Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 10 (296. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társasházról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes):
182 törvény, és ha az az általam említett felügyeleti szerv megszületne, és a bírósághoz valóban csak akkor fordulnának, amikor huzamosabb ideig nem fizet valak i közös költséget, akkor talán ezek az ügyek fel is gyorsulnának. Általában egyébként - a közhiedelemmel ellentétben - nem a kisnyugdíjas lakók szoktak elmaradni a közös költségekkel. Nagyon nagy többségük tisztességgel, becsülettel fizeti a közös költsége t. Inkább azok a normasértő állampolgárok szoktak nem fizetni, akik nagy autóval járnak, de amikor közös költségekről van szó, akkor nem találják a pénztárcájukat. A közös képviselők nagy többsége minden elismerést megérdemel, főleg azok, akik bent laknak a társasházban, maguk is tulajdonosok, és pontosan érzik a lakók, a tulajdonostársak problémáját. Ezzel együtt, különösen akkor, amikor külső, a lakók számára ismeretlen kezelők lépnek be, sokan felvetik - alighanem joggal , hogy erkölcsi bizonyítványt ke llene kérni azoktól az ingatlankezelőktől, akikre az emberek jóhiszeműen hihetetlen nagy - legalábbis számukra hihetetlen nagy - vagyonokat bíznak. A távfűtéssel kapcsolatban: Azok, akik távfűtött lakásban laknak, rengeteg panaszt tesznek. Ebben a törvényb en aligha lehet a távfűtést mint problémát rendezni. Mindenesetre magunknak, meg a következő ciklusnak, azt hiszem, érdemes a kéménybe krétával felírni, hogy e téren nagy adósságaink vannak. Igenigen nagy igazságtalanság az, hogy akik távfűtött lakásban l aknak, azok ugyanannyi melegért kétszerháromszor annyival többet kénytelenek fizetni, mint azok, akik másfajta fűtésű otthonban élnek. Felmerült, tisztelt képviselőtársaim, hogy az önkormányzatok igen furcsa tulajdonostársak - tisztelet a kivételnek. Gyak ran a saját tulajdonrészük után nem fizetik még azt a közös költséget sem, amit elvárnak a nyugdíjas emberektől, hogy befizessenek másrészt viszont nem tulajdonostársként, hanem hatóságként viselkednek, ami kettős ellentmondás. Jó lenne, ha rendesebben fiz etnék költségeiket, és ugyanakkor jobban segítenének azoknak a tulajdonostársaknak, akik az önkormányzatoknál kevéssé tudják ezeket az ügyeket intézni. Megkockáztatom a javaslatot - lehet persze, hogy pénzügyi korlátokba ütközik , hogy a rossz, hevenyésze tt alapító okiratok egyszeri megváltoztatását, amit a törvény lehetővé kíván tenni, illő és nagylelkű gesztus lenne illetékmentessé tenni. Ez esetben nagyon sok helyen valóban jó örömmel hozzá tudnának nyúlni a rossz alapító okirathoz. Felmerül az a kérdés - nyilván vidéki városokban is, de itt Budapesten rengeteg ilyen példát látunk , hogy helyese, ha a tulajdonostársak hozzájárulása nélkül e társasházakban, lakóházakban például orvosi rendelőt, bőrgyógyászati kezelőt, hasonlókat nyitnak. Németországban például ilyenhez a tulajdonostársak engedélye szükséges, és a tulajdonostársak engedélye nélkül lakást egyáltalán nem lehet nem lakás céljára kiadni vagy ott irodákat, rendelőket nyitni. Sorolhatnám tovább a problémákat; nyilván rengeteg módosító indítvány fog érkezni. Azt gondolom azonban, hogy egy dolgot érdemes tisztázni: itt és most nem életszerű csak és kizárólag az önszabályozásban meg a bíróságban bízni. A törvénynek igenis valamifajta eligazítást kell adni a tisztességes állampolgároknak, és a norma sértőkkel szemben a becsületes többség érdekeit talán pontosabban kell érvényesíteni. Tehát szükség van valamifajta felügyeleti szervre, tisztelt képviselőtársaim, és szükség van arra, hogy ez a törvény - mint minden törvény, amelyet ebben a Házban hozunk - a normasértőkkel szemben alapvetően a tisztességes, becsületes, a terheket vállaló többséget védje, azok érdekeit képviselje. Azt hiszem, nemcsak magam, hanem az MSZPfrakció nevében is mondhatom, hogy minden módosító indítványhoz várjuk az ötleteket, ig yekszünk mindent megjeleníteni a törvényben, ami a törvényt jobbá teszi. Azzal a gondolattal zárnám, hogy a lakásvagyon a nemzeti vagyon egyik legértékesebb része, és ezért nagyon fontos, hogy ez a törvény a nemzeti vagyon részének (Az elnök a csengő megko cogtatásával jelzi az idő leteltét.) megbecsülését és jobb hasznosítását szolgálja. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) :
