Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 22 (314. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló törvényjavaslat; a személyi jövedelemadó meghatá... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
2150 egy múltba forduló finanszírozási forma. Nem a jövőre figyel, nem a XXI. század ra. A járadék ugyanis úgy hoz létre egy viszonylag stabil egyházi pénzügyi támogatási rendszert, hogy az 1948as állapotokhoz nyúlik vissza, azokat az ingatlanállapotokat veszi alapul, és azokat az egyházi, vagyoni rendszereket próbálja konzerválni, amelye k immár 50 évvel ezelőtt léteztek Magyarországon. Nem modern felfogás ez, nem a jövőbe néző, nem a mostani polgárok akaratára építő felfogás, hanem egy múltba néző. Múltba néző, és ezáltal sajnos diszkriminatív is. Hiszen tudjuk jól, hogy az elmúlt 50 évbe n sok egyház jelent meg Magyarországon. Most körülbelül 60 felekezet van Magyarországon bejegyezve, és bizony ez a javaslat csak azokra koncentrál, azokra az egyházakra, amelyek már 50607080100 évvel ezelőtt is meghatározó tényezők voltak Magyarország szellemi és kulturális életében. Ez sajnos diszkriminatív. Ez nem felel meg azoknak az elveknek, amelyekről az előbb beszéltem. Nem felel meg a vallások egyenlőként való kezelésének alapelvének, amely pedig több mint 200 éves gondolat, és amely, úgy gondol om, nagyon fontos, hogy Magyarországon is érvényesüljön most, amikor a jövőnkre tekintünk. Másfelől: nem is igazságos igazából ez az elképzelés, hiszen a járadék ilyen formátumú bevezetése, amit a törvényjavaslat megcéloz, óhatatlanul is értelemszerűen a l egnagyobb igénybejelentőnek kedvez, és azok az egyházak, amelyek nem rendelkeztek olyan nagy ingatlan vagyonnal, vagy netán azok az egyházak, tételezzük fel, amelyek valóban önkorlátozással éltek az elmúlt években - megint csak hadd utaljak az 1991es vitá ra, ahol többen kértük, hogy a funkcionalitás elvéből kiindulva az egyházak gondolják át, hogy valóban milyen ingatlanokra van szükségük , amelyek esetleg ezen az úton elindultak, azok most rosszul fognak járni. Hiszen a mostani megoldás azoknak kedvez, a kik szinte mindenféle korlátozás, önkorlátozás vagy mindenféle kontroll nélkül jelentették be az ingatlanigényeiket, hiszen a járadék annál nagyobb lesz. Tehát nem helyes, nem is igazságos ez a megoldás. Említettem, hogy itt a járadékot komoly problémának tekintem. Meg kell hogy mondjam, hogy a járadékfizetéssel kapcsolatban arról is beszélnem kell, hogy ráadásul ez a módszer - azon túl, amit idáig kritikaként elmondtam - még egy nagyon fontos problémát felvet. Nevezetesen azt, hogy ez a merev szisztéma elt ávolítja az egyházak támogatási rendszerét a polgárok akaratától. És ez egy nagyon fontos elem. Egy modern megoldásnak a polgárok akaratához kell elsősorban kapcsolódnia, nem pedig - ahogy az előbb már utaltam erre - közel fél évszázaddal ezelőtt létező és megmaradt ingatlantömeghez. Erről majd még szeretnék szólni, hogy pontosan mit értek azon, hogy a polgárok akaratát hogyan lehet kiteljesíteni, megvalósítani az egyházfinanszírozási rendszerben. Egy másik olyan fontos problémát hadd emeljek ki az egész c somagból, ahol ugyancsak gondot látok az általam előbb felvázolt alapelvek érvényesülésében: ez az állami oktatás és az egyházi oktatás viszonya. Képviselőtársaim fognak majd még erről részletesen beszélni, de azt hiszem, mindenképpen meg kell említenünk, hogy ez a forma, amely a mostani törvényjavaslatokból kitetszik, ugyancsak diszkriminatív elemeket tartalmaz, hiszen ez a forma hátrányos helyzetbe fogja hozni a magánoktatást, amelynek része egyébként az egyházi oktatás is, de az alapítványi iskolák és má s magániskolák nem fogják élvezni azokat a kedvezményeket, amelyeket most az egyházi iskolák viszont élveznek. Ezért mi úgy gondoljuk, hogy ha az egyházi oktatás segítéséről gondolkodunk - amely valóban fontos feladat , csak olyan megoldásokat szabad talá lnunk, amelyek szektorsemlegesek, amelyek minden iskola számára egyenlő feltételeket biztosítanak. A vatikáni megállapodásról is kell két szót szólnom azért, mert mindaz, amiről idáig beszéltem, a vatikáni megállapodás tényéből fakad, annak az aláírási kén yszeréből. Én azt hiszem, most már, ami mögöttünk van, ez néhány hónap a vatikáni megállapodás aláírása óta, sajnos, bizonyította azt az aggályunkat, amelyeket a Szabad Demokraták Szövetségének tagjai megfogalmaztak az aláíráskor, nevezetesen, hogy ez egy elsietett megállapodás, és sajnos nincs kidolgozva mögötte az a háttér, amely szükséges ahhoz, hogy a jövőben az egyházaknak egy stabilabb finanszírozása valóban jól megvalósuljon a mindennapok gyakorlatában.
