Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 21 (313. szám) - A menedékjogról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ):
2088 bűncselekmény, mindenféle nemzetbiztonsági veszély esetén. Csak a kérdés az, hogy akkor mi lesz vele?! Ugyanis a befogadottak nagy része azért lesz befogadott, mert nem lehet visszaküldeni abba az országba, ahonnan elmenekült. Vegyünk egy afgán menekülőt! Tegyük fel, hogy az az afgán menekülő a szovjet megszállás idején esetleg együttműködött a szovjet hatóságokkal, esetleg még háborús vagy emberiség elleni bűncselekményeket i s elkövetett, ennek ellenére azt gondolom, hogy senki nem akarja kiadni őket a táliboknak, hogy megnyúzzák, még akkor sem, ha azt gondoljuk, hogy nem volt helyes az, amit ő Afganisztánban az állambiztonsági hatóság tisztjeként vagy városi párttitkárként mű velt. Jelenleg is az a helyzet, hogy nincs jogállása, és azért nem lehet befogadott, mert hivatkozunk az emberiség ellenes bűncselekményeire - s akkor mi lesz? Az idegenrendészeti törvény egyik nagy hiányossága, hogy jelenleg is az a helyzet, hogy azoknak sem ad jogállást, akik azért nem küldhetők vissza a származási országukba, mert ott kínzás, embertelen, megalázó bánásmód, halálbüntetés s a többi fenyegeti őket. Éppen úgy nem ad státuszt ezeknek, mint ahogy azoknak sem ad státuszt, akik nem politikai vag y humanitárius okból nem küldhetők vissza a hazájukba, hanem egyszerűen azért, mert nincs úti okmányuk, és az nem is szerezhető be. Már milliószor volt persze arról szó, hogy ez a jogállásnélküliség ahhoz vezet, hogy emberek kerülnek meghatározatlan ideig börtönbe, idegenrendészeti őrizetbe, pusztán azért, mert mondjuk, koszovói albánok és nincs útlevelük, a jugoszláv nagykövetség pedig nem ad nekik útlevelet, mert azt gondolja, hogy tiszta haszon, ha kevesebb koszovói albán van Jugoszláviában. Ezek az emb erek egy, most már újabban másfél évig vannak börtönben, pusztán azért, mert a jugoszláv nagykövetség nem hajlandó az ügyükkel foglalkozni. De mondok valamit, ami talán újdonság, hogy nemcsak koszovói albánok vannak idegenrendészeti őrizetben, hanem vajdas ági magyarok is. Olyan vajdasági magyarok, akik a háború alatt megszöktek a jugoszláv hadseregből, ahová behívták és bekényszerítették őket. Találkoztam egy idős bácskai parasztemberrel, aki most már egy éve van idegenrendészeti őrizetben, méghozzá azért, mert elismerték ugyan, nem is tudom, hogy menedékesnek vagy menekültnek, de a bíróság egy kis súlyú bűncselekmény miatt, ami miatt felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte, mellékbüntetésként kiutasításra is ítélte, s a menedékes státusza ellenére ennek kö vetkeztében illegális külföldivé vált, s ennek következtében most börtönben van, miközben a bíróság az alapügyben, amely jelentéktelen volt, megelégedett a felfüggesztett szabadságvesztéssel. Tehát ez a státusztalanság, amely az idegenrendészeti törvény mó dosítása következtében maradt fenn, bizonyos fokig kiterjed a menedéket élvezőkre is abban az esetben, hogyha a törvényalkotó olyanoknak, akik politikai okból kérnek menedéket, valami okból nem adja meg vagy elveszi a befogadotti státuszt is. Végezetül csa k arra szeretnék még utalni, hogy összefüggésben az idegenrendészeti törvény módosításának a hiányával, az is a baj mindezzel, hogy a menedékjogi törvény a menekülteket kivéve senkinek nem ad perspektívát, holott az nagyon is könnyen elképzelhető, hogy azz al a vélelemmel lesz valaki menedékes vagy befogadott, hogy előbbutóbb visszatérhet a származási országába, mert ott rendeződnek a körülmények. Tudomásul kell vennünk, hogy nagyon sok olyan eset van, amikor ez nem fog bekövetkezni. Nem hiszem például azt, hogy a mi életünkben Afganisztánban kialakul a jogállam, és az afgán menedékeseket, befogadottakat vagy bármiféle védelemben részesülőket vissza lehet küldeni Afganisztánba. Márpedig akkor nemcsak hogy humanitárius okból az volna a bölcsebb, ha megvolna s zámukra a perspektívája annak, hogy bevándoroltakká legyenek, letelepedjenek itt, hanem ez volna az olcsóbb is. Ugyanis nincs drágább megoldás az idegenrendészetben vagy akár a menekültügyben, mint mondjuk, a határőrségi közösségi szállás, ahol hivatásos k atonák vannak jelen ott, ahol idegenrendészeti, úgynevezett illegális migránsok vannak, de nem őrizhetik őket, mert erre az alkotmányos jogszabályok nem adnak lehetőséget. A helyzet jelenleg körülbelül az, hogy este hattól reggel nyolcig az illegálisan itttartózkodó külföldi a határőrség őrizetében van és fogoly, reggel nyolctól délután hatig azonban nem az, tehát elmegy. Miután azonban senki nem szeret önként visszamenni a börtönbe, nem megy
