Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 16 (311. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Családpolitikai vitanap" című politikai vita - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
1879 maga döntheti el, hogy boldogan éle abban a házasságban és fenntartjae, meg a férfi is, vagy - ami nem sikerült először - keres más utat, és ez t a társadalomnak nem elítélni kell, nem is serkenteni, hanem tudomásul venni és rábízni. Mi, liberálisok úgy gondoljuk, hogy ezek egymás mellett élő különböző modellek, és rá kell bízni minden polgárra és minden párra, hogy hogyan érzi jól magát, és olyan feltételeket kell teremtenünk, ahol minden formában, a gyerekét egyedül nevelő is, az élettársi kapcsolatban születő gyerek is, meg a tartós házasságban élő gyerek is ugyanolyan vagy közel ugyanolyan jó körülmények között cseperedhet fel. Ez az első kiind ulópontunk, ezt el kell ismerni, és nagyon fontos, hogy ezt tudomásul vegyük, és az állam egyformán viszonyuljon minden párhoz, minden polgárhoz - és különösen minden gyerekhez. Ez a dolog egyik része. A dolog másik része, amit nagyon fontosnak érzek, elha ngzott ma itt is és elhangzik nagyon sokszor, hogy minél több gyerek van egy családban, annál nehezebben élnek. Azt gondolom, ez lehet, hogy igaz - de annál szebben élnek! Hiszen nincs nagyobb öröme az életünknek, mint a gyerek, és aki vállalja ezt a terhe t, az megkapja cserébe az örömöt. Azt hiszem, mindannyian, akik ezt tapasztalatból tudjuk, ezzel csak egyetérthetünk. Ezért azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a családi támogatási rendszerünknek nem az a célja, hogy ösztönözzön a gyerekvállalásr a, mert a gyerekvállalásra ösztönözni nem kell. Nem is az a célja, hogy jutalmazza a gyermekvállalást, mert annak a jutalma maga a gyerek. Az a célja, hogy lehetővé tegye, hogy csökkentse az ezzel járó anyagi terheket - mert megszüntetni nem lehet, és szer intem nem is kell. Mi következik ebből, tisztelt képviselőtársaim? Ebből az következik, hogy ami pénz van, azt oda kell juttatni, ahol a gyerek van, és ahol terhet kell elhárítani, ahol azt a terhet, amit a gyerekvállalás jelent, enyhí teni kell. Mi következik ebből, ha tovább gondolkozunk? Hogy oda, ahol van gyerek, van teher, és oda nem, ahol, ha van is gyerek, ez nem komoly teher. Ebből következik, hogy a legfontosabb, minden szociálpolitikai kutatás által kimutatottan legjobban célzo tt, legjobban eltalált formát: a családi pótlékot kell növelni, erősíteni. Azt gondolom, amikor ellenzéki képviselőtársaink egyfelől elmondják azt: azt mutatják a vizsgálatok, hogy a legszegényebbek a sokgyerekesek, ami igaz, és másfelől azt mondják, hogy tessék adókedvezménnyel támogatni a gyermekvállalást (Dr. Pusztai Erzsébet: Is!) , akkor tulajdonképpen ellentmondanak önmaguknak. (Dr. Kis Gyula József: Is!) Hiszen ez az adókedvezmény éppen oda nem jut el, a gyerekek utáni adókedvezmény, ahol a legnagyobb szükség van a gyerekvállalás terheinek enyhítésére! Tehát azt gondolom, igaza volt ennek a kormánynak (Selmeczi Gabriella: Ez igen!) , amikor azt mondta, hogy ami pénz jut a gyerekvállalás terheinek enyhítésére, azt a családi pótlékban kell a gyereket váll aló családokhoz eljuttatni; és még az is egy elfogadható gondolatmenet, hogy ha azoknál a családoknál, a legmagasabb jövedelműeknél, ahol azt a plusz terhet, amit a gyerekvállalás jelent, a család a saját költségvetéséből el tudja viselni, oda még a család i pótlékot se kelljen juttatni addig, amíg ez a jövedelemhatár együtt emelkedik az inflációval. Tehát ez tényleg csak a legfelső kevesebb mint 10 százalékot érinti. Addig ez, szerintem, elfogadható, ha a technika vitatható is, és ebben nincs köztünk vita. Azt mi már kezdettől fogva elleneztük, hogy a jövedelemhatár ne menjen utána az inflációnak, tehát mindinkább kiterjedjen az a része a lakosságnak, amely nem kap családi pótlékot; ebben a formában ez még elfogadható. Összefoglalva, tisztelt Ház, úgy gondol om, hogy ez a helyes megoldás, a családi pótlékot tartjuk a legfontosabb megoldásnak, és ez az oka annak, hogy a szabaddemokraták azt mondták tavaly is: családi pótlékot emelni. És tavaly sikerült egy olyan emelést elérnünk, amely egy kicsivel még túl is k ompenzálta a tavalyi inflációt, és már most benne van az idei költségvetési módosító indítványunk, amelyről Béki Gabriella ma már beszélt, hogy idén is mindenképpen legyen egy, legalább az inflációval együtt mozgó családipótlékemelés. Abban persze igazuk van, hogy ez persze nem elég, mert jó lenne, ha ugyanúgy, mint a nyugdíjaknál, nemcsak a mostani inflációt tudnánk kompenzálni, hanem kompenzálnánk azt a
