Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 16 (311. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Családpolitikai vitanap" című politikai vita - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
1878 vette a lakosság. És ha ezt mindösszesen tekintjük, és hozzászámítjuk az egészségügyb en, az oktatásügyben, a szociális területen bekövetkezett megszorító intézkedéseket, a munkahelyek védelmének súlyos elégtelenségét, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy társadalmunk az önkorlátozás túlzásával, ezen belül pedig a gyermekszám korlátozásával is reagál üressé vált zsebeire. Persze, egy ideig még őrzi álmait egy olyan családról, amelyben gyermekek nevelkednek. (13.00) Tudjuk, erre is vannak adataink, hogy ez még érték a társadalmunkban. Ma Magyarországon családonként még több mint két gyermeket szeretnének az emberek. Ezért kell gyorsan változtatni a kormánypolitikán, vagy ha nem, akkor a kormányon és politikáján, mielőtt ez a vágy is kialszik. Hiszen az is elhangzott, hogy az előző kormány milyen lépéseket kellett volna megtegyen, viszont nagyo n jól tudjuk, hogy ez a népességszámcsökkenés, amellyel küszködünk, 1981 óta látható. Tehát egyáltalán nem igaz az, amikor az előző négyéves ciklusra akarnak ebben a kérdésben hivatkozni, annak a mulasztásaira, sőt azt hiszem, azok a gesztus jellegű intéz kedések, amelyekkel a humánpolitikai kabinet megszüntetése, tehát egy összehangolt intézkedés, összehangolt szemlélet megjelenítése a legfelsőbb kormányzati szinten megszűnt, ez önmagában egy másik jelzés volt, természetesen elsősorban a politikai szférána k. Hankiss írta le, még mint szociológus a rendszerváltozás előtt, az önkényuralmi rendszer vége felé, hogy azt szeretné, ne legyen szükség hősiességre az eredményes élethez. Nos, kedves képviselőtársaim, én pedig azt szeretném, hogy ha kötelezettség is, d e ne legyen önfeláldozás a gyermeknek és nevelésének vállalása. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Szólásra következik Bauer Tamás úr, Szabad Demokraták Szövetsége; szólásra készül Gyimóthy Géza, Független Kisgazdapárt. Megadom a szót Bauer Tamás úrnak. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Három szabaddemokrata hölgy után legyen szabad a névleg erősebb, valójában sokkal gyengébb nem szabadde mokrata képviselőjének is megszólalni ebben a családpolitikai vitában. Tisztelt Képviselőtársaim! Abban a kevés időben, ami az SZDSZ idejéből nekem jutott, két kérdéssel szeretnék foglalkozni: mit gondolunk a családról és mit gondolunk a családok támogatás áról, a családi célú juttatásokról. Azzal kezdeném, hogy mint hallhatták ebben a vitában, különösen a Lukovics Éva és Pallag László között világossá vált vitában - hát nem ugyanazt gondoljuk. Hiszen vannak sokan Magyarországon és itt, a parlamentben is, ak ik úgy gondolkoznak, hogy az a hagyományos családeszmény, hogy valamikor összeházasodik fiatal korában egy férfi és egy nő, aztán megszületnek a gyerekeik, és aztán együtt élik le az egész életüket - hogy ez a követendő, ez az elvárandó, ez az egyedül hely es családeszmény. Jól tudjuk azonban - és erről Pusztai Erzsébet és más is beszélt a mai vitában , hogy a mai magyar valóság nem ez, hanem a mai magyar valóság az, hogy sokféle állapotban élnek az emberek, vannak töredék családok, vannak elváltak, vannak élettársi kapcsolatok, és mint beszélt róla, élettársi kapcsolatokból születik ma a gyerekek növekvő része nemcsak Magyarországon, hanem szerte Európában, szerte a modern világban. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy ez pozitív folyamatok következménye, tiszt elt képviselőtársaim. Ez annak a következménye, hogy abban a modern világban, ahol a nők kiszolgáltatott helyzete a családon belül egyre inkább megszűnőben van, mert még nem szűnt meg teljesen, ahol a növekvő női foglalkoztatottság miatt - ami nemcsak Kele tEurópában van, ÉszakEurópában ugyanott tartanak, mint mi, és NyugatEurópa és Amerika is efelé halad - a nő
