Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 21 (313. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ):
1987 A kiindulópont a természetierőforrásigényes és hagyományos ágazatok. Itt a műszaki fejlődés úgy szokott megvalósulni, hogy kívülről jön a berendezések, a gépek gyártóitól. Ennél igényesebb a következő: a nagy tömegű termelésen alapuló ágazatok. A fejlődés még magasabb fokát jelentik a szakosított gyártóágazatok és még inkább a tudományalapú ágazatok . A különbségek részben a minőségi munkaerőigényben, a szellemi munkaigényességben, a kutatásigényességben, a hozzáadott érték nagyságában, az export súlyegységére jutó érték nagyságában és egyebekben mutatkoznak meg. Hadd jegyezzem meg, hogy a csoportokon belül is lehet emelkedni az igényesebb termelés felé. Ha ezen az alapon megnézzük a volt szocialista országok fejlődését, akkor a következőt tapasztaljuk: A FÁKországokban a természetierőforrásigényes ágazatok azok, amelyek továbbra is erőseknek és visz onylag fejlődőképeseknek bizonyulnak. KeletEurópában - például Bulgáriában, Romániában - a hagyományos ágazatok játsszák ezt a szerepet. Csehországban - és most már az átalakulásban valóban a leginkább előrehaladó országokra korlátozva az érvelést - a hag yományos, a nagy tömegű termelésen alapuló és a szakosított gyártóágazatok azok, amelyek bizonyos előrehaladást mutatnak. Lengyelországban a hagyományos és a tömegtermelésigényes szektorok közül az autóipar mutat előrelépést. Ami Magyarországot illeti, az exportszerkezet elemzése alapján az adódik, hogy az erőforrásigényes termelés természetesen csökken, hiszen szovjet importkőolajat nem tudunk exportálni, mert kevesebbet importálunk belőle. A hagyományos szektorok erősek maradtak, előretörtek a szakosíto tt gyártó- és a tudományalapú ágazatok, és a nagy tömegű termelésen belül például az autóiparban elmozdulás történt az igényesebb termékek felé. Ez a szerkezeti elemzés azt mutatja, hogy messze a legkedvezőbben Magyarország iparszerkezete alakult az elmúlt esztendőkben. Ez alapos statisztikai elemzésekkel kimutatható. Ami a mennyiségi teljesítményt illeti, tudjuk, hogy Csehország és Lengyelország mind gazdasági növekedésben, mind exportnövekedésben eddig lényegesen jobb teljesítményt mutatott nálunk, de '94 óta az exportban ez már nem érvényes, és az idén már a gazdasági növekedésben sem. Ami az exportot illeti, az az első nyolc hónapban dollárban 16 százalékkal növekedett, volumenben közel 20 százalékkal, és a minőségi fejlődése - amelyre az előbb utaltam - tovább folytatódik. A gépipar vezet az exportban, ezen belül különösen gyorsan nő a híradástechnikai ipar, az elektronikai ipar és ennek exportja. Exportunkban összességében - és néhány magasan fejlett ország, például Németország, NagyBritannia viszonyla tában is - nagyobb a gépek hányada, mint az importunkban. Meg szeretném jegyezni, hogy tíz évvel ezelőtt senki sem gondolta volna közülünk, hogy a nyugati országokba mi több gépet tudunk exportálni, mint amennyit onnan importálunk. Mindez kimutathatóan szo rosan összefügg a külföldi beruházásokkal. Határozottan le kell szögezni, hogy azoknak az állításoknak, amelyek szerint a külföldi beruházók azért jönnek ide, hogy olcsó munkaerővel igénytelen munkát végeztessenek, pontosan az ellenkezője az igaz. Ezek az adatok egyértelműen azt bizonyítják, hogy bennünket azok a beruházók igenis egy gyorsan fejlődő, fejlődésre képes európai országnak tekintenek, és olyan beruházásokat végeznek nálunk. Ez persze nem érvényes a bérmunkaexportra. A bérmunkaexport nem ennyire kedvező, de az azzal kapcsolatos negatív vélemények sem indokoltak tökéletesen, hiszen itt az elveszett piacokra termelő kapacitások hasznosítására nyílik lehetőség, finanszírozási lehetőséget ad a bérmunka, technológiajavulást és technológiai fegyelmet je lent a bérmunka, mégsem a legelőnyösebb. De azt is látnunk kell, hogy a bérmunka ezzel a gyors és progresszív gépipari exportnövekedéssel visszaszorul: az elmúlt esztendőben 25 százalékát adta az exportunknak, az idén az első nyolc hónapban ez csak 22 száz alék. Röviden még arra kell kitérnem, hogy a valóságos gond egyáltalán nem az, hogy azok a nagyberuházások, amelyek külföldi tőkével megvalósulnak, nem jó irányba vinnék a gazdaságot. A gondunk inkább az, hogy ehhez nem kellő mértékben tudnak a kisebb és k özepes vállalkozások alkalmazkodni, nem tudnak beszállítóikká válni, és egyáltalán ennek a vállalkozási körnek komoly gondjai vannak.
