Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 22 (314. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló törvényjavaslat; a személyi jövedelemadó meghatá... - DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP):
2157 abban a pillanatban támogatni tudom az elképzeléseiket. Addig azonban egy dolgot tehetünk - és ezt képviseli a Magyar Szocialista Párt : megadni a jogi keretet az egyházak társadalmi szerepvállalásához, és ezekhez a jogi keretekhez a kormánytól függetlenül működő gazdasági automatizmusokat rendelni. Így és ezek révén válik lehetővé, hogy állam és egyház alkotmányos szét választása bekövetkezzen gazdasági értelemben is, és hogy egyszer s mindenkorra kivegyük a bármikori kormány tárából a közvetlen vagy közvetett befolyás eszközét, amellyel az egyházakra hatni lenne képes. Ez volt az a cél, amelyet 1994ben választási progr amunkban megfogalmaztunk, és amelyet tartalmazott a kormányprogram is. A dolog természetéből adódóan azonban ezek a dokumentumok még nem tartalmazhatták az egyházak gazdasági függetlenedésének mikéntjét. Az elmúlt években megismerkedtünk mindazokkal a jogi konstrukciókkal - Akar államtitkár úr erről beszélt , amelyek Európában szokásosak az egyházak finanszírozásában, az egyházak közcélú tevékenységének állami elismerésével kapcsolatosan. A legfontosabb tanulság e stúdiumok folytán az volt, hogy egyetlen m áshol követett modellt sem tudunk a magunk viszonyai között alkalmazni minden további nélkül. Tehát adva volt a feladat egy olyan struktúra megalkotására, amely sajátosan magyar, amely egyaránt tekintettel van a múltból fakadó kötelezettségekre, a mai gazd asági és társadalmi viszonyokra, és nem kevésbé utal a belátható jövőre is. Ha mégis akadnának, akik biztosan tudnák, vagy volnának olyan egzakt számítások, amelyek pontosan megjelölnék, hogy meddig van szükség az állam gazdasági közreműködésére az egyháza k hitéleti és közcélú tevékenységének kifejtéséhez, egyszerű volna a dolgunk. Ismereteink szerint azonban ilyen ember nincs, sőt, ilyen számítás sincs, még hozzávetőleges sem. Ennélfogva, bármilyen sajnálatos, a jövő évezred törvényhozóira kell bíznunk, ho gy meddig tartják életben a most meghozandó jogi szabályozást. Mi úgy tartjuk, hogy igenis e törvények megalkotása során figyelembe kell venni az erőszakos szekularizáció okozta sérelmeket, ugyanakkor nem tudunk eltekinteni, és talán hiba is volna eltekint eni a mai magyar társadalom erősen szekularizált mivoltától. A törvénycsomag egyik legfőbb érdeme éppen az, hogy kísérletet sem tesz időbeli vagy szociológiai mértékek meghatározására. Pusztán arra szorítkozik, hogy az ismeretek és az igények alapján alkos sa meg a finanszírozás rendjét. Ezáltal elkerüli azt a buktatót is, hogy megsértse az állam világnézeti semlegességének elvét, amely félreértésekkel és félremagyarázásokkal ellentétben nem többet és nem mást jelent, mint hogy az állam intézményei révén nem kötelezheti el magát egyik vagy másik világnézet mellett, és ilyesmire nem kényszerítheti a polgárokat, meghagyva nekik a lelkiismereti szabadság elvéből következő világnézeti választás jogát. Ekként tesz eleget ez a csomag az Alkotmánybíróság vonatkozó h atározatának is. (10.10) Tisztelt Ház! A közelmúlt éveiben sokféle, olykor nem is jóindulatú megjegyzés, minősítés érte az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének költségvetési finanszírozását. Olykor a legelképesztőbb összegek röpködtek kritika címén . Ez talán abból is fakadhatott, hogy a költségvetés ilyen célra fordított forrásai sok helyen és kívülálló számára nehezen követhetően jelentek meg. A most tárgyalásba vett javaslatok áttekinthető képet adnak az állami kötelezettségvállalás mértékéről, cé ljairól és pontjairól egyaránt. Emellett nem elhanyagolható az sem, hogy az állam és egyház számára egyaránt kiszámítható, tervezhető jövőt ígérnek. Tudjuk, hogy 1991ben az ingatlanrendezési törvényt nem előzte meg alapos hatásvizsgálat, csupán az igények benyújtása után és az azt követő értékbecslések eredményeként vált nyilvánvalóvá, hogy a törvény végrehajtására szánt tíz éven belül az ingatlanrendezés teljesíthetetlen terheket ró a mindenkori költségvetésre. Az a
