Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 16 (311. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Családpolitikai vitanap" című politikai vita - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF):
1877 Én is köszönöm. Szólásra következik Kelemen András úr, Magyar Demokrata Fórum szólás ra készül Bauer Tamás úr, Szabad Demokraták Szövetsége. Megadom a szót Kelemen András úrnak. DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A kimért töredékidő nem elég a vitára, úgy érzem, hogy nincs lehetőségem elmélyült vitát kezdeménye zni, ezért mindenekelőtt szeretném összefoglalni az MDF családpolitikai szemléletét, és ennek kapcsán legfeljebb megjegyzéseket tenni a vitával kapcsolatban. Miről szól a családpolitika? Egyszerűen a fennmaradásról. Az egyén és a közösség létének, sőt, leh etőleg rendezett létének politikai eszközökkel történő elősegítéséről. És itt kapcsolódik a jóléti politikához, mert a családpolitika a megelőzés oldaláról ad választ nemcsak az emberi erőforrások termelésére, újratermelésére - ami mindenféle létfenntartás alapja , hanem a legtágabb értelmű érdekvédelmet jeleníti meg, nemcsak az elszegényedők, a munka nélkül maradók, de még a meg nem születettek számára is. És amikor a család biztosítja a termelőképes és még vagy már nem termelő tagjainak létét, egyúttal n em csupán az élet folyamatosságát teszi lehetővé, de épp ilyen fontos a gyermekek társadalomba nevelése. Sokszor hallottuk itt, a Házban - furcsa módon éppen szocialista miniszterektől , hogy szegény országokban születik a legtöbb gyermek. Az azonban nem igaz, hogy ha elszegényedik egy ország, akkor több gyermek fog születni. A társadalomlélektan ilyenkor a viszonylagos megfosztatást, az úgynevezett relatív deprivációt méri, vagyis az a döntő, hogy a személyek és családok környezetükhöz és a korábbiakhoz viszonyítva hogyan élik meg helyzetüket. És ha megszületik az az élmény, hogy a "gyermek" szó nálunk ma már csaknem betű szerint annyit tesz, hogy szegény, akkor ha menekülni akarnak a szegénységtől - és ki nem akar , ennek egyik legközvetlenebb eszköze a gyermektelenség. S ha a szavazókorban lévő emberek a választófülkében - de még inkább a képviselők az ország Házában - csupán a kormányzati ciklus időszakában és időtávjában hoznak döntéseket - mondhatjuk úgy is, hogy utódaik kárára döntenek , akkor ne c sodálkozzunk, ha alig lesznek unokák. Ezzel a kérdéssel már előttem is foglalkoztak, ezért nem részletezném, de az biztos, hogy ha az öregek és a fiatalok érdekei látszólag rövid távon szembekerülnek egymással, akkor feléljük a jövőt. Mindezt súlyosbítja e setünkben a határainkon kívül élő magyarság kisebbségi helyzetéből, pontosabban annak a hatalomban levő többség általi kiaknázásából fakadó fogyása. Mondhatjuk persze azt, hogy az életnek van rendje, a folyamatokat megakadályozni nem lehet, ezek önmagukat szabályozzák. Ez azonban nem igaz, hiszen tudjuk, hogy az élőlényeknek környezet kell ahhoz, hogy fejlődjenek, és valószínű, hogy ha a fűrész foga beleharapott a fába, akkor ahhoz a fa már nem fog tudni alkalmazkodni. Tisztelt Ház! Mindezt tudja a törvényh ozás is, amikor például a családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvényben az egy főre jutó jövedelemmel számol, és a családhoz tartozó személyeket együtt, vagyis közösségként veszi tekintetbe. Adórendszerünkből viszont kivesze tt ez a megközelítés. Vagy mégsem? Itt, a Házban mondta szeptember 9én a Pénzügyminisztérium államtitkára, hogy "másképp meg nem ítélhető meg egy konkrét személynek a valóságos életviszonya, csak hogyha azt nézzük, hogy egy család terheiből mekkora hányad ot visel." Így van. Kár, hogy ezek a gondolatok csupán az adóellenőrzések kapcsán merülnek fel, magában a személyi jövedelemadórendszerben pedig úgy adózunk, mintha csak magunkra költenénk a jövedelmünkből. Összevetve ezt a Bokroscsomag társadalmi üzenet ével, amely végül is a kormány üzenete, és életellenes üzenete volt az ország számára - és itt kéne vitatkoznom, ha volna rá időm, az előttem szóló MSZPs képviselő kollégámmal , hiszen a népességcsökkenés volt a közvetlen reakció. Ha megnézzük azt, hogy a korábbi statisztikai adatok, például a gyermekszületések száma milyen hirtelen romlott, és az abortuszok száma milyen hirtelen ugrott meg, akkor bizony, ezt az üzenetet
