Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 21 (313. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ):
1986 többletállamadósság adódik hozzá. Azonban bennünket most megint nem az kell hogy foglalkoztasson igazán, hogy forintban mennyi az államadósság összege, hanem az, hogy mennyi az a jövede lmünkhöz képest - a háztartások is így számolnak, és az állam is úgy számol , hogy a bruttó hazai termékhez, a csúnya angol rövidítéssel: GDPhez képest hogyan alakul az államadósság. Nos, ha így nézzük, akkor a számítások szerint '97 végén az államadóssá g a bruttó hazai terméknek mintegy 68 százaléka lesz, ez várható; a jövő évi hiány pedig ugyancsak a bruttó hazai termékhez mérve a tervek szerint 4,7 százalék. Akkor az ember akár azt is gondolhatná, hogy össze kell adni a két számot, tehát a 68 százalékh oz hozzáadjuk a 4,7 százalékot, és akkor ennyivel növekszik jövőre az államadósság a bruttó hazai termékhez képest. Nos, valójában, tisztelt képviselőtársaim, egyáltalán nem erről van szó! Itt egy paradoxon van, ugyanis ténylegesen az államadósság csökken, éspedig a bruttó hazai termék 68 százalékáról mintegy 63 százalékára csökken. Miért is történik ez a furcsa dolog? Azért történik, mert nő a bruttó hazai termelés, egyrészt növekszik a reálnövekedés folytán, de másrészt persze a bruttó hazai termelést növ eli az infláció is. Ezzel szemben az államadósság nem növekszik az inflációval, az államadósságnak ugyan van inflációs terhe, ez kamatfizetések formájában jelentkezik, ez benne van a költségvetés, az államháztartás hiányában, és valójában körülbelül a telj es államháztartási hiány éppen ebből az inflációs kamatteherből adódik. Tehát azt kell látnunk, hogy az államháztartás hiánya jövőre nem növeli az államadósságot. Ez nagyon fontos dolog, mert - ismétlem - a legfontosabb ezen adatok közül mindig maga az áll amadósság alakulása, hiszen az az, amelyikre majd nekünk a kamatokat fizetnünk kell. Ha így nézzük, ha észrevesszük, hogy itt valójában egy, az adott nyilvántartási rendszer és a nálunk még mindig elég jelentős infláció ellentmondásából adódó látszathiányr ól van szó és ténylegesen az államadósság csökken a várható jövedelemhez, tehát a bruttó hazai termékhez képest, akkor azt hiszem, hogy a leghatározottabban el lehet utasítani azokat az ellenzéki nézeteket, amelyek szerint itt valamifajta túlköltekező, osz togató állami költségvetésről, államháztartásról van szó. Különösképpen érdekes, tisztelt képviselőtársaim, ha ezt olyan pártok képviselői hangoztatják, akik benne voltak egy olyan kormányban, amely 199394ben növelte az államháztartás adósságát, megint c sak a bruttó hazai termékhez képest - ez az egyetlen értelmes mérőszám. Tehát szó sincs osztogatásról, és mellesleg azt is szívesen meghallgatnám, hogy az illetők melyik területre mondják azt, hogy osztogatásról van szó; erről nem nagyon hallottam eddig, c sak úgy általában hallottam az osztogatásról szóló meséket. Tisztelt Képviselőtársaim! A másik dolog, amiről beszélni szeretnék, az a gazdasági növekedés és az ezzel kapcsolatos néhány dilemma. Amikor elemezzük termelésnövekedés, exportnövekedés alapján a magyar gazdaság fejlődését az elmúlt néhány esztendőben, akkor nagyon érdekes következtetésekre lehet jutni. (9.20) Meg lehet különböztetni - a különféle kutatások ezt teszik - például az iparon belül a tevékenységek bizonyos olyan csoportjait, amelyek a m űszaki fejlettség, a minőségimunkaigényesség és más vonatkozásokban különböznek egymástól, és mintegy a gazdasági fejlődés, a gazdasági műszaki fejlődés emeleteit jelentik, amelyeken úgy kell járnunk, hogy az alsóbbakról indulunk, és a felsőbbek felé hala dunk. Az az öt csoport, amelyet érdemes megkülönböztetni, az alábbi: az első a természetierőforrásigényes ágazatok, ide tartoznak például a kőolajtermékek, a kohászat, papíripar a hagyományos ágazatokhoz tartozik például a textil, ruházati, bútor, bőr, cipőipar, fémfeldolgozás a nagy tömegű termelésen alapuló ágazatok: fogyasztói elektronika, tartós fogyasztási cikkek, gumiipar stb szakosított gyártóágazatok, mint mezőgazdasági gépek, szerszámgépek és egyebek végül tudomány alapú ágazatok: finomvegyipar , elektronika, távközlési berendezések és mások. Ezek a csoportok a gazdasági fejlődés, a műszakigazdasági fejlődésnek - mint mondtam - az emeleteit jelentik.
