Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 16 (311. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Családpolitikai vitanap" című politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - HEGYI GYULA (MSZP):
1885 A nők több évszázados harca az egyenjogúságért, az azonos társadalmi lehetőségekért nagy vívmány, ezt ma már baloldali, liberális és konzervatív politikusok egyaránt elismerik. Emlékeztetné k arra, hogy még a Német Kereszténydemokrata Unióban is immár kvótarendszer gondoskodik arról, hogy hölgyképviselők is nagy számban kerüljenek be a CDUfrakcióba. Ilyen értelemben tehát a modern konzervativizmus is számol a nők társadalmi szerepvállalásáva l. Az Európa Tanács szociális bizottsága nemrég elfogadott egy jelentést "A szociálpolitika jövője" címen. Egy brit konzervatív képviselő, Lord Dundee és szerény személyem voltuk a társszerzői ennek a dokumentumnak. Ez annak a megállapításával indul, hogy a család szerepe az oktatásban és a szakmai képzésben az elmúlt nemzedékek hagyományaival szemben nagymértékben csökkent, mondhatnánk, a szakmai képzésben néhány kivételt leszámítva szinte teljesen megszűnt. Gyengült a családok integrációs ereje is, hiszen a családok tagjai egyre inkább a családon kívül igyekeznek kiteljesíteni életüket, ugyanakkor megmaradt - és nagyon fontos, hogy megmaradt - a családok szerepeként a szocializáció, az életre és a társadalmi szerepre való felkészülés legfontosabb, semmi má ssal nem pótolható forrása, a család. Látjuk sajnos negatív példában, hogy akinek nem adatott meg a családi nevelés, az nemcsak a családban, hanem a társadalomban is idegen, nem tudott felkészülni a családban arra, hogy hogyan lehet egy társadalom része, h asznos alkotóeleme. Külön és fontos témaként erről ma kevés szó esett, de kell beszélni - az élet hozta így, szeretjük, nem szeretjük - az úgynevezett egyszülős családokról, azokról a családokról, amelyekben döntően és alapvetően egy anya és egy vagy több gyermek alkotják a családot férfi, apa és sok esetben kereső családtag nélkül. Egy olyan dilemma merült fel itt - Magyarországon is ismert ez természetesen , hogy az egyedül álló anyák esetében mi a helyesebb: az, ha csak és kizárólag segélyezzük őket, se gélyből élnek és tartják fenn önmagukat és családjukat, és így végképp kiesnek a munka társadalmából, vagy pedig olyan munkalehetőséget próbálunk találni számukra, amely lehetővé teszi nekik, hogy akár részmunkaidőben, akár otthonra telepített munkával vag y más módon mégis részesei legyenek a társadalomnak, miközben természetesen teljesítik legfontosabb feladatukat, a gyermekek felnevelését. A gyermekek előbbutóbb kiröppenek az otthonból, és akkor ezek az egyedülálló anyák nyugdíj nélkül maradnak, vagy gon d lesz, hogy mi lesz a nyugdíjukkal, de azon kívül hiányzik az a fajta társadalmi szerep is számukra, amely megadatott más asszonytársaiknak és anyatársaiknak. (13.40) Elhangzott a rendszerváltozás táján többször az a vád vagy vélemény, hogy a nők vagy a c saládos, férjezett nők foglalkoztatása elsősorban az úgynevezett kommunista társadalmakban fordult elő, a nyugati társadalmakban nem ez volt a helyzet. Aki ismeri a valódi statisztikai adatokat, az tudja, hogy ez egyáltalán nem igaz. Svédországban például a hetvenes, nyolcvanas években a nők sokkal nagyobb arányban dolgoztak, mint például Magyarországon, Csehszlovákiában vagy más, úgynevezett szocialista országokban. Más kérdés természetesen, hogy milyen módon dolgoztak, hogy meg tudjuke teremteni a rugalm as foglalkoztatást, a részidős foglalkoztatást, és elsősorban a mai technikai, informatikai lehetőségeknek megfelelően a munkának az otthonokba, családokba való telepítését, amelyekre a számítógép kiváló lehetőséget teremt, és ennek egyre több példáját lát juk. Nagyon fontos - Magyarországon ez már elért dolog, noha az Európa Tanács erre egyelőre fölszólítja Európa államait , hogy ne csak a nők, hanem a férfiak is igénybe vehessék azokat a gyereknevelési kedvezményeket, szabadságkedvezményeket, amelyek lehe tővé teszik azt, hogy az életkörülményeknek, az egyéni sorsoknak, a családok helyzetének megfelelően mindig az vegye igénybe ezeket a kedvezményeket, akinek az alkalmi kiesése a munkából kevéssé terheli meg az egyént és a családot. Ugyanakkor az Európa Tan ácsban - de mondhatnám az Európai Unió szociális bizottságát is, amelynek ülésén meghívottként többször részt vettem - egyre inkább alapvető felismerés, és ilyen értelemben próbáltam összehasonlítani a foglalkoztatáspolitikát és a családpolitikát, hogy a m unkahelyteremtés, a foglalkoztatáspolitika a legfontosabb szociálpolitikai kérdés. Nem arról van
