Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 21 (313. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
1994 (10.00) De ez a meghirdetett gazdasági fordulat szubjektíve sem érzékelhető, igen tisztelt képviselőtársaim. Erre mondtam az előző felszólalásomban, hogy van egy jó hírem és van egy rossz hírem. A jó hírem az, hogy a kormány szerint megindult a gazdasági fellendülés, a rossz, hogy sajnálatos módon a kormányon kívül ezt senki más nem érzékeli. A kormány költségvetése olyan választási költségvetés, amely - bár harsogó propagandára épül - a valóságban alig tesz valamit az égető problémák megoldásáért. Legyen szabad ennek alátámasztására rögtön az egyik legégetőbb kérdéssel foglalkozni, hiszen azt hi szem, abban valamennyien egyetértünk: a társadalom egyik legnagyobb gondja az óriási munkanélküliség. Bár statisztikai módszerekkel, az ellátások idejének a csökkentésével, a pályakezdők munkanélküli ellátásának megszüntetésével a magyarországi munkanélkül iséget a valóságosnál alacsonyabbnak mutatják ki, a munkanélküliségi ráta még így is 10 százalék felett van, ami nemzetközi összehasonlításban rendkívül magas értéknek számít. Engedjék meg, hogy ennek alátámasztására felhívjam a tisztelt figyelmüket arra, hogy Németországban Kohl kancellár úr, Franciaországban pedig Chirac elnök úr politikai jövőjét leginkább egy ilyen mértékűre növekvő és a valóságban a munkanélküliség rátáját tekintve hasonló nagyságúra felduzzadó munkanélküliség fenyegetheti. Ugyanis ezt ezekben a fejlett demokráciákban a társadalom nem hajlandó tudomásul venni, hanem megköveteli, hogy a kormány a gazdaságpolitikájával szorítsa le a munkanélküliséget. Magyarországon viszont a javulás kizárólag a kormányfő rossz adataira épül, és nem a hel yzet valóságos javulását tükrözi. Ennek alátámasztására legyen szabad utalnom arra, hogy 1997 februárjában és márciusában Horn Gyula kétszer is beszélt ebben a teremben, tehát a tisztelt Ház előtt valamiféle fordulatról a munkanélküliséget illetően, és eml ékeztetném önöket arra, hogy a miniszterelnök úr azzal büszkélkedett, hogy a munkanélküliségi rátát sikerült 10,5 százalékról 8,6 százalékra csökkentenie, és ezt a miniszterelnök úr világra szóló sikerként aposztrofálta. Sajnálatos azonban, hogy rossz szám okat tettek a munkatársai a kormányfő elé, ugyanis a Központi Statisztikai Hivatal számait összekeverték a munkaügyi központ számaival, és a két számsor eltérő adataiból vonta le a Miniszterelnöki Hivatalon keresztül a miniszterelnök úr ezeket a téves adat okat. Sajnos, nincs tehát fordulat, a munkanélküliségi ráta - a miniszterelnök úr téves adataival szemben - a kormányzati adatokból is kitűnően ma is 10 százalék fölött van, és ez durván 470480 ezer közötti adatot jelent, a hivatalosan nyilvántartott munk anélküliek száma tehát ilyen elképesztően magas. Ez a valóságos számok alapján egy kozmetikázott szám, hiszen a 470480 ezer munkanélküli lényegesen alatta van a valóságos munkanélküliek számának. De induljunk ki ebből az adatból, és legyen szabad rámutatn om arra, ha "csak" - hangsúlyozom: a "csak" kifejezést idézőjelben kell érteni - 500 ezer lenne a munkanélküliek száma, akkor az 500 ezer család személyekre vetítve bizony legalább másfél millió magyar állampolgárt jelent. Ezek nagy része tartósan munkanél küli, és reménye sincs arra, hogy munkához jusson. Ez önmagában egy dermesztő, megdöbbentő adat, igen tisztelt Ház, nemcsak az egyéni sorsok miatt, hanem a társadalom szempontjából is. Engedjék meg, hogy én most ebben az esetben a szerencsétlen egyéni sors oknak nagyobb súlyt tulajdonítsak, mint a társadalom tragédiájának. De ha a társadalom tragédiáját nézzük és azt az elveszett energiát, tehetséget, készséget, képességet, tudást, amelyet ily módon nem hasznosít az ország a saját javára, akkor bizony - ha c sak az 500 ezer munkanélküliből indulok ki , az több mint egymilliárd munkaóra kiesését jelenti a társadalomnak. Kérem, gondolják végig, hogy mi mindent lehetne ebben az országban felépíteni ezzel az elképesztő munkaórával! S akkor még nem beszéltem arról , hogy mi van akkor, ha nem ennyi a munkanélküliek száma, hanem mondjuk a duplája. De nem kívánok a központi adatoktól eltérni, hiszen ezek maguk is olyan drámaiak, hogy ez is fel kell hogy rázza a Ház közönyét akkor, amikor abban a kérdésben kell dönteni, hogy mit tegyünk a munkanélküliség visszaszorítása érdekében.
