Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 20 (312. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
1956 (20.20) Erre fizetni kell az egészségügyi ellátásért a társadalombiztosításnak, és megszűnt az a lehetőség, hogy ezt a nyugdíjalap a nyugdíjasok nev ében átutalja az Egészségbiztosítási Alapnak. Ebből logikusan következik, hogy ezt a kieső 50 milliárdot a költségvetésnek kellene állnia, hiszen a nyugdíjreform vitájában azt mondták, hogy minden ezzel kapcsolatban felmerülő költséget állni fognak. Ezt bi zony nagyon keményen lehet vitatni és vitatják is az önkormányzatok. A másik szokásos gond a társadalombiztosítás Egészségbiztosítási Alapjának a költségvetésével, hogy a bevételeket meglehetősen nagyvonalúan szoktuk tervezni - azért mondom a "szoktuk"at, mert ez már évek óta így zajlik. Itt az Egészségbiztosítási Önkormányzat 13,34 milliárdot vitat, amellyel szerinte túltervezte a Pénzügyminisztérium a költségvetését. Ehhez egy kis adalék, de nagyon jellemző, hogy akkor, amikor az egészségbiztosítási járu lékot bevezették... - itt már a többes számot kell használnom, illetve ebből már igyekszem kimaradni, mert annak idején eleget küzdöttem ellene, mondván, hogy ez nem fog akkora bevételt hozni, hiszen ezt igyekeznek megkerülni az állampolgárok. Nos, nem is hozott akkorát. S most mégis úgy tesznek azzal, hogy 1800ról 2100 forintra emelik az összegét, hogy habozás nélkül betervezik az 5,5 milliárdnál nagyobb bevételnövekedést. Ez tehát egy olyan tétel, amely valószínűleg túltervezett, tehát a végén az egyensú lyt fel fogja borítani. De vannak egészen furcsa dolgok is: például ezek a regionális egészségügyi programpályázatok, amelyek olyan 8 milliárd forintnyi összeget jelentenének. Lehet rá mondani, hogy világbanki kölcsönből megvalósíthatók, de a működési költ ségét annak a csodálatos egészségügyi intézménynek, amelyet a kiválasztott régióban fognak megvalósítani, azt a társadalombiztosításnak kell állnia, és sajnálatos módon be kell fogadni. Tehát csak azt lehet beruházásként megvalósítani, amire a társadalombi ztosítás finanszírozási vállalást tesz. No, ennek sincs nyoma! Ezért én elég aggályosnak tartom a társadalombiztosítási alapokat, éppen azért, mert a költségvetés bizony sok esetben nem áll helyt azokért a várható kiadásokért, illetve a Pénzügyminisztérium túltervezi a bevételeket, és alultervezi a kiadásokat. Ennek a következménye az az általam mindig is kárhoztatott gyakorlat, amely a vagyonfelélést, a vagyoneladást kötelezően előírja az önkormányzatoknak. Kérem szépen, ezt a vagyont, amelyet - most ne v itassuk, hogy mekkora összegben, de - a társadalombiztosítás megkapott vissztehermentesen, kvázi kárpótlásként kapta az egykor államosított, tavalyelőtti értéken 500 milliárdnyi biztosítóintézeti vagyon fejében, illetve annak fejében, hogy évtizedek alatt nem halmozták fel, nem tőkésítették a befizetéseit a biztosítottaknak... Tehát ez az elődeink pénze, ez az örökségünk, éppen ezért ezt a vagyont azzal a feltételezéssel adtuk oda - ez már megint többes szám - a társadalombiztosításnak, hogy ennek csak a ho zamát, a nyereségét lehet folyó kiadásokra fordítani, mert az apáink pénzét nem ehetjük el a gyerekeink elől. Tehát én ezt tisztességtelennek tartom, mert még egyszer egy ilyen vagyonjuttatásra nyilván nem kerül sor. Ehhez nem kell különös jósnak lenni, eg yszerűen már csak azért sem, mert nem lesz mit adni. Tehát ha egyszer ezt a felhalmozott, elődeink által felhalmozott pénzt mi most elköltetjük a társadalombiztosítással, azzal bizony becsapjuk saját magunkat, mert egyszer lehet csak elkölteni, és ami nagy obb baj: becsapjuk a gyerekeinket, utódainkat. Márpedig ezt a világot nem a szüleinktől örököltük, hanem a gyerekeinktől kaptuk kölcsön, és annak megfelelően kellene bánni vele. Ezek az összefüggések tehát véleményem szerint a központi költségvetést előbbutóbb olyan garanciavállalásokra - vagy teljesítésére, mert vállalás nincs - kötelezi, amely az alkotmányból fakad, és ami egyszerűen - pláne választási évben - elkerülhetetlen lesz, hiszen a nyugdíjasok nagyon sokan vannak, és rendszerint elmennek szavazn i. Tehát akkor viszont miért nem jelenítjük meg a költségvetésben jó előre? - hiszen várhatóan szükség lesz rá, hogy felhasználjuk. Ezek a kérdések, amelyekről beszéltem, a Népjóléti Minisztérium fejezetében jelennek meg jórészt, tehát kicsit akkor a Népjó léti Minisztérium fejezetéről is szólni kell. Hiszen az egészségügy
