Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 27 (315. szám) - Az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. DARÓCZY ZOLTÁN (MSZP):
2266 ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Most először az írásban előre jelentkezett országgyűlési képviselőknek adom meg a szót; elsőként közülük Daróczy Zoltán képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt, őt követi Dobos Krisztina, Magyar Demokrata Fórum. (Dr. Daróczy Zoltán: Elmondhatom itt?) Képviselő úr, bár az a szokás, hogy innen mondják el a beszédüket, de ha ön a helyéről szeretné elmondani, azt gondolom, ennek nincs semmi a kadálya. Úgyhogy parancsoljon! DR. DARÓCZY ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági ajánlások után egyértelmű, hogy ez egy olyan szakmai törvény, amely nem osztja meg a parla mentet aszerint, hogy milyen politikai párthoz tartozik. Én ezt a tényt nagy örömmel üdvözlöm, és úgy érzem, ez egyben azt is jelenti, hogy bármennyire ilyen időben és bármilyen kis létszámban is foglalkozunk ezzel a kérdéssel, mindenképpen arról van szó, hogy a magyar politikai elit igenis a tudomány, a kutatás, a jövőnk érdekében egységes elképzeléseket vall. (19.50) Nem egyszerű kérdésről van szó, hiszen ismeretes, hogy Jonathan Swift Gulliverjének van egy igen megszívlelendő, parodikus része, amikor bem utatják Gullivernek a különböző tudósokat, hogy mivel foglalkoznak. Nem szeretném taglalni, hogy milyen félelmetes ötletekkel foglalkozó tudósokról volt ott szó, de a kísérő óvta Gullivert attól, hogy megkérdezze a tudóst, hogy mit csinál, mert azt mondta a kísérő, hogy az első kérdésére valószínűleg az lesz a válasz, hogy: tudnále valami pénzt szerezni a kutatásaimhoz? Ez egy klasszikus kérdése a tudománynak és az államnak, a királyok idejében is így volt valószínűleg. Tehát valamilyen értelemben a modern világban el kellett rendezni ezt a kérdést, hogy a társadalom érdekében működő tudomány, a tudományos műhelyek dolgozói milyen módon finanszírozhatók, és hogyan kell ezt lebonyolítani. Kétségtelen tény, hogy ebben a kérdésben történelmileg jelentős esemén y volt, amikor - az előterjesztő is megemlítette - a Magyar Tudományos Akadémián - és itt talán emlékezzünk meg Láng István főtitkár úrról, aki ezt kezdeményezte , Magyarországon a nyilvános pályázati rendszer bevezetése korszakalkotó jelentőségű, Európáh oz, a világ legfejlettebb országaihoz való hasonulást jelentett a tudományos kutatások egy részének finanszírozásában. Természetesen ezt a szellemiséget továbbvitte Andorka Rudolf, akinek én személyesen is igen nagy tisztelője voltam és vagyok. A másik old alról ez a törvény - miután az előterjesztő elmondta, hogy milyen utat járt be, egy kicsit úgy érzem , posztrendszerváltó törvény, rendszerváltás utáni törvény, abban az értelemben, hogy nem a rendszerváltás rendkívül nehéz kérdéseit vitató törvény, hane m mintha már valamilyen értelemben túllennénk ezen a kérdésen, és nyugodt körülmények között tárgyalunk, emberi módon, megegyezve, kompromisszumot kötve valamilyen cél érdekében, amely - még egyszer hangsúlyozom - nem osztja meg alapvetően a politikai elit et. Egy ilyen parlamenti vita után, amit ma délután átéltem, úgy érzem, nyugodtan kimondhatjuk, hogy a jövőt illetően egyre több ilyen jellegű törvényhozói feladat előtt fog állni a magyar parlament. Nem fog annyira hajtani bennünket a tatár, hogy újra és újra, hibát hibára halmozva, hibás törvények kijavításának a kijavításával foglalkozzunk. Itt szerencsénk volt, mert az alapkiindulás már nem volt hibás. Ezt különben az Európai Unió tagállamainak szakértő bizottsága úgy fogalmazta meg, hogy a magyar tudom ány területén, sőt, bizonyos értelemben a magyar felsőoktatás területén is, ami nem egészen ugyanaz, nincsenek problémák az európai uniós tagságot illetően, tehát nem kell olyan törvénykezési folyamatba belekezdenünk, amely a harmonizációt vélné megvalósít ani. Itt eléggé egyértelműen előremutató törvények születtek. Miben ad újat ez a törvény az előzőekhez képest? Az egyik legfontosabb kérdés, amit megemlítenék, hogy az összeférhetetlenséget szabályozza. Közismert dolog, hogy érdekes módon az
