Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 21 (313. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP):
1982 Az úgynevezett kapacitástender kiötlésével a villamos energiatermelés privatizációjának egy burkolt formáját alakította ki, amelynek lényege, hogy 2000 megawatt új villamosenergiatermelő kapacitás létesítésére lehet pályázni. A termelő kapacitásokat az MVM Rt.hez tartozó és még nem privatizált három széntü zelésű erőmű - a bakonyi, a pécsi és a vértesi - területén lehet megvalósítani. A cél így is a külföldi tőke bevonása, csak előnyt biztosító álarcba bújtatva. A tényleges körülmények azonban egészen mást mutatnak. Mi a valóság? Új erőművi kapacitásokat az országban nem lehet akárhol létesíteni. A létesítésnek komoly infrastrukturális, környezetvédelmi, humán erőforrásokra vonatkozó és jogi feltételei vannak. Új kapacitások létesítésére csak a bakonyi, a pécsi és a vértesi erőművek telephelye alkalmas, melye kre az MVM Rt. az engedélyeket meg is szerezte. Az engedélyek beszerzési értéke telephelyenként 500800 millió forint körül mozgott. A három szenes erőmű országos monopolhelyzetet biztosít a leendő tulajdonosoknak. A jövő energetikai beruházása tehát monop olhelyzetet teremt számukra a villamos energia jövőbeli árának meghatározására is. A kapacitástenderben dől el a következő harmincnegyven év villamos energiájának az ára, itt dől el, hogy milyen árat fizet a lakosság a villamos áramért, és a termelői árst ruktúrában milyen mértékben nő a magyar áruk exportképtelensége. Ez nem más, mint egy új Bokroscsomag embriója. Ha megnézzük, hogy a pályázók - akik kivétel nélkül az eddigi privatizációban nyertes külföldiek - milyen árat ajánlanak, és milyen feltételeke t kívánnak maguknak kiharcolni, akkor megdöbbenünk. Az ÁPV Rt.nél elérték, hogy a három erőműről a bányákat leválasszák, így azok nem lennének a privatizálás tárgyai. Ez esetben az államra maradnának a bányák kezelésével, fejlesztésével, bezárásával kapcs olatos gondok. A bányák bezárási költségei - például a komlói bánya bezárási költsége 3 milliárd forint - messze meghaladják a privatizációs árakat. A kormány a közvéleménnyel szeretné elhitetni, hogy a három szenes erőmű jelenlegi működtetése gazdaságtala n. A bakonyi erőmű - amiért a privatizációs vevő 1,2 milliárd forintot ajánlott , 1,6 milliárd forint pozitív készpénzszaldóval rendelkezik. A pécsi erőmű éves várható nyeresége 3,5 milliárd forint lesz, a féléves 1,2 milliárd forint volt, amit a vevő 10 millió dollárért, azaz 2 milliárd forintért szeretne megkapni. A vértesi erőműért 25 millió dollárt, azaz 5 milliárd forintot fizetnének, de ezt a bányabezárás állami átvállalásán túlmenően teljesíthetetlen feltételekhez kötik, mely joggal kérdőjelezi meg az ajánlat korrektségét. A puszta számokból is látható, hogy a külföldi pályázók az energetikai beruházások monopoljogát és ebből származó összes előnyét hogyan kívánják megszerezni. Tulajdont szereznek úgy, hogy nem ők fizetnek érte, hanem a magyar állam fizet nekik, hogy ezeket a javakat kegyesen birtokukba vegyék. Nem újdonság ez, tisztelt képviselőtársaim. Gondoljunk a Budapest Bank vagy a Diósgyőri Acélmű Rt. eladására! Ha már nem is tudunk semmin meglepődni, ami a kormány szakértelmét, törvénytisztele tét, hazaszeretetét negatív értelemben illeti, ne legyünk megadóak, ne nyugodjunk bele, ne mondjunk ismét igent az újabb merényletre, az energiaellátást ismét veszélyeztető kapacitástenderre! Tisztelt Képviselőtársaim! Ismét idejében szólok, és joggal felh áborodva, s nemcsak kritizálok, hanem a megoldásra is javaslatot teszek. Az energetikai beruházásra szüksége van az országnak, ezért keresni kell a tőkebefektetőket. Hangsúlyozottan mondom, hogy tőkebefektetőket, és nem a szenes erőműtelepek ingyen vevőit. Nem az erőműveket kell eladnunk, mert azok még akár tíz éven keresztül is nyereségtermelő módon üzemelhetnek. Az erőművek telephelyein vagy azok mellett kell helyet adni zöldmezős beruházásokra, amely beruházások megvalósulásuk ütemében kiválthatják a sze nes erőművek meglévő kapacitását. (9.00) Nem tulajdont kell árulni, hanem opciót, lehetőséget a kapacitás telepítésére. Nem a kormány privatizációs célfüggvényét kell teljesíteni, hanem a nemzetgazdaság érdekeit kell szolgálni. A tőkebefektetőket nyílt, va lódi versenyben kell megkeresni, hogy a magyar energiapiacon új szereplők
