva ebben a törvén yben. Ennek következtében megkerestem ma délután Vastagh miniszter urat, hogy szabade egy törvényben olyan fogalmat használni, ami mondjuk, ha nem is a törvényben, de valahol más törvényben sincs megfogalmazva. Azt mondta, hogy ezt nem illik, nem szabad, ez jogászi trehányság. Nos, kérem szépen, megnéztem a felsőoktatási törvényt, mert emlékeztem rá, hogy ott van egy fogalommagyarázat: tudományterület. Ez a hivatalos elnevezés a felsőoktatási törvényben, és ez a bizonyos három szakterületi kollégium, ami e mlítve van ebben a törvényben, tulajdonképpen a három tudományterületi kollégiumnak felel meg. Úgy gondolom, hogy az ország nyilvánossága előtt azért el kell mondani, hogy talán nem kellene ilyen pongyolán fogalmazni, azt a szóhasználatot kell használni, a mi esetleg már egy másik törvényben benne van. Tehát itt a jogalkotást mindenképpen megelőzi a tudományterületi elnevezés, véleményem szerint ez eléggé helyes. Ugyanígy vagyok a tudományos fokozattal, illetve a PhDfokozattal rendelkezőkkel. Egy törvényen belül a tudományos fokozat és a PhDfokozat problémáját is tisztázni kellene, tehát meg kellene nézni, hogy a felsőoktatási törvényben ez hogy van szabályozva. Pontosan tudjuk, hogy hogy van szabályozva, és azzal a szóhasználattal lehetne élni. Nagyon érde kes az a kérdés, hogy vajon nem részletese ez a törvényjavaslat. Sajnos, olyan dolgot szabályoz, amit én minden további nélkül az OTKA szervezetiműködési szabályzatába tennék, ugyanis egy zsűrielnöknek - meg nem tudom, minek - a kiválasztását valahogy ne m a törvénybe tartozónak tartok, mert esetleg egy laikus nem is érti, hogy miről van szó. Az egy különleges dolog, hogy esetleg én vagy néhányan értjük, de ez nem biztos, hogy helyes. Tehát azt is meg kellene vizsgálni, hogy nem kellenee egy kicsit tömörí teni ezt a törvényt; olyan dolog, ami nem feltétlenül kell hogy benne legyen, esetleg a szervezetiműködési szabályzatba kerülne. Ráadásul a törvény - nagyon helyesen - a kormány számára fenntartja az egyetértési jogot a szervezetiműködési szabályzat elfo gadását illetően, tehát ott érvényesíteni lehetne mindazt, amit a törvényalkotó esetleg elképzel. (20.00)
