Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 16 (311. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Családpolitikai vitanap" című politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Áder János): - SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): - ELNÖK (dr. Áder János): - KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár:
1895 Én úgy vélem, hogy a mai családpolitikai v itanap a felfokozottnak nem mondható érdeklődés ellenére azért sok tekintetben különbözött az előzőektől. Valóban volt alkalmunk megismerni egyes ellenzéki pártok családpolitikai koncepcióját vagy éppen a választási programját. Örömmel állapíthatom meg, ho gy egyetértés mutatkozott abban, miszerint a családok értéke, jelentősége, jövője továbbra is meghatározó és nem megkérdőjelezhető. Ebben, úgy gondolom, minden hozzászóló egyetértésre jutott. Ugyanakkor kritikusan meg kell állapítani azt is, hiába kértük, hogy tárgyszerű megközelítésben próbáljunk a családpolitikai kérdésekről beszélni, inkább a jövőről és a megoldandó feladatokról beszéljünk, meg kell állapítanunk, hogy ez nem minden vonatkozásban teljesült a mai nap során. Sokkal inkább szólt a vita a köz eltávoli múlt összevetéséről, mintsem a jövőről. Általános tanulságként fogalmazódott meg számomra, hogy a kormány elmúlt másfél évi tevékenysége során elért eredmények korrekt értékelése ma még meghaladja az ellenzék lehetőségeit. Sajnálom, hogy a feltör ekvő Fidesz jeles képviselőnője 1995 tavaszától nem tudta megérteni a változást, a változtatásoknak a szükségességét és azoknak a lényegét. A képviselő asszony a tényektől nem zavartatva mondta el a Fidesz javaslatait: az ismertetett tizenkilenc pont oly m értékben eklektikus, hogy ha ez valóban a kormányzati szerepre készülő Fidesz programja, akkor bizony kezdhetünk aggódni. Tizenkilenc javaslatában a képviselő asszony felvázolta, úgy érzem, a letűnt szocialista társadalom képét: azt a kort, amikor a szociá lpolitikai ellátást a rendszer egybentartására, az általános közérzet javítására használták fel. Többen úgy beszéltek, mintha nem lett volna gazdaságitársadalmi átalakulás Magyarországon; úgy beszéltek, mintha a társadalom szerkezete nem változott volna m eg; mintha a jövedelmi különbségek nem alakultak volna ki; mintha az átlagos jövedelmű családok száma nem csökkent volna; mintha nem lennének - sajnos - szegények és nem lennének gazdagok ebben a társadalomban, akiknél a gyermekneveléshez kapcsolódó támoga tás ma már másmás értéket képvisel. Ha mindezen folyamatoktól nem tekintettek volna el, akkor beláthatták volna - és ennek szellemében szólhattak volna , hogy szükségszerű volt az átalakítás, amit az elmúlt években a kormány e területen is végrehajtott. Miközben mindenki elfogadja, hogy a családpolitika nem szűkíthető le a gyermektámogatásokra, mindenki tudja, hogy akkor lesznek erős, stabil családok, ha lesz munkájuk, keresetük, vagyis megfelelő gazdaságpolitika tud érvényesülni. Mégis sokan csak az elvá rások felsorolásáig jutottak el mondanivalójukban. Ezeket az elvárásokat három csoportra bonthatjuk: az egyik csoportba azokat sorolnám, amelyek tulajdonképpen megalapozott és elfogadható javaslatokat tartalmaznak; a következő csoportba azokat, amelyek tul ajdonképpen már meg is valósultak, csak valami újszerű javaslatként kerültek feltüntetésre; és a harmadik csoportba pedig azokat a javaslatokat sorolnám, amelyek nem mindig indultak ki a lehetőségekből: jó néhányan a gazdaságpolitikával alá nem támasztott vágyak megfogalmazását tették meg, és a javaslatuk ebbe a csoportba kerülhet. Sajnos meg kell állapítanunk, hogy konszenzus a mai napig sem alakult ki abban, hogy a rászorultsági elvet be kellett vezetni; sajnos a mai napig nem alakult ki konszenzus abban, hogy ez elkerülhetetlen volt; és abban sem, hogy a rászorultsági elv bevezetése nem riaszt el a gyermekvállalástól. Sajnos el kell mondjam, nem sok javaslat érkezett a tekintetben, hogy ha már egyszer a rászorultsági elv működik, akkor hogyan lehetne ezt célzottabban, igazságosabban (Dr. Pusztai Erzsébet: Sehogy sem!) a kiválasztott csoportokhoz eljuttatni. (Dr. Pusztai Erzsébet: Ezen az elven nem lehet!) (14.30) Szerencsére konszenzus teremthető abban - ebben mindenki egyetértett , hogy reálértéktartásra szükség van. Nyilvánvaló egyetértés született abban a vitában, hogy a határok, mértékek emelésére szükség van. A vitában többen felvetették azt, hogy a korábbi veszteségek visszaadására lehetőség