Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 16 (311. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Családpolitikai vitanap" című politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János):
1886 szó, hogy a szociálpolitikának ne lennének más eszközei. De amennyiben - ha szabad kicsit nyelvészkedni - a "socialpolicy" kifejezést magyarra fordítjuk, akko r egyszerre fordítjuk társadalompolitikának és szociálpolitikának és a társadalompolitika szintjén alapvetően és döntően mégiscsak az számít, hogy az egyének és rajtuk keresztül a családok milyen módon vesznek részt a társadalomban, a társadalmi munkában, a társadalmi foglalkoztatásban, és erről igen nagy baj lenne elfeledkezni. Ugyanígy merül föl a tartósan munkanélküliek és természetesen gyermekeik helyzete. Úgy látjuk, hogy a szociális kirekesztés alapvető forrása a tartós munkanélküliség, ez a modern Eu rópában a társadalmi bajok, a társadalmi tragédiák egyik fő forrása. Itt mondhatnék szociológiai szakkifejezéseket, olyan kifejezéseket, mint szociális kohézió, szociális kirekesztés, de ezeket félretéve, egyszerű, hétköznapi nyelven mégiscsak szeretném fö ltenni azt a kérdést, hogy mi, akik többségünkben, gondolom, remélem, ebben a Házban egészséges családokban nőttünk fel, hogyan, miként tanultuk meg a legfontosabb információkat a társadalomról. Úgy, hogy a szüleink, de legalábbis édesapánk reggel elment d olgozni, aztán este hazajött, és akkor tudtuk, hogy a napból valami lezárult, és valami más kezdődik a napban. A hét ennek megfelelően munkanapokra és ünnepekre tagozódott ugyanúgy, ahogy a naptári évet is megkoronázta az egykét hetes szabadság. Ebben a m odellben nőttünk fel, ezért volt számunkra természetes - másfajta indíttatás mellett természetesen , hogy magunk is azt az életet vállaljuk, amelyben a kötelesség és az öröm, a munka és a pihenés úgy követi egymást, ahogy az évszakok követik egymást. A ta rtósan munka nélküli családban nevelkedő gyermekek azonban nem szívják magukba az életnek ezt az alapvető ritmusát. Nem tudják, nem tanulják meg, hogy kötelezettség is van a társadalomban, hogy rend is van, hogy az életnek, a munkának van egy rendje is, eg y szakasza, amelyet az ember igazából és mélyen csak gyermekként sajátíthat el. Így aztán nem csoda, ha olyan világban nőnek föl, amelyből iskolába menni sem olyan fontos. Aztán a család szegénységén túl az általános alapképzésben mutatkozó hiányok is kizá rják őket a felsőbb iskolákból, ezzel együtt azokból a munkákból, azokból a munkahelyekből, amelyből majdani családjukat el tudnák tartani. Ezt hívja az angol nyelv "underclass"nak, a hagyományos társadalmi osztályok alatti rétegnek, a kirekesztettek réte gének. Ez az a jelenség, amely szociológiai bombaként ketyeg a nagyvárosokban. Ez az a réteg, amelyen a segély, a családgondozás ideigóráig felszíni módon segíthet, valójában azonban nem oldhatja meg azt a gondot, hogy az ezekben a családokban, ezekben a társadalmi rétegekben felnevelkedett emberek nem tanulják meg, nem sajátítják el a munka, a munkába járás, a rendszeres élet kultúráját, a társadalmi kötelességek, jogok és juttatások civilizációját. Tudjuk, hogy mindenütt probléma ez. Ezért gondolom azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha ezeket a jelenségeket meg akarjuk szüntetni, akkor elsősorban és alapvetően aktív munkahelyteremtéssel, foglalkoztatáspolitikával menthetjük meg a családokat - az egyszülős és a kétszülős családokat egyaránt - ettől a sor stól. Ehhez van szükség olyan munkahelyteremtő politikára, amely alkalmazkodik a realitásokhoz, a családok realitásaihoz, és ebben része van az államnak, része van az önkormányzatoknak, része van a civil szervezeteknek, része van az egyházaknak, része van minden kulturális és társadalmi kezdeményezésnek. Egyetlen kormány sem ígérhet rövid távon teljes foglalkoztatást. Azt hiszem azonban, tisztelt képviselőtársaim, hogy egyetlen kormány sem mondhat le hosszú távú célként a teljes foglalkoztatásról. És mint m agyar szocialista képviselő, nagyon büszke vagyok - hadd használjam ezt a szót - brit elvtársaimra, a brit szocialistákra, akik a legutóbbi kongresszuson már a kormányzati felelősség terhével kimondták, hogy igenis hosszú távon a teljes foglalkoztatás a je lenlegi brit kormány célja, még akkor is, ha rövid távon ezt nem sikerül megvalósítania. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Áder János) :
